2018. október 16., kedd

Wachau

Melktől Krems (és Bécs) irányában a Duna mindkét partján lehet autózni, mi az átellenes, azaz északi oldalt választjuk, így Melket egy hídon elhagyva autózunk tovább. Azonnal dombos, üdezöld, szőlőkkel teleültetett tájak vesznek körül. Akármerre néz az ember, nagyon szép minden. Hamarosan megpillantjuk Schönbühel-Aggsbach várát, de az autóút felől csak egy pillanatra villan fel valami a bozótokon át. Visszafordulunk és egy parkolóból egy kis hídon egy szigetre jutunk, amit keresztben átvágva jutunk el arra a partra, ahonnan szép rálátás nyílik mind a várra, mind a közelében fekvő kolostorra. Már itt tudatosul bennünk az, hogy a Dunának mind a két partján annyira sok látnivaló van, hogy ezeket most a késő délutáni órákban már nem tudjuk megnézni és ezek miatt vissza kell jönni, mert lebilincsel ez a környék! Minden ormon egy várrom, minden faluban régi épületek, szép templomok, körülöttük meg szőlők, gyömölcsösök.





Wösendorf in der Wachau nevű települést elérve, annak szélén meglátunk egy nagyon régi (1300-as évekbre visszanyúló múltú) épületet. A műemlékvédelem alatt álló St. Michael védőtemplom egy kis bástyával és fallal védte a város bejáratát, kertjében most egy szép temető és bástyatornyában egy hatalmas belső sgrafitto falfestmény található. Sgrafitto azt jelenti, hogy a falra több rétegben több különböző színű anyagból rétegek vannak felvíve és a festmény a rétegek lekaparásával jön létre.




Szinte pár percenként húznak el az itt még csodás kékes-zöldes, türkizes színű Dunán kirándulóhajók, vagy nagyobb folyami hajók, teherszállító vonták is. Már otthon utánuk néztem ezeknek és nagyon jó lett volna Melk és Krems között egy sétahajókázás, de ezek nagyon hosszúak és ehhez egy egész napra lenne szükség. Egy újabb ok, hogy ismét ellátogassunk ide.







Végül este 18 óra körül megérkezünk a szállásunkhoz, mely Krems mögött Rehberg településnél fekszik, egy ősidőkbe (1400-as évekig) visszanyúló bortermelő család birtokán, nagyon kellemes környezetben. A Weinberghof Ilkerl nagyon hangulatos, szép, családi panzió, hatalmas udvarral, ahol reggelizőhely, dohányzóhely, és lugas alatti pados ücsörgős, grillezős, borozgatós hely is van, így ha valaki nyáron utazik ide, nagyon jó lehet a még langyos estékben kiülni ide és a ház borait végigkóstolgatni. Az idősebb tulaj hölgy fogad és megkérdezzük, mit tud javasolni vacsorázni.



Kremsbe, a Gasthof Klinglhuberbe megyünk vacsorázni, az árak nem magasak, a választékban főleg osztrák jellegű ételek vannak. Kellemes étterem, gyors a kiszolgálás és hatalmasok az adagok. Mindketten a disznósültet knödlivel választjuk. Nagyon finom és nagyon sok. Utána visszatérünk a szállásra, ahol szabadon lehet kibontani borokat. Én egy édes muskotályosat választok, fel kell írni, amit az ember fogyaszt és másnap kifizeti, vagy megveszi az egész üveggel és lehet a többi fajta borból is vásárolni.


Jól alszunk, az ágy kényelmes, és teljes a csend, a nyugalom.

2018. október 14., vasárnap

Melk

Melk hatalmas kolostora a Wachaunak nevezett alsó-ausztriai Dunakanyarban fekszik és az UNESCO Világörökség része.
Hosszú évek óta évi több alkalommal utazok a Melk mellett fekvő autópályán, ahonnan gigantikusnak hat a kolostorépületegyüttes tömbje. Minden egyes utazáskor arra gondoltam, le kellene térni az autópályáról és meg kellene nézni. Persze, ha az ember közel megy hozzá, lehetetlen lefotózni, így egy képem sem képes azt a látványt visszaadni, amit az ember az autópályáról lát. 

A bencés apátság története a 800-as évekig nyúlik vissza (bővebben róla a wikipedián) és épületegyüttesében a mai napig is egy majdnem 900 tanulót oktató gimnázium működik. A belépő felnőtteknek fejenként 11 Euro. Az apátság belső részeiben nem szabad fényképezni és vezető nélkül csak egy részét lehet önállóan meglátogatni. A belső részeket (mint általában) mi nem találtuk valami érdekesnek, leszámítva a könyvtárat, ami csodaszép volt és nagyon sajnálom, hogy legalább egy képem nincs róla.









