Andalúzia

Előszó

Közeleg az andalúziai utazásunk. Costa Rica után csak azzal foglalkoztam az egész idő alatt, így Andalúzia annyira a háttérbe szorult, hogy előbb utána kellett néznem, hova is megyünk, miket is foglaltunk... 😊 Kis összefoglaló az előzetes szervezésről, ami még januárban zajlott le.

A repülőjegy kiválasztásában a következő döntött: 

Andaluziában hat repülőtér van: Malaga, Sevilla, Jerez de la Frontera, Almería, Granada-Jaén és Córdoba. Nekünk mindegy volt, melyikre utazunk, az lesz a körutazásunk kezdő és végső pontja, teljesen mindegy volt, melyik várossal kezdünk. Mindegyikre megadtuk a keresőkben az utazás időpontját és Sevilla nyert, mert oda volt a legolcsóbb a jegy, nem ismeretlen nevű és több órás átszállással megoldott légitársasággal, hanem direktben és a LH-val, akikkel a lehszívesebben repülök. 

Tehát Sevillába repülünk és onnan is vissza. A körutazás állomásait olyan helyeknél foglaltam, ahol a közeli látnivalók érdekelnek. A városok mellett a természet közelsége is játszott, de Andalúzia hatalmas területet foglal magába, még két hétbe sem fér bele minden, így nem akartunk ész nélküli rohanást és inkább elhagytuk azokat a részeket, amik az időbe már nem fértek volna kényelmesen bele. Oda majd vissza lehet térni egy másik utazás alkalmával. Így sajnos a Sierra Nevada is kimarad.

A körutazásunk külső körvonala így néz ki, ami persze nem azt jelenti, hogy csak a külső kör mentén utazunk, hanem természetesen ettől eltérően bemegyünk a tengerparttól bentebb fekvő nevezetességek felé is. 

Képernyőkivágás a google maps-ből

A szállásokat szokás szerint a booking.com-ról foglaltam jó előre, és az autót egy számunkra addig ismeretlen cégtől, de árösszehasonlító oldalak között, ez a cég volt Sevilla repterén a legjobb ajánlatban.

Costa Rica - 12. rész, Damas mangróve, San José, hazautazás

Március 30.

Rosszul alszom és keveset. 7-kor reggelizünk és 8:20-kor elindulunk a Damas mangróve felé. A megadott kis üzletnél jön értünk egy nő, ő lesz a vezetőnk a csónakban. Négyen vagyunk és jó sokáig csónakázunk, de kevés állatot látunk. Viszont ezekből egy hangyász medvét (dolmányos hangyász)! Kapunk finom halas ebédet is, nagyon kedvesek a vendéglátók.

Ez itt cashew (azaz kesu) dió, ami nagyon érdekes. Egy paparika formájú édes és ehető gyümölcs terem, és ennek a végén van egy darab kesu, ami tulajdonképpen a gyömölcs magja. Egy fán igen kevés termés van így, így érthető már a kesudió ára is. Később lesz még két kép a parkolóból, ahol jobban látszik.

tigrisarcú rák :-)

 

Ez lenne a kis hangyászmedve, ami a csónaktól olyan 15 méterre lehetett a mangróvéban. A csónak vezetője a mangróvegyökereken szükdécselve bemászott alája és a telefonjával készített képeket, amiket később megkaptunk. A medve nem ébredt fel.

Fél 1-kor indulunk el San José felé, hosszú az út és kegyetlen hőség van, még a klímával is alig lehet kibírni az autóban. Egyszer veszünk egy útszáli árusnál jéghideg kókuszdiót, nagyon üdítő a leve. Három helyen fizetni kell az útért. A szállásunk közelében veszünk még pár dolgot, kifogy a Dollár és a Colon tartalékunk is. 4-kor lemegyünk a medencéhez, de hideg a víz és a levegő is. Én hamar feljövök, pakolok, később a medencénél eszünk finom zsemlét tonhallal. Ki vagyok purcanva, képtelen vagyok nyitva tartani a szemem. 

Március 31.

Jól alszunk és sokáig. Reggeli után az egész napot a medencénél töltjük el és egyszer átszaladok a szomszéd boltból zsemlét hozni, a két megmaradt tonhal konzervet esszük meg. 3 körül elmúlik a forróság, befelhősödik. Az utolsó órák lassan telnek el, de tudunk menni wc-re, zuhanyozni és egy víztartályból hideg ivóvizet venni is.

Korán elindulunk a repülőtérre. Útközben tankolunk, majd leadjuk az autót a Europecarnál és hamar ott vagyunk a reptéren. Bechekkolás, minden gördülékenyen zajlik, a várakozás is hamar eltelik és pontosan indulunk. Az éjszaka a gépen nagyon gyorsan eltelik, az ételek megint nagyon jók, vacsorára csirke rösztivel, zöldbabbal, evőeszköz fémből van, reggelire svájci sajtok, friss kenyér, joghurt, lekvár. 

Április 1. 

Az átszállás nagyon gyorsan zajlik, éppen csak egy óránk van rá és már itthon is vagyunk. Ami igen furcsa, hogy kipakolásnál itthon nem találom meg a bőröndökben a nagy bicskát, amiben a csavarhúzótól a konzervnyitóig minden van. Csak másnap pakolom ki a hátizsákok mellékfakkjait és abban volt a bicska, azaz a kézipoggyászban és sem San Joséban, sem Zürichben a kutyának fel nem tűnt az átvilágításnál. Én ezt nem értem. Két ország reptéri ellenőrzésénél vittem fel a gépre (tudtomon kívül) veszélyes eszközt, amit fegyverként is lehet használni! Svájcban odafelé az átszálláskor olyan transzferen mentünk keresztül, ahol nem volt még egy átvilágítás, visszafelé viszont igen. Ott elvették a frissen vett fél literes vizes üveget, de a bicska nem tűnt fel nekik!!!

