Tenerife - La Gomera 2017/15. Utolsó nap La Gomeran, Tenerife

November 25.

Ma is 10-ig alszunk. :-) Felhős az idő, de hideg nincs, de már nincs ötletünk, mit csinálhatnánk ma és csak tötyörgünk, a házban is olyan jó lenni. Aztán jönnek a szomszéd házba új lakók, azokkal beszélgetünk sokáig, La Palmaról jöttek és innen még Fuerteventurára mennek. 

Aztán dél körül elautózunk a San Sebastinnal párhuzamos völgybe, ahol három víztározó van: Presa de Chejolipes, Presa de Palacios és Presa de Izcagüe, mindegyikben kevés víz van, de a völgy nagyon szép. Esik az eső.

Utána még San Sebastianba megyünk a Tu Trebolba, hogy ma estére halat vegynk, de ma nincs doráda, lubilla nevűt kapunk (magyarul farkassügér), hosszúkásabb, dorádához hasonló húsú hal, kicsit zsírosabb. 

A délután hátralévő részét otthon töltjük.

November 26.

7 órakor kelünk és 8-kor indulunk a reptérre. A hágóra felérve elnyel minket a sűrű köd, de olyan sűrű, hogy 2 méterre előttünk az utat sem látjuk, úgy tapogatózunk, mint vak a sötétben, 20 km/h-val haladunk és borzalmas az egész. Csak Playa Santioagoba leérve múlik el a köd, de így is 1 óra 10 perc alatt odaérünk a reptérre. Előttünk csak hárman állnak, előbb becheckolunk és utána visszaadjuk az autót. A gép pontosan jön és indul, most jól számítottuk ki, hogy visszafelé is az északi oldalon repül, tehát Teide jobbkézfelé lesz, úgy is ülünk, de hiába, mert minden felhőkbe van burkolózva.

Tenerifen egy Opel Zafirát kapunk, az autóink egyre nagyobbak lesznek. :-) 

Jól ismert utakon autózunk el Icod del Altoig, ahol a szállásunk van, egy Casa Rural hotel. Kicsit lerobbant, de mindegy, egy napra nem olyan rossz. 

Elmegyünk Los Realejost megnézni, ahol korábban még nem voltunk és utána lemegyünk Puerto de la Cruz széléhez, a Maritimonak nevezett részhez, itt van egy L és ott akarjuk megvenni a szalámikat és sajtokat, amiket hazaviszünk, de nem vagyunk benne biztosak, hogy elállnak hűtés nélkül olyan sokáig, így aztán mégis csak holnapra halasszuk az egészet.

A maradék időben a szálláson ücsörgünk és este találkozunk a szomszédos La Guanchában egy nagyon régi blogos ismerősömmel, aki már elég régen a szigeten él és 5 évvel ezelőtt is találkoztunk. Egy Tapas bárban üldögélünk jó néhány órát, az ételben nincs valami nagy választék, de finom és jól is lakunk és hihetetlenül olcsó minden. Egy sajttál, egy nagy agyagedény valami chillis gombával és egy nagy tál pörkölt szerű étel, négy emberre és az italok összesen mindenért csak 20 Eurot fizetünk. Kapunk ajándékba saját készítésű mojo szószt ás avokádókat a kertjéből.

Nagyon jól érezzük magunkat együtt és már éjjel 11 óra lesz, mire hazaérünk. Jó későn fekszünk le. Ez a szállás nagyon hideg, de vastag a takaró, szerencsére nem fázunk. Nem is értem, hogyan lehetett a la gomerai kőház olyan kellemesen meleg, mert tavaly La Palman is nagyon hideg volt és még a fűtést is be kellett kapcsolnunk, de a la gomeraiban még csak fűtés sem volt. 

November 27.

Reggel 9-ig alszunk, a reggeli pocsék, nem is részletezem. Fél 11-kor hagyjuk el a szállást, elmegyünk a L-be, megvesszük a sajtokat (szalámi sajos nincs olyan, amilyet akartunk. Három sajtot veszünk. Ezek háromfajta tejből (tehén, juh és kecske 33%-os arányban) készült sajtok, nagyon finomak. A piros az érettebb, ami már keményebb, a kék puhább.