A különálló kastélykertnek, ami az apátsághoz tartozik, csak ez az első képeken látható része rendezett, a hátsóbb részek eléggé elhanyagoltak. Az alábbi képen látható épületben kávézó működik.








Miután megnéztünk mindent, lementünk a városba sétálni és körülnézni. Maga Melk nem nagyon érdekes, vagy túl különlegesnek mondható városka. Ha a Duna és egy mellékfolyója, a Melk kiöntenek, bizony az alsó városrészek több méter magas víz alatt is állhatnak.











Melk után a Duna mentén indultunk tovább, erről a következő bejegyzésben mesélek sok képpel. 

2018. október 11., csütörtök

Három állomásos hazautazás

Hamarosan új úti beszámolókkal szolgálhatok ismét. Magyarországra utaztunk. Minden évben az autópályán autózva, elhaladunk Ausztriában Melk hatalmas nagy kolostora mellett, és soha nincs időnk megállni ott. Most Magyarországra tartva megálltunk és megnéztük, utána a Wachauban autóztunk a Duna mentén és csodálatos helyeket láttunk, majd egy bortermelő birtokon éjszakáztunk. 
Másnap ismét nagyon szép helyeket néztünk meg és végül a Bécs és Fertő-tó közt fekvő Eisenstadtban aludtunk, ahol egy Esterházy kastély van. Itt a közelben élő barátaink miatt maradtunk, mert velük találkoztunk aznap este. Erről is külön írok még. 
Majd a tavaszi ittlátünk után, mivel annyira tetszett a Fertő-tó, annak környékén nézelődtünk ismét és megnztük Sopront is, ahol mg soha nem voltunk. 
Budapestről is sorra került pár kirándulás...majd a visszafelé úton Melkkel szemben, Schallaburg várát néztük meg. Mindezekről jön majd többrészes beszámolóm...hamarosan. ;-)

2018. augusztus 26., vasárnap

Costa Rica - részletes terv


Itt van az utazásunk menete:


screenshot a goole mapsből

1. Érkezés San Joséba (főváros) este - mivel városok nem érdekelnek ezen az utazáson, csak alszunk egy nagyon keveset és másnap hajnalban máris indulunk tovább. Az utazási iroda busszal visz el a mocsaras vidék széléig, ahonnan csónakkal megyünk tovább Tortugueroba és a szállásunk direkt a folyó és a tengerprt közti földnyúlványon fekszik.

Tortuguero: a név jelentése "teknősvadász". Sajnos ezen a területen évszázadokon keresztül a teknősök páncéljából, tojásaiból és és húsából éltek meg az emberek, aminek következményeképp az 1950-es évekre a tengeri teknősöket a kihalás veszélyeztette. A nemzeti park jó 35 km hossznyi tengerparti területet foglal magába, ahova a teknősök évente visszajárnak tojást rakni. Itt főleg a  "közönséges levesteknős" (Chelonia mydas) előfordulása jellemző.

2. Tortuguero Nemzeti Park: a Karib-tenger partján, 40 km-re a nicaraguai határtól délre, egy mocsaras, folyóágakkal felszabdalt őserdei terület, ahol főleg csuklyás majmok, bőgőmajmok és lajhárok élnek, de rajtuk kívül rengeteg madárfaj ás hüllők is. A tengerpartra pedig évente több fajta teknős jár vissza tojást rakni. A mi utazási szezonunkban jönnek pont tojást rakni, így sajnos a kibúvó kisteknősöket nem láthatjuk, de a nagyokat sem valószínű, mert éjjel jönnek tojást rakni. Egy teknős átlagban 200 tojást rak le, ezeknek kb. 9 százaléka kel csak ki, mert a parton nagytestű ragadozó madarak várakoznak és szinte a tojásrakás pillantában már elkezdik kiásni és megenni a tojáskat. Majmok és orrmányos medvék is kifosztják a fészkeket. Ebben a parkban 1,5 napot töltünk el, és ez alatt két szervezett csónaktúrán veszünk részt.
A youtube-on rengeteg privát videófelvétel található, ezek közül egyet linkelek ízelítőnek: itt

