2018. augusztus 13., hétfő

Costa Rica - kész terv

Két hónapon át, napi sok órában foglalkoztam intenzíven Costa Ricával. Imádom ezt csinálni, abszolút nem untat a sok nyomzás, nézelődés a neten. 

Találtunk egy német utazásszervezőt, akiknek valahol északon van irodájuk, és nagyon profiknak tűnnek, neves német, nagy utazásszervező partnerei is és van csődbiztosításuk is. Utóbbi igen fontos, mert soha nem foglalnék ekkora nagy utazást csak úgy az interneten "valami" utazásszervezőtől, aki aztán befuccsol és lelécel a pénzzel és az utazás meg ugrik. Alaposan utánajártunk az egésznek. Ja, mert hogy ezt már nem merjük bevállalni úgy, hogy mindent egyesével mi szervezünk le, még ha úgy jóval olcsóbb is lenne, de nem lenne visszalépési szerződésünk vész esetére, így ha bármi történik ismét buknánk a pénzt. 

Bementünk egy helyi utazási irodába is, ajánlatot kérni tőlük, és egyidejűleg ettől az interneten talált szervezőtől is kértünk. Az eredmény az lett, hogy az utazási irodás csak makogott és semmire nem volt képes még csak választ sem adni, mindenre azt mondta, utána kell nézzen, meg kérdezzen. A specialista meg egy olyan korrekt, részletes ajánlattal állt elő, hogy le is nyűgözött. Az utazás mentét, helyeit, szállodáit, a bérautó típusát mi határoztuk meg, ő csak összerakta a csomagot. 

A repülőjegyet magunk vettük meg, igen jó áron. Sajnos Európából alig repül társaság direktben San Joseba. Sok társaság meg Amerikán vagy Kanadán keresztül repül. Itt komplikációk lettek volna, mert a tranzit utasnak is kell belépési papír, amit még a repjegy vásárlás előtt intézni kellett volna, mert ha elutasítják, akkor hiába van repjegy, viszont nekem addigra meg új útlevelem lesz, így nem tudunk semmi ilyesmit intézni. Két választás maradt, Madridból direktben az Iberiával vagy Zürichből az Edelweiss-szal. Előbbinek egy hétvége folyamán felment fejenként 200 Euróval a jegyára, amit már fixre kinéztünk, így ez elesett, maradtak a svájciak, akik jóval olcsóbbak voltak és a repülési idők is passzltak, leszámítva azt, hogy ők nem repülnek minden nap, így mivel az utazást meghosszabbítani nem tudjuk, két napot le kellett farigcsálni belőle, ami kezdetben nagyon fájt, de ha az árkülünbséget nézem, meg hogy szinte nonstopban 15 óra alatt repülök és nem úgy mint másik társaságoknál az átszállás miatt 18-30 órákat is akár, egyszerűen ez volt a legjobb választás.

Ezután leadtuk a foglalást az említett utazásszervezőnél, aki pár nap múlva azzal a hírrel szolgált, hogy három hotelben már nincs hely. Ez Turrialba esetében (ami az Irazu vulkán miat lett volna fontos) olyan hír volt, ami miatt ismét a programot is meg kellett válatoztatnunk, ugyanis adott utazásszervezőnek nem volt másik szállása eme vulkán közelében, így ehelyett egy egészen más helyre megyünk azon a napon. A másik két szállás helyett olyat ajánlottak, ami nem tetszett és nem azért, mert nem volt elég szép, hanem a szoba belső tere komplett fából volt, azaz nagyon sötét, majdnem fekete színű sötét padló, falak és a plafon is, mini lámával, egy sötét lyuk volt és a falon így még egy pókot vagy szúnyogot sem veszek észre, ami nekem probléma, már a fotókon iszonyú nyomasztónak éreztem. Így várni kellett, míg találtak ezek helyett másik szállásokat nekünk, amik viszont már árban dupla olyan kategóriában voltak, de megkaptuk mégis őket, mert hogy új ügyfelek vagyunk, kárpótlásként.

Mindkettőnket csak maximum három hétre engednek el a munkából. Egy ilyen utazás után kell még két nap akklimatizáció, a nagy időeltolódás és hőmérsékletkülönbség miatt, így nagy nehezen sikerült ezt a két napot nem az utazásból levonni, hanem rákönyörögni, hogy 23 napot lehessünk szabadok.
De az utazás így is 21 napos marad, és a hosszú repülések és azok idejei miatt, három nap így is lejön belőle, így végül a tervezett 21 nap helyett, csak 18-at tudunk úton lenni, ami igen kevés.

Olvasóimnak nem fog sokat mondani, de majd egy későbbi bejegyzésben leírom az utazásunk menetét. A kevés idő miatt elzárkóztunk bármilyen város vagy építmény megnézéstől, kizárólagosan csak a természetben leszünk, nemzeti parkról nemzeti parkra lépkedve.