Még túl korán van, lassan autózunk a déli reptér felé és picivel előtte, letérünk egy Mc Donald's-hoz egy kávét inni. A Condornál megint minimum 3-400 ember áll előttünk, három gép indul szinte egy időben. Jó fél órát állunk a sorban. Ennyi erővel megéri sokkal későbbre is ideérni, mire a sor már rövid.

A hazafelé repülés gondtalan. Mivel a Condor már nem ad enni, a L.-ben vettünk tonhal krémmel töltött rudakat és leveles tésztás süteményeket.

Szuper nyaralás volt, mást nem is tudok már mondani róla, hiszen mindent leírtam.

Tenerife - La Gomera 2017/5. - Érkezés La Gomerára

November 17.

A mai napon állunk tovább Teneriféről La Gomerára. 

9-kor kelünk, reggelizni megyünk és 11-kor jelentkezünk ki a hotelből. A repülőnk La Gomerára 17:00-kor indul Tenerife északi repteréről, ide egy óra utazást számítunk. A közte lévő időt a barátainknál töltjök el, akik az itt élő nővérénél nyaralnak hosszabb ideig. Kellemesen elüldögélünk és kávézunk a csodás teraszukon Adejeben.
14:15-kor indulunk el. Az egy óra pont elég is lenne, de 12 km-rel az északi repülőtér előtt dugó van az autópályán és itt 20 percig ácsorgunk, mire tovább tudunk haladni, majd a reptéren téves parkolóba megyünk be és nem tudunk kijönni, mert fizetős és a sorompó előtt beragadunk és M-nek kell elrohannia valahol érvényesíteni és kifeziteni a jegyet. Éppen csak egy kört tettünk a bejárattól a kijáratig és 55 Centet kell fizetni érte. Ezután megtaláljuk a Cicarhoz a bejáratot. De még így is 15:35-kor ott vagyunk a reptéren és a Binter Canarias pultjánál alig 5 ember áll előttünk, azonnal be is tudunk checkolni. A Cicartól visszakapunk 9 Eurót, mert több benzint tankoltunk, mint amennyit kellett volna. Ilyet még soha nem éltünk meg, hogy egy autókölcsönzőt ez érdekelte volna.

A propelleres ATR gép pontosan indul. Ülőhelyet nem osztottak ki rá, mindenki oda ül, ahova akar.  Az oda-vissza útra fejenként 82 Euróba került a jegy. Ettől a komp sem olcsóbb, sőt sokszor még drágább is. Tenerifét északról repüljük körbe, de sajnos erre előre nem gondoltunk és a jobb oldalon ülünk, így nem látunk sokat. Kár. Különben perfekt kilátásunk lenne a Teidére.

17:30-kor már La Gomera szép kis repterén a Cicar pultjánál vesszük át az autónkat, ahol mi állunk elsőként és az átvétel kb. egy percbe telik. Rögtön a kijárat előtt áll az Opel Astra és máris indulunk Hermiguaba.

La Gomera földrajzi adottságai miatt, csak a barranco-k mentén vezetnek a sziget belseje felé, iszonyatosan kanyargós utak, felfelé, majd a sziget legmagasabb hágóját elérve oszlanak el az utak a sziget minden irányába, így a kicsivel több, mint 40 km-es út megtételéhez is egy órára van szükségünk és közben ránksötétedik.

La Gomera, mint az összes többi Kanári-sziget is, vulkanikus eredetű, de itt nem találunk tipikus vulkanikus kúpokat. Az évmilliók során a sziget leerodálódott és a közepétől kezdve minden irányba a partok felé, hosszú, mély völgyek (barranco) jöttek létre. A második legkisebb sziget a szigetcsoportban. Legmagasabb pontja a Garajonay: 1.487 m.

A szállásadók nagyon szimpatikus emberek, bár nem tudnak nyelveket, de sokat fáradoznak azon, hogy mindenkihez pár személyes sort írjanak fordítóprogram segítségével. Szerintük nehéz megtalálni a szállást, ezért azt javasolták, hogy egy ismerősük Hermiguában a templom előtt fog várni minket. Mi 18:0-19:00 közötti időpontot adtunk meg és 18:39-kor ott is vagyunk. Az SUV a templom mellett parkol és azt követve megyünk tovább egy elég rossz minőségő földútra letérve, amit nádas és banánültetvények vesznek körül. A tulaj ismerőse gyorsan végigrohan velünk a házon, kp-ben fizetünk neki és elkezdünk behurcolkodni.