3. Cahuita Nemzeti Park: Tortuguero után elvisznek csónakkal oda, ahol a busz kitett és itt vehetjük fel a bérautónkat, ami ezután végig a miénk lesz. Cahuita a Karib-tenger déli részén, a panamai határhoz közel fekszik. A nemzeti parkban szintén a csuklyás majmok, bőgőmajmok, lajhárok, hangyászmedvék és orrmányosmedvék, tukánok és leguánok láthatók. Itt 2,5 napot töltünk el, ez az egyetlen helyünk, ahol egy napot rátettünk a szokásos két éjszakás programra, hogy egy picit kipihizhessük az ideutazás és a nagy időeltolódás fárdalmait. Egy szépséges, medencés szállodánk lesz, de a tengerpart is szép itt. Costa Ricában sok tengerparton nem lehet fürdeni, mert nagyon erős és veszélyes az áramlat, ezért mi nem is erre koncentráltunk az útunk szervezésekor.
Egy youtube videó a Cahuita Nemzeti Parkról: itt.

4. A Cahuita után jött volna Turrialba, ahonnan a közelben lévő Irazu vulkánt akartuk megnézni, de itt nem jött össze a szállás, így ehelyett feljebb megyünk északabbra, a Poas vulkánhoz, ami most 2017 óta le van zárva kitörések miatt. Ha szerencsénk lesz, addigra látogatható lesz, ha nem, akkor errefelé sok szép vízesés van és időnk csak pár óra lesz, mert délután érkezünk ide és másnap indulunk tovább. Ezek a 3.000 m körüli vulkánok, mint az Irazu és Poas és még jónéhány kevésbé ismert, arról ismertek, hogy a kráterükben zöldes-türkizes tó van, de mivel szinte mindig ködfelhőkbe vannak burkolózva, csak a korareggeli órákban van esély belenézni a kráterükbe.
Egy youtube videó a Poas vulkánról: itt

5. La Fortuna - Arenal Vulkan: ez egy olyan terület, ahol rengeteg látnivaló és aktivitási lehetőség van. Vulkán, vízesések, forró termálfürdők, Costa Rica leghosszabb egybefüggő canopy (zipline) = drótkötélpályái, amiken az ebmber a fakoronák felett suhan végig, szintén a fakoronák között, felett vezető hosszú függőhídak. Meg lehet mászni az Arenal vulkánt is. Itt egészen biztosan kevés lesz a másfél nap, ide is egy plusz napot kellett volna foglalni, ha lett volna annyi időnk.
Egy hosszabb és szépséges youtube videó erről az egész környkről: itt

6. Rincon de la Vieja Nemzeti Park: előbb a közelebbi Tenorióba mentünk volna, de abban a sorrendben nem volt már szabad hely a Rincon de la Viejaban lévő szálláson, így a két-két napot kicseréltük. Ez egy olyan nemzeti park, ahol vulkánok és őserdő, állatok és vízesések mind egy szűk helyen megtalálhatók, a szállásunk direkt a nemzeti park bejáratánál áll és csodálatos.
Egy youtube videó innen: itt

7. Tenorio Nemzeti Park: szintén vulkánok, őserdő, azúr kék vízű folyók és vízesések. Ha az eredeti sorrend megmaradt volna, akkor még maradhattunk volna egy délelőttöt vagy az egész napot az Arenálnál, mert a Tenorio közel van és elég lenne rá a másnap, de így ez már nem fog működni.
Innen is egy youtube videó: itt

8. Monteverde: egy magsalati köderdő, hasonlókat a Kanári-szigeteken vagy Réunionon láthattunk már, sok nedvesség, hűvösebb levegő és itt is nagyon hosszú zipline kábelek, függőhidak, kolibrik és más állatok. Itt nem fogunk unatkozni, bár az Arenálnál lévő zipline-t és ezeket ugyanaz a cég üzemelteti, és az Arenálnál érdekesebbnek tűnnek, így valószínűleg ezeket ott próbáljuk ki és itt meg inkább erdei túrákra megyünk, állatokat lesni. Amúgy minden iszonyatosan drága, ezek a zipline-os csúszkák 75-100 USD között vannak fejenként, és minden nemzeti parkba is a belépő fejenként egy alkalomra 10-15 USD.
Egy youtube videó a függőhidakról és kábeelpályákról: itt.

9. Carara Nemzeti Park: kevésbé ismert és látogatott kis nemzerti park a Csendes-óceán partján, állatfajokban gazdag, a park bejáratához közeli folyótorkolatnál hatalmas krokodilok henyélnek, a parkban lehet látni szabadon élő vörös ara papagályokat, hangyászmedvét, tukánokat, különleges békákat, madarakat, ocelotot, agutit (Dasyprocta) és még szerencsével sok mást is. Itt sajnos csak az ideérkezésünk délutánja áll rendelkezésünkre.
Innen is egy youtube videó: itt.

