2018. május 23., szerda

Madeira - Az északi part mentén/Porto Moniz

Május 3.

Ma nagy kört szeretnénk tenni a szigeten, így 8-kor kelünk és pontban 9-kor el is indulunk. Amikor kifordulunk a lehajtóról az utcába, behajt egy nő, két kisgyerekkel a kocsiban. Tudtam, hogy a tulajnak két gyereke van és máshova nem nagyon mehet azon a felhajtón, mint hozzánk, így azt gondoljuk, most jön a pénzért és a törölközőkkel és visszafordulunk, felhajtunk mi is a garázsig. Megszólítoma nevén, hogy ő-e az, bemutatkozok és mondom, hogy akkor el is tudjuk intézni a fizetést is rögtön, ugyanis a bérleti díj készpénzben van nálunk és nincs kedvnünk minden nap ennyi pénzzel úton lenni. Furán néz, szinte sértődötten, semmi kedve az egészhez. Kérdi, hogy kp-ban vagy kártyával. Elveszi és megszámolja a pénzt. Utána tök kedvesen kérdezi, hogy egyébként minden rendben van-e. Mondjuk, hogy igen, csak hozzon törölközőt. Mondja, ha még ma beteszi az ajtó alatt a visszajárót (csak 2 Euro) és a számlát, illetve a törölközőket a ház előtti padra teszi. Ezután el is indulunk.
Az északnyugati csücsökbe indulunk, ahol tegnap félbehagytuk a túránkat. A hegyi utakon csak 11 fok van.

Első célpontunk Porto Moniz. 16 fok van, szitál a köd és jeges szél fúj. Nem éppen bizalom- és jókedvgerjesztő idő. Porto Moniz egy gyönyörű fekvésű falu és már a fenti útról rá lehet látni a természetes lávamedencékre, amiket mesterségesen hozzásegtítve egy nagyon szép stranddá varázsoltak és a betörő hullámok frissítik a vizét. Kettő ilyen medencés rész is van, egyik modernebben ki van építve és egy hotel is tartozik hozzá (csekély 1,50 Euro a belépő), a másik természetesebbnek van megyhagyva a sziklák között é sott belépő sincs.







Előbbi zárva van és ki van írva, hogy a víz hőmérséklete 18 fok. Hát akármilyen vonzóan is néz ki, tekintve a levegő hőmérsékletét, nem vágyom a vízbe. Mindenütt parkolódíjas parkolók vannak, általában 15 perc 20 Cent és gyakran keringőzik rendőrségi autó, akik ellenőrzik a cédulákat. Megnézzük mindkét medencés helyet. Az északi part mentén továbbnézve fenygető koromfekete felhőkbe burkolózik minden és már szitál is az eső.
























Éppen mire megnézzük a második medencés helyet, már futni kell vissz az autóhoz, mert elkezd szakadni az eső. Olyan sötétség borul ránk, mintha világ vége lenne.
Ahogy elindulunk a faluból kifelé, az utolsó buszmegállóban áll egy néni és lestoppol minket, miért ne vennénk fel. Így máris a hátsó ülésen ül és szerencsére csak a következő településbe, Seixalba igyekszik, mert különben mindenhol, ahol megállni szándékozunk, ki kelene várnia az autóban a nézelődésünket. Beszélgetni semmilyen nyelven nem tudunk. Kitesszük a háza előtt és invitál, meghívna egy kávére, de nincs kedvünk, mert a kommunikáció hiánya túlságosan blokkol, meg valahogy nem hiányzik most ilyen privát élmény.

2018. május 22., kedd

Madeira - Délnyugati kör/2.

Innen továbbautózva a Capela da Nossa Senhora da Boa Morte-hoz érkezünk. Ez egy kis zarándoktemplom, ami egy csodálatos tájban csak úgy ott fekszik és egy kis ösvényen ki lehet menni a tenger feletti kilátóig. Micsoda idill: a füves dombok zaftos füves zöldje és az óceán és az ég kékje, gondtalanul legelésző tehenek és csak úgy mindenütt nyíló kálák, amik sokszor az ember derekáig érnek és tölcséreik is hatalmasak.