2018. augusztus 9., csütörtök

Costa Rica - Tervezés, országinfó

Régóta vágyunk Costa Ricába. Az idén mentünk volna, de a tavalyi seychelle-szigeteki utazás után nem vágytunk egy darabig mégegyszer ilyen forró, párás, trópusi helyre, mert nagyon nehezen viseljük ezt a klímát. De izzotunk, hogy jövőre megint valami nagy utazás kell, kaland, izgalom és így egy afrikai utazás és Costa Rica között kezdtünk vacillálni. Végül Costa Rica nyert azzal, hogy az afrikai utazást nagyon nehéz csoport nélkül, bérautósan, egyedül utazóként leszervezni és még drágább lett volna, mint Costa Rica, valamint CR-ról vannak már könyveim, infóim, háttértudásom, így ezt könnyebb volt a fejemben is kitalálni, összerakni. 

Sokan közületek nem tudják, hol van Costa Rica, akiknek eddig meséltem róla, világatlaszhoz nyúltak, hogy utána nézzenek. CR középamerika legkeskenyebb részétől, Panamától északra fekszik, tehát déli határállama Panama, északi Nicaragua. Mindegyik békés ország. Így Costa Ricát jobbról (keletről) a Karib-tenger (Atlanti-óceán), balról (nyugatról) a Csendes-óceán nyaldossa. Ezáltal sok, szinte érintetlen tengerparttal is rendelkezik. Mégis mi nem ezek miatt utazunk oda, hanem a nagyon fajgazdag állatvilágért: több száz fajta színes madár, mint szabadon élő ara papagályok, kolibrik, tukánok, egyebek, aligátorok, teknősök, majmok, örvös állat (tatu), tapír, koati (vagy orrmányos medve), Krisztus gyík, amelyik a vízen tud szaladni, "nyílméreg béka", és még sorolhatnám, mik láthatóak. Az egész ország 18 kisebb és nagyobb nemzeti parkra van felosztva. Több lenyűgőző és még működő vulkánja van, színes vízű krátertavakkal, amik egy része nem hogy látogatható, hanem autóval fel lehet jutni egészen a kráterig.

Screenshot a google maps-ből

Costa Ricát Kolumbusz Kristóf fedezte fel 1502-ben, negyedik felfedező útja során. Északról, Nicaraguai partjai felől érkezve, a mai Puerto Limónban (Karib part déli része, a panamai határhoz közel) kötött ki. Az itt élő indiánok akkor földjüket Cariainak nevezték, csak később lett Costa Rica ("gazdag part") a neve. Sajnos az őslakosság nagy része kihalt a spanyol uralom alatt, járványos betegségekben és a spanyolok kegyetlen bánásmódja miatt.

Costa Rica hivatalos nyelve ma a spanyol, de sokan beszélik az angolt is. Az ország az amerikai turisták körében kedvelt nyaralóhely. Ásványi kincsekben és gyümölcsökben gazdag ország. Costa Rica a "Csendes-óceáni tűzgyűrűn" fekszik és egy a napjainkig is aktívan működő vulkánláncolat húzódik az ország közepén, észak-déli irányban.

Fenti információk nagy része a wikipediáról származik.

Szokás szerint, előbb elolvastam két útikönyvet, ezek alapján összeállt a fejemben, mi érdekel. Hát, meg kell mondjam, minden! Max. 3 hétre mehetünk el szabira, ami iszonyú kevés. Ide kétszer 3 hét kellene, így máris rengeteg helyet el kellett kezdeni a képzeletbeli mérleg karjaira pakolászni, és itt elvenni belőle, ott házzáadni. Végül megszületett a konkrét terv...
A továbbiakról egy következő bejegyzésben írok.

2018. augusztus 6., hétfő

Budapest áprilisban

Már majdnem teljesen megfeledkeztem róla, hogy amikor áprilisban Magyarorságon voltunk, maradt még az utolsó, Budapesten töltött napunkból pár kép, a Várnegyedből, szép kapukról, és pár apróságról még. Sajnos a japán cseresznye sor, a hátsó vársétányon már elvirágzóban volt, ahhoz egy héttel korábban kellett volna ott lennünk.

















Ha párommal Budapesten vagyunk, pár évente mindig végigjárjuk ugyanazokat a helyeket és mindig látunk felújításokat, átalakításokat, amik számunkra újdonságok. Párom, otthon külföldiként jól érzi magát, tetszik neki a város és az ország is, szívesen bandukol velem és nézelődik. Szeretünk beülni ilyenkor kinti helyekre és csak nézelődni.


Németországban retek cseresznye méretű, mini. Párom mindig elájul, mikor ezeket látja és az az első szava, hogy ezek csak génmanipuláltak lehetnek. Imádjuk őket szendvicshez harapni, mindig hozok belőlük vagy három csokorral.


2018. augusztus 4., szombat

Infók (und paar deutsche Zeilen)

Így!
És most, hogy megint egy darabig nem lesz utazás, amiről beszámoljak, és ez továbbra is egy utazási blog marad, türelmesnek kell legyetek a következő beszámolókig, melyek ausztriai, magyarországi, kanári-szigeteki kirdulásokról fognak majd szólni és ezennel jelenteném be a nagy hírt is, hogy az említettek után egy nagy utazás következik jövő évben, mégpedig Costa Rica, melynek előkészületeiről is biztosan többször fogok beszámolni itt.