10. Manuel Antonio Nemzeti Park: talán a legismertebb Costa Ricaban. A Csendes-óceán partján, gyönyörű tengerparttal, sok állattal és sok turistával. Itt rengeteg kirándulási lehetőség van és egy szuper zipline park. Itt is jó lett volna még egy napot ráhúzni, mert a másfél napunkból nagyon nehéz lesz mindent kigazdálkodni.
Egy youtube videó a Manuel Antoniról: itt

Ezután még lett volna egy éjszaka a San Gerardo de Dota los Quetzales Namzeri Parkban. Itt van a legnagyobb esély Costa Rica jelképét, a Quetzal madarat látni. De ezt a napot törölnünk kellett az egy nappal korábbi hazarepülés miatt. Mivel Costa Ricaban az utak sokszor nagyon rosszak, illetve rázós, borzalmas földutak, így hiába, hogy a repülőnknek esti indulása van, nem mertük megkockáztatni, hogy ezen a napon még valamit csináljunk és egyenesen a reptérre zuhanjunk be, így még maradhatunk délig, koradélutánig a Manuel Antonioban és elég, ha estére érkezünk meg San Joseba, ahol még egyet alszunk, mert így volt biztosabb. Az utolsó napnak semmi értelme sincs már, mert a kocsit vissza kell adni, a várostól távol lesz a hotelünk és a város nem is érdekel, délig ki kell csekkolni, így ekkor valószínűleg már csak a hotel medencéjénél fogunk késő délutánig üldögélni, míg jön a transzfer értünk és indulunk a reptérre. Éjjel repülünk vissza, mégis az időeltolódással csak másnap estére érünk haza, ez egy iszonyatosan hosszú visszaút lesz és a 21. nap estéjén érünk haza, ami után csak két pihenőnapunk marad a munkakezdés előtt.

2018. augusztus 19., vasárnap

Kirándulás a Bodenschneid csúcsra

Tegnap kirándulni mentünk. A Spitzingseehez autóztunk el, ahol előző este a térképen kikerestem egy túraútvonalat. 

A parkolóban 5 Eurót fizetünk egész napra. 1.090 méterről indulunk el és a célunk 1.669 m-en fekszik. 580 méter a magassgkülönbség. Szép napos, de párás időnk van, a távoli panorámák ezért nem nagyon élvezhetőek.

lent a Spitzingsee

Az út végén a Firstalm
Rögtön az első 230 m magasság leküzdése után az első legelő-vendéglőhöz érünk. Innen egy rövid, meredek emelkedőn a második alpesi házat érjük el, amit éppen renoválnak. Innen egy köves, meredekebb ösvényen kapaszkodunk fel a Bodenschneid csúcsra, ahonnan direkt panoráma nyílik a Tegernsee-re, iletve pici csücskeit látni a Schliersee-nek és Spitzingsee-nek is. A kilátás nagyon szuper, ezért megérte feljönni. Útközben rengeteg virágot látunk az ösvény mellett.











Itt a csúcson elidőzünk, majd leereszkedünk a Bodenschneid-házhoz, ahol eszünk egy-egy pár virslit és iszunk egy nagy pohár üdítőt (15 Euro). Miután felállunk, már észrevesszük a lábainkban, hogy már megerőltettük őket, nehezek.





Ezután egy igen szörnyen keskeny és végig csúszós, köves, mocsaras, gazzal benőtt ösvényen kell visszamászni magasabbra, ahonnan az út elágazik vissza a Firstalm felé (első vendéglő). Itt mindenhol tehenek henyélnek körülöttünk az erdőben. 

A Firstalm ház tele van vendéggel, itt iszunk egy cappuccinot és egy nagy almás rétest eszünk ketten, meg M. egy alkoholmentes sört (16 Euro) és leereszkedünk az autónkhoz. Egy szép, nem nagyon megerőltető túra volt, jól éreztük magunkat. Vittünk magunk is szendvicset, szóval nem lett volna muszáj bemenni a vendéglőkbe, de kedvünk volt hozzá, így az ember elég sok pénzt ott tud hagyni egy ilyen napon, hát még ha felvonóval is utazik.



Ez és még sok hely, 1 - 1,5 órányi autóútra tőlünk elérhető.