Utószó 

Costa Rica csodás és lenyűgöző volt. Végig totálisan biztonségban éreztük magunkat. A növény- és állatvilág változatossága elképesztő. Nagyon jó volt minden és én még szeretnék visszamenni, mert annak ellenére, hogy milyen pici ország, rengeteg sok eldugott terület van még, amikre most el sem jutottunk, simán kitehet még egy második 3 hetes utazást is a maradék, nem látott helyek felkeresése. De nagyon hamar nem megyünk vissza, mert más célok sorakoznak a listánkon.

San Josét, mint várost szándékosan nem néztük meg, nem érdekelt. Eleve a természetért rajongunk, épületek, építmények, művészi dolgok nem érdekelnek, csak időpazarlás lett volna a városra extra időt szánni. Nem bántuk meg és ha másodjára mennénk, akkor sem néznénk meg.

Costa Rica - 11. rész, Carara, Manuel Antonio

Március 28.

Screenshot a google maps-ből

5-kor kelünk, nem aludtam jól, izgatott voltam. 6-tól van reggeli és itt a lejobb a zöldséges, sonkás rántotta. A nyitott étkezőből minden irányban a kertre látni, vannak madáretető helyek. Reggeli alatt jön sok madár, majmok is lopnak banánt és a vörös arapapagájok is jönnek-mennek. A kert maga a paradicsom, ahol órákig tudna az ember nézelődni, de sietnünk kell, mert 7 órára a Carara NP-ba megyünk madárlesre.

Pontosak vagyunk, de a guide több mint fél órát várat, mert még amerikaiakra várunk, azok késnek. Azokkal hatan indulunk mellékösvényeken, de szinte semmit sem látunk. Sajnos kidobott pénz volt (45 USD per fő) ez és guide is csak a szájat járatja, és magát dícséri, bár igen kedves. 10 órakor már vége és utána mi meg bemegyünk a nemzeti parkba, a főösvényen, de ott nagyon meleg van és utaznunk is kell tovább, így hamar visszafordulunk.

Útközben Jacóban eszünk egy Subw...ben, majd Quepasban fagyizunk, nagyon elnyom a meleg. 2 órakor megérkezünk a hotelbe, de csak 3-tól lehet átvenni a szobát. Igaz, a szoba minden bizonysággal késznek tűnik, de kijelentik, hogy csak 3-tól van check in és pontosan 3:00-ig meg is váratnak. Nagyon dühös vagyok, mert mennénk le a partra és előbb szeretnénk szétpakolni pár dolgot, mert minden szerteszét van különböző bőröndökban. Kapunk egy welcome italt. Az összes többi szállásra általában korábban érkeztünk meg, már délelőtt 11 és koradélután 14 óra között és mindenhol megkaptuk a szobát.Ez egy nagy hotel és minden futószalagon megy és személytelen. A legunszimpatikusabb (és legdrágább) szálásunk az összes közül.

Miután megkapjuk a szobát, elmegyünk a playa Espadillára és fürdünk egy jó órát a nagy hullámok között. A víz meleg. Utána hazajövünk, zuhanyozunk és enni megyünk. A közelben találunk kis mexikói éttermet, ott jót eszünk. 

Március 29.

Jól alszunk, a reggeli is jó, kb. 10 felé közül lehet választani, én a németet választom, sonka, finom kétféle sajt, egy főtt tojás, zsemle, lekvár. Finom és kiadós. Máshol általában csak rántotta volt rizzsel és fekete babbal, vagy főtt kaják, húsos, szószos dolgok, amiket mi európaiak nem eszünk reggelire. Már a fülemen is ez jön ki, főleg, hogy egyáltalán nem is vagyok egy tojásrajongó.

Lassan készülődünk és ma is pokoli hőség van, magas páratartalommal. Fél 10 lesz, mire a Manuel Antonio nemzeti parkhoz érünk előtte a strandnál leállítanak, hogy ott parkoljunk és megint 4 ezret akarnak érte (mint tegnap este), 2 ezret adunk és onnan meg 10 percet kell gyalogolni.

Screenshot a google maps-ből

A belépő 16 USD per fő. A bejáratnál átnézik a hátizsákokat, kekszet, rágcsálnivalót nem szabad bevinni, akinél van, elveszik, de a szendvicset nem. Az utak el vannak kerítve, sok majmot látunk és pár mosómedvét. A majmok és a mosómedvék mindent ellopnak, nagyon kell vigyázni. Mint a villám, olyan sebességgel kinyitnak ciprázokat, kivesznek dolgokat a hátizsákból és máris a fán ülnek vele. Egy majom egy nejlonzacskót lop egy hátizsákból, a fán bontja ki, napozókrém van benne, megkóstólja, rájön, hogy nem kaja és eldobja.
Egy nő egy faágra akasztja a holmiját és bemegy a vízbe, másodpreceken belül ott terem egy mosómedve, felszakad a fára, kiveszi a táskából a műanyag kajásdobozt, eliszkol vele, kinyitja, már üres, de azért végigszimatolja, végignyalogatja, meg elviszi még egy darabbal tovább a bokrok közé.

A strandok nagyon szépek. Borzasztóan izzadunk, a végen 2 órát strandolunk, nagyon szép a strand és szuper a víz, de egyikőnk mindig ott kell maradjon a holmink mellett és csak felváltva tudunk a vízbe menni, kamera, távcső, mobiltelefon, minden a hátizsákban. Itthon meg egy órára a medencéhez megyünk és azutána zuhanyzunk és megyünk enni, oda ahol tegnap voltunk. Csak egy adag ételt eszünk ketten, bőven elég. Utána sörözünk.