A német olvasóimnak, akik itt is követnek, annak reményében, hogy hamarosan visszatérek a német blogommal is, most külön írnék pár sort.

 ***

Und hier paar Zeilen noch für meine deutsche Leser:

Liebe Leute, die mir hier auch folgt, 
ich muß euch traurig mitteilen, daß mein alter deutschen Blog nicht mehr weitergemacht oder veröffentlicht wird, bzw. von mir voraussichtlich gar keinen deutschsparchigen Blog mehr geben wird. Diese Entscheidung fiel mir sehr schwer, aber während der Zeit, seitdem ich nicht mehr deutsch blogge, mir einige Sachen klar geworden sind und ich die Zeit und Lust daran verloren habe, will ich niemanden mehr in falschen Hoffnungen halten. Es geht nur auf ungarisch weiter!
Auf jeden Fall freue ich mich sehr über eure Besuche hier, auch wenn ihr nicht diese extreme Mühe machen wollt, euch meine Texte selber in ein Übersetzerprogramm zu setzen, auch wenn ihr nur durchblättert und die Bilder anschaut, ist hier jeder Willkommen. 
Ich überlege mir, daß ich evtl. an den Berichtsenden paar Zeilen Zusammenfassung von dem aktuellen Arikel auch in Deutsch schreibe...Danke für euren Verständnis. 

***

Végül pedig, hogy ez a bejegyzés se legyen képek nélkül, pár kép aprócsak kirándulásunkról Dorfen mellett:


2018. augusztus 2., csütörtök

Sexteni Dolomitok - 6. nap és hazautazás

Július 14.

Ma is túrázni megyünk. Útközben megállunk az egyik településen ilyen tipikus helyi házakat fényképezni. 





Nem autózunk el messzire, csak a mi völgyünk végébe, a Taisten nevű faluba, onnan pedig a Lutterkopf (2.145 m) nevű csúcsra. Ma is csak 400 m magasságkülönbséget kell leküzdenünk. Egy nem annyira lélegzetelállító túra ez, mint az előbbiek. Itt nincsenek cakkos hegyormok, sem hatalmas sziklás hegyek a látóképben, hanem sokat megyünk erdőben és néhány legelőt is érintünk. A túra szép, de nem különleges. Így utolsó napra, pont a megfelelő.
A hosszú felfelé vezető és néhol meredek út után, elérjük a csúcsot, ahonnan messze belátni a sziklás Dolomitokat, de sajnos párás idő van és nem tiszta a látkép. A Drei Zinnent is látni.
 




Majd egy hosszasan, a hegygerinc mentén vezető úton megyünk és végül leereszedünk a Taistenalm házhoz, ahol nagyon finomat eszünk. Ugyanazt a Kaspressknödelt, amit az Uwald Alm házban is, de itt hármat adnak ugyanannyi pénzért (ott kettőt) és több a saláta is hozzá (9 Euro egy adag). Mindketten ezt esszük és nagyon jól lakok vele, a tiroli szürkesajtos-zsemlés gombóc valami elmondhatatlanul finom. Tűz a nap, de gyülnek fel a sötét felhők és valahol távol már dörög az ég. 




Lefelé menet szaporára vesszük a lépést, mert egyre feketébb az ég és már csepereg az eső. Némelyik helyen az út mentén vadon növő lupiniák vannak, amiket eddig csak Izlandon láttunk. Nem lett nagy zivatar, szerencsénk volt. Még elmegyünk Welsbergbe bevásárolni, hihetetlen nagy, lédús citromokat, mézet, olívaolajat, tiroli szalonnát hazavinni és húst vacsorára. Előbb szaunázunk, utána főzünk és eszünk.



Amíg szaunázunk, elkezd szakadni az eső és egy csodálatos szivárvány képződik, amit az erkélyünkről jól lehet látni.





Július 15.

Reggel 9-ig ki kell csekkolni, ami szokatlanul korai időpont. Megkértük, hogy tízig maradhassunk, hogy ne kelljen felkelni olyan korán, de mégis felébredünk magunktól. Van a szemközti tanyán egy hatalmas kutya, aki minden reggel óraműpontossággal elkezd 6:41-kor ugatni és engem minden nap felébresztett, kivéve ezt az utolsó napot, ma végig aludtam 8-ig. Reggel kakaskoncert is van mindig, meg jönnek-mennek a traktorok is. Elég zajosak a reggelek. 

középen a világosabb, új építésű az apartmanház

Fél 10-kor el is indulunk hazafelé és majdnem 15 óra lesz, mire hazaérünk. Az utolsó napon nem lett volna értelme tele pakolt autóval bármit is még csinálni. Így legalább van időm rögtön mosni, meg más dolgokat elintézni.

Csodálatos volt a Dolomitokban. Biztosan visszatérünk még, ha nem is ugyanoda, mert a Dolomitok, és nem beszélve Dél-Tirolról, hatalmas területet foglalnak magukba, így visszamenni egy újabb szegletébe lenne érdemes, ismét új dolgokat, szépségeket felfedezni.