Ezt a mai részt teljes egészében és bő részletekkel a szállásunknak szeretném szentelni. Nem túlzok, (és a bookin.com-os vélemények között másnál is olvastam ezt a kijelentést), hogy az életünk legjobb szállása volt ez. (59 Euro/éj)

A tradicionális falusi kőház két házból áll, melyek L-alakban vannak egymáshoz illesztve. Az egyik ház kisebb, ez a miénk. A másikban két hálószoba és két fürdőszoba van. A szállás honlapja www.casallanocampo.com.

A mi házunk egy banánültetvény közepén, fekszik körülötte Hermigua Llano Campo nevű részének még pár másik háza áll. Mélyen Hermigua völyében fekszik, a völgyet mindkét oldalról 700 m magas hegyláncolat öleli át, majd a völgy a két hegy között az óceánba torkollik. Hermigua nem egy falu, hanem több kis faluból álló, hosszan elhúzódó település.

A házunkba középen szétválasztható faajtó vezet be, melynek felső része külön kinyitható ablakként funkcionál. A padló lávakőből készült. Az alsó szinten a konyha van, amiben egy négy fős asztal és bőrülőgarnitúra, valamit egy modern konyhapult sor található. A konyha mindennel fel van szerelve, így van benne (német) filteres kávéfőző, kapszulás kávéfőző (16 kapszlával), vízforraló, kenyérpirító, modern sütő, narancsfacsaró gép, turmixgép, sok edény és evőeszköz, tányéralátétek, törölközők, mosogatószer, szemeteszsákok és még a végtelenségig sorolhatnám. Az asztalon egy tál ismeretlen (és ehetetlen) gyömölcs áll és egy üveg helybéli vörösbor. A tv-ben internet is van, amit egy külön billentyűzettel lehet használni. Rengeteg adó van és rádót is lehet hallgatni rajta. A berendezés nagyon ízléses és sok fáradságot fordítottak a kis részletek, dekorációs elemek kialakítására. Hatalmas hűtőszekrény, fagyasztóval van még benne.

Innen egy falépcső vezet fel az emeletre, ahol egy gyönyörű, tágas fürdőszoba van. Ami különsképpen tetszik benne, hogy itt is ki lehet nyitni a fapalettás ablakokat és azonnal jó meleg víz folyik a zuhanyból. Abszolút praktikusan gondolkozott, aki berendezte, mert egy szék is van, ahova lehet pakolni és mivel polcok vagy szekrények nincsenek, a wc mégött megy az egész helyiség hosszában egy jó 12-15 cm széles kőpárkány, amin aranyos, üres kis kosarakat helyeztek el, amikbe lehet pakolni. Hajszárító is van.

A fürdőszoba mellett van egy kis kamra, ebben mosógép és takarítószerek, valamint két strandtörölköző vannak (mosógéphez mosótablátták és teregető és csipeszek is).

Innen egy hosszabb, nagyon hangulatos, korabeli kis szekrénnyel, ingás órával és nyers kőfallal, faajtókkal és horgolt függönyökkel díszített szűk folyosó vezet a hálószobába.

A hálószoba hatalmas, gyönyörű és hangulatos a berendezése. Az egész házban minden ajtónál figuráknak kidolgozott homokzsák ajtónehezékek vannak és szinte minden kilincsen lóg egy kis illatzsák. Az egész házban nagyon kellemes illat uralkodik.

A felső szinten, ha hátul kimegyünk, egy pici belső udvar tárul elénk, ami szép és hangulatos ülőgarnitúrával van berendezve, mindkét ház részére. Ezeket sajnos nem tudjuk élvezni, mert nincs tető felette és a ráterített anyag nedves, illetve a házhoz járó  macskahad is rendszeresn itt tanyázik és rettentően összekoszolja az ülést.

Innen egy falépcső vezet fel egy felső kert teraszra, ami hatamlas nagy és tele van fűszernövényekkel, mindhez oda is írták kis táblácskákra, hogy mi micsoda. Itt egy nagy asztal áll, napernyővel, székekkel és három napozó ágy. Illetve a ház másik oldala mellett, a nagyobb házhoz is van külön egy ilyen rