2019. június 29., szombat

Andalúziai körutazás, 8. rész - Casares


Május 26. 

Ma kicsit tovább alszunk és kényelmesen 2 órát készülődünk, spontán ötletként utána Casaresbe megyünk, egy távolabbi hegyi falu, Estepona mögött. Esteponát is meg akartuk nézni, meg még vagy 100 helyet, de ha fejre állunk, akkor sem fog minden beleférni ebbe a pár napba itt, így inkább ezt a kevésbé ismert, eldugottabb, nyugisabb helyet választottuk ki, a hegyek csendjében, a kék égen köröző fakó keselyűk alatt, minthogy elkezdjük a látnivalókat hajszolni. És megérte, mert a falu nagyon hangulatos. Bejárjuk a meredek utcákat és kávézunk a főtéren, csak 1,25 a kávé. Keselyűk köröznek az égen mindenfelé. Messze, magasan vannak, de nagy dolog látni őket egyáltalán.




Ellátni Gibraltárig















Utána Esteponán és Marbellán át megyünk visszafelé. Esteponán ismét nem nézzük meg idő hiány miatt. Marbella kikötővárosát pedig lehetetlen megnézni, mert nincs parkolási lehetőség. Az utcákon tanga bikinis félig pucér és kirittyentett csajok flangálnak. Fura és nem éppen esztétikus világ. Ilyet még nem láttam az életben. Mijas előtt egy mekiben eszünk egy szendvicset, de tele van, családok gyerekekkel, ricsaj és hiszteria, hihetetlen hogy itt mindenki a mekibe megy és mindig dugig tömve van. Már nincs kedvünk semmihez, hazajövünk és két órát a medencénél vagyunk, ami szuper, nagy és 26 fokos víz van benne ami kellemes. Este csirkemellet sütünk, hozzá saláta van.

2019. június 24., hétfő

Andalúziai körutazás, 7. rész - Gibraltar és érkezés Los Farolasba


Május 25.

7:15-kor kelünk, 8-tól van reggeli, a szállás érdekes stílusú, szép, angolos, a reggeli nagyon jó büfé. Hideg van, csak 17 fok, felhős az ég, csepereg az eső. Az előrejelzés nem mutat jobb időt, nehéz eldönteni, mit vegyünk fel, végül a farmer és zárt cipő mellett döntünk. Korán elindulunk Gibraltar felé, az autót letesszük a spanyol oldalon egy parkolóházban és gyalog megyünk át Gibraltárba. Ennek a döntésünknek több oka is van. A fórumokon azt mondták, hogy ha rossz napszakot fogunk ki, lehet, hogy a határátkelőnél nagyon sokat kell várakozni autóval, Gibraltárban meg nehéz parkolni és drága (és nem is tudjuk, hogy lehet-e Euroval fizetni vagy sem), és végül pedig, hogy Spanyolországhoz képest, Gibraltar külföld és a bérautónkkal csak Spanyolországban utazhatunk, ha másik országban valami baleset történne, ki tudja, hogyan lenne ott érvényes a biztosítás. Szóval nem akarunk riszkírozni, meg mivel tele van az autó a megpakolt bőröndökkel, amiket nem szeretnék a 40 fokos hőségben a 80 fokig forrósodó autóban aszalni és a feltörés, lopás miatt és jobb érzésem van egy zárt mélygarázsban farral a falig parkolva a hűvösben hagyni az autót...mindezen okok miatt így teszünk, na meg mert M mindenképpen szeretne látni landoló vagy felszálló gépet és így van lehetőségünk a reptér mellett álldogálni. 

Még egy óránk van az első repülő érkezéséig, amit M mindenképpen látni akar, így egy kőpadkán ülünk egy órát és várunk. De nem jön a repülő, aminek jönnie kellett volna. Utánakérdezünk az őrbódénál, ott mondják, hogy csak 45 perc múlva jön, késik. Így csalódottan elindulunk a városba, ennyit már nem várunk itt, busszal akarunk menni, de két busz nem jó és a passzoló busz nem jön. Nagyon rossz kedvünk van az egésztől, meg reggeli hideg kezd eltűnni, most már süt a nap, mi meg jól beöltöztünk és kezd ránksülni minden. Begyalogolunk a felvonóig, ahhoz képest, amiket már itt gyalogoltunk mindenfelé órákon át, egyáltalán nincs messze. Az árától rosszul leszünk, komolyan, 77 Eurót fizetünk a jegyért fel és le, és hogy a kilátóból elmehessünk jobbra-balra, azért, mert ez egy natúrpark, még külön fizetni kell, erre feltétlenül rábeszélnek. Az útikönyvből valami 16 Eurót jegyeztünk meg. Borzalom. Totál rossz a kedvünk, mert az egész nap valahogy ma egy nyűg, és valahogy az egész már nem is érdekel, szakad rólunk a víz, és repülőt sem láttunk, ammi nekünk a legfontosabb lett volna.




Ahogy kiszállunk a felvonóból, több majom várakozik ott, hogy az újonnan jött turistákat megtámadja. Az egyik rögtön egy nő hajába ugrik és próbál tőle mindent elvenni. Rémes. Elindulunk a sétaúton, de folyton vannak majmok és minket is próbálnak megtámadni. Fák vagy a kőfal tetején ülve várják áldozatukat és egy váratlan pillanatban abszolút gyanútlan emberek hátizsákjára ugranak és elkezdik azt babrálni. Egy férfi halálra ijed és próbálja lerázni magáról a nagy dögöt, mert bizony a nagyobbak lehetnek jó 10 kilósak vagy akár még nehezebbek is - de nem sikerül neki. Végül egy őr jön egy seprüvel és zavarja le a majmot a férfi hátáról. Hát én bevallom, rendesek félek, el sem merek menni a falak alatt, ahol majom ül fent. Az út nagyon meredek és 4 km hosszú, a farmerbe belesülünk és hamar elegünk lesz,  fél órát sem megyünk, máris visszafordulunk, szabályosan elmenekülünk.

















Visszagyalogolunk Spanyolországba, az egész városban semmi mást nem nézünk meg, annyira rossz a kedvünk, hogy nem érdekel az egész, csak menjünk innen. A parkolóért 11 Eurót fizetünk.  Enni a mekiben vagy a BK-ben akarunk a határon, de mindkettőben irdatlan tömeg és ricsaj van, félórás sorok állnak, így innen is elmenekülünk. Már majdnem 3 óra van, nincs már idő másra, mert az apartmatulajdonos Mijasnál vár ránk. Még gyorsan veszünk tonhalas rudakat, meg innivalót a L-ben és utazunk tovább. Az autópályát elkerüljük, mert az fizetős. Fél 5-re megérkezünk. Gyönyörű a lakás és a tulaj nagyon jó fej, egy angol fickó, vett kenyeret, vizet, tejet, sajtot, sonkát, sört és chipset nekünk. Elmegyünk még bevásárolni vacsorára valót és utána csak pihenünk, élvezzük a csodás szállást és vacsorára lazacot csinálunk spárgával. 11-kor fekszünk le. Jól alszunk, minden perfekt.



2019. június 19., szerda

Andalúziai körutazás, 6. rész - Medina Sidona, Vejer de la Frontera, Tarifa

Május 24.

Ma is 8-kor kelünk és 10 órakor el is indulunk Medina Sidonába, egy turisták által még nem olyan erősen lerohamozott fehér faluba. Az ún. fehér falvakban (pueblos blancos) csak fehérre szabad festeni a házak falát,szóval tényleg mind fehér. Eredetileg csak Vejert akartuk megnézni, de úgy gondoltuk, elég lesz a nap több dologra is. Meleg van, de ma erős szél fúj és ha az ember árnyékban van, kifejezetten hideg. Az ide vezető út, kanyargós, búzás, napraforgótáblés, dombos tájban vezet, sok a legelésző marha és valamiért állandóan Don Quijote-ra emlékezet az egész. Még gyerek voltam, amikor volt egy hosszú rajzfilmsorozat róla a tévében: Don Quijote de la Mancha, gebe lovával Rosinantével és szolgálójával, Sancho Panzával meg szamarával, aki szélmalmokkal harcol és állandóan keresi képzelt kedvesét, Dulcineát. 😀
Medina-Sidona így utólag nem annyira érdekes, kihagyható lett volna, nem mondom, hogy nem volt szép, de nem is egetverő, nélküle több időt nyertünk volna Tarifára. Éppen egy körmenetbe ütközünk, sok gyerek a résztvevője, talán valami konfirmálás lehet vagy hasonló.
















Majd Vejer de la Frontera jön, az nagyon tetszik, de igen nehéz parkolót találni és nagyon viharos hideg szél van. Sok idő elmegy itt, a főtéren eszünk dönert és görög joghurtot mézzel pisztáciával, nem éppen tipikus spanyol dolog, de nagyon megkívántuk. Minden nagyon finom. 






 





Elégedetten indulunk tovább Tarifa felé. A város előtt hosszú homokos hullámos párt van és százával szörföznek ernyővel, nem értem, hogyan nem akadnak öössze a zsínórjaik. Később egy kilátóból átlátni Marokkóra. Végül a szállásra érünk és iszunk egy kávét a szobában. A szállás nagyon különleges, angol stílusú és fura is egyben, mert a nagyon forgalmas főút egyik oldalán van a tulajdonképpeni hotelépület, azaz a recepció és egy nagyon szép étterem, mint angol stílusban. Majd az út túloldalán kis bungallós házsorban vannak a szobák. A szoba szép, ízléses, de nagyon büdös, totál wc-tisztítószer és dohányfőst keveréke.







Hamarosan vissza megyünk Bolonia nagy dűnéihez, majd Tarifába. Ott már este 8 van és nem sok kedvünk, meg főleg nem sok erőnk van a várost megnézni. Kis séta után a "L"-ben veszünk isteni sonkát és sajtot és olívabogyót, meg sört és a szálláson kint vacsorázunk.