2018. június 22., péntek

Madeira - Semmittevés és hazautazás


Május 15.
Az utolsó nap. 10-ig alszunk és 13 óráig olvasunk. Utána elmegyünk még Jardim do Marba kávézni és mégegyszer végigsétálunk a falu parti útján. Utána teletankolunk, mert a reptérig az alatt a 45 km alatt nem megy le az első mutató, így nem kell már holnap a kocsi visszaadása előtt tankolással vacakolni. A maradék időt már otthon töltjük el. 





Május 16.
Reggel 6-kor kelünk, sötét és hideg van. 7-kor elindulunk a reptérre, és induláskor még egyszer alaposan szívrohamot kapunk, mert M-el megnézetem mégegyszer, biztos, ami biztos, a repülők indulását (mivel az e-mailem olyan rendszerben van, amit a mobilom semmi pénzért nem hajlandó megnyitni, így nyaralás alatt soha nincs hozzáférésem ehhez az e-mailhez, az Iberia meg szívesen írkál maileket a változásokról). A gépünk nincs abban az időpontban az indulási listán, de sehol máshol sem, sőt hozzá közel eső időpontban sem. Mintha eltörölték volna a Föld színéről. Totálisan bepánikolunk, mert egy másik gép van csak egy órával korábban Lissabon felé, amit már nem érnénk el. Útközben az alagutakban nincs internetem, így már Funchal közelében járunk, mire újra be tudom hívni a departure-t és csak véletlenül veszem észre, hogy a kereső valamiért elmentette az érkezést és automatikusan az jön be, nem pedig az indulás, szerencsére ezt észre veszem. Miután a helyes, azaz az indulás oldalát nézem, már ott van a gépünk rendes időben, bár igaz nem a mi járatszámunkkal, az megváltozott. 


Innen aztán minden zajlik a megfelelő menetben. Pár perc késéssel indulunk, Lissabonban problémamentes az átszállás....

2018. június 21., csütörtök

Madeira - Levada da Bica da Cana

Május 14. 


8:30-kor kelünk fel, ami nagyon nehezünkre esik, a pokolba kívánom az egészet, hogy mára még programot kellett kitalálnunk. De hát még mindig nem sikerült látni valamit a sziget közepéből. Ismét, mint pár napja, Ribiera Brava felől indulunk fel a hegyekbe és ugyanaz történik, mint legutóbb is. Elnyel a köd. Ezen kívül a Rabacal felé vezető gerincút, a Paul da Serra-ra le is van zárva. Most mit csináljunk? Mehetünk megint vissza vagy lemegyünk észak felé, talán szerencsénk lesz és most az északi partot megláthatjuk naposan. De nem. 




Elmegyünk egészen Porto Monizig, hogy a másik oldal felől közelítsünk rá a gerincútra és a Paul de Serra-ra. De itt is, ahogy felérünk az útra, elnyel a köd. Szinte nulla a látótávolság és néha a semmből ott álldogálnak tehenek az út kellős közepén, úgyhogy nagyon óvatosan is kell menni. Végül kénytelenek vagyunk feladni és az egyik lefelé vezető úttól induló egyik levada túrát választjuk. Ott már nincs köd. A levada da Bica da Cana egy egyszerű, nem megerőltető levada, de egy rosszabb állapotú, tönkrement, kiszáradt csatorna mentén halad, ami sok helyen már le van olmadozva és be van telve földdel. Az elején egy füves, legelésző tehenekkel teli tájban indulunk el. A lejtők leégtek valamikor, a kiégett bozót tanúskodik erről. 






















Később mindhol apró vízfolyások csorognak le a hegyről és a levada mentén nagy pocsolyák és mély, iszapos kátyúk vannak, néhol csak a belőlük kiálló öklömnyi köveken szögdécselve lehet megúszni, hogy ne álljunk bokáig a sárban, de egyszer bele is csúszok bokáig. Minél hátrább megyünk a völgybe, annál rosszabb lesz, végül már szinte mocsaras a talaj és nagyon lassan és nehézkesen haladunk. Néhol jeges, tépő szél van, néhol meleg, és néhol egy egy hatalmas termetű tehén állja el az utat és azt kell kerülgetni a szűk helyen.
3 óra alatt járjuk meg, pihenővel, oda-vissza a levadát. A végében egy kisebb, szép vízesés van.
Utána Calhetában iszunk a parton egy kávét és bevásárolunk, friss és hatalmas nagy tonhalszeleteket készítünk vacsorára.

2018. június 20., szerda

Madeira - Ismét Funchalban

A hajózás után Funchalban sétálgatunk. Elmegyünk a finom, de drága fagyishoz és veszünk 4 gombócot 7 Euróért, de ezek 8 gombócnak felelnek meg. A jacarandás főutca egy padján esszük meg és nézelődünk. A sétányra letett virágmintákat a múlt hétvége óta frissen rakták, most más minták vannak és a kikötőben meg egy virágkiállítás van, ezt is megnézzük még. 




















Elmegy az idő, már 17 óra van amikor elindulunk és nem haza, hanem a reptérhez, mert leszálló repülőket akarunk nézni. Találunk egy szép kis kilátót, ahol még padok is vannak és szemben egy mini kávézó, de iszonyatos szélvihar van, szét lehet fagyni és az eső is szitál, különben hoztunk volna egy kávét és kényelmesen elüldögélnénk itt vele. Csak egy repülő jön. Fél óra várakozás után elmegyünk, mert megnézve a menetrendet a mobilon, csak 18 óra után jönne még jó néhány gép. Funcahltól ismét szép idő van. Ahányszor a szigetnek ennek a részébe jöttünk, mindig nagyon rossz idő volt, örülünk, hogy nem ide foglaltunk szállást. Otthon nálunk is jó idő van. Még olvasunk és este doradát sütünk.