Innen Achadas da Cruzba megyünk, ahol egy nagyon meredek vonalú kabinos felvonóval lehet lemenni a tengerhez. Ahogy az ember lenéz a felvonó teraszáról, szédületes mélységet lát maga alatt (300 m – de nekem sokkal többnek tűnik) és parcellásan felosztott kis kerteket. Ahogy a félkör alakú földdarab elénktárul a nagyon kék tengerrel körülölelve, annyira csodálatos látvány, hogy a szemem sokáig le sem tudom venni róla. A felvonó csak 3 Euróba kerü, ami nem sok, de nem látjuk értelmét oda lemenni, ahol semmi, még jóformán egy ház sincs. Egy gyalogos ösvényen is le lehet túrázni.












Ennek a lapnak az alján fel vannak sorolva a kabinos felvonók ("cable cars") és mindegyiknek van saját linkje is.

Már 17 óra van. El akartunk menni Porto Monizig, ami már nincs messze innen, és onnan az ászaki part mentén egy kört megtéve hazamenni, de ehhez már későinek ítéljük meg az időpontot és végül inkább visszafordulunk innen.


A tualjdonos nem jött, nem hozott törölközőt és úgy tűnik, a pénze után sem liheg nagyon.
Érdekes, hogy elmondani sem akar pár infót, ami nekem tulajdonosként fontos lenne, pl. A szemétszétválasztásról, amit mi német módra, pedánsan szortírozva végzünk és a külön gyűjtött szemetünket minden nap el is visszük autóval a közeli tárolókhoz, ahova szelektáltan bedobáljuk.
 

2018. május 21., hétfő

Madeira - Délnyugati kör/1.

2018. május 2.

Május 2.

Ahogyan az lenni szokott, az első éjszakán soha nem alszom jól és hiába, hogy az első napra azt terevztük, jól kialusszuk magunkat, én már 8-kor ébren vagyok és fejbeverve érzem magam.
10 órkor elmegyünk a közeli Calethába (kb. 2 km) bevásárolni. Ott az üzletnél fizetős a parkoló, de szolídak a parkolódíjak. Itt mindent megveszünk, amire csak szükségünk van, közte a wc papírt, szappant és szemeteszsákokat is.
Éjjel esett az eső, reggel hideg, borús időre ébredtünk és most, mire visszaérünk a házba, kezd kisütni a nap, amitől a kedvünk is sokkal jobb lesz. 

Mivel ez az első nap, nincs még tervünk és kicsit céltalanul indulunk neki, egyszerűen egyik irányba, majd sorban megállunk minden látnivalónál. Az első hely Jardim do Mar. A faluba érkezve egy téren parkolóórás parkoló van, de mellette a lefelé vezető utcában rengeteg ingyenes parkoló is van. Ez a falu egy meredek lejtőn felszik és keskeny, kaviccsal lerakott, meredek utcák visznek le a tengerig. A parton egy széles, dísznövényekkel övezett sétány fogad, amin nagyon csodálkozunk, mert az egész falu halott és eza sétány a semmiből a semmibe visz. Elgondolkodtató, hogy miért építették. 





A következő falu: Paul do Mar látható a távolban.



Felkaptatunk a meredek utcákon vissza. A falu egyik kis utcájában van egy nagyon szimpatikus kinézetű vendéglő.

Majd a következő faluban Paul de Marban állunk meg. Ez is kihalt, mint egy kísértetfalu, de a központi terén három vendéglő is van, amik valahogy nem szimpatikusak már ránézésre sem. A kikötő felőli részre érkeztünk, itt látjuk a vízesést, ami a kikötő mögötti sziklafalon csurog le, majd utána a hosszúkás, szűk egyetlen utcában végigmegyünk az egész falun. A másik végén találunk egy szimpatikus kinézető vendéglőt, és ott vége is van a falunak. Oda is le lehet jönni autóval és ott parkolni. Ennek a falunak valahogy mégis van hangulata, a régi házai, a szép kis utcácskái miatt. Ha nem lenne kihalt, biztosan sokkal jobb hely lenne, de így hamar el is megyünk.









Ezután brutálisan kanyargós hegyi szerpentinekre keveredünk, ahol többször is kihajtunk mellékutakra, melyek kilátót jeleznek. Elsőként Paul do Marra látunk rá.





Következő megállónk Ponta do Pargo. Süt a nap ezerrel, 25 fok van, kék az ég, kinek kell más? Meg is örvendezünk nagyon, hogy mégis csak jó időnk lesz. Itt egy világítótorony mellett szép kilátás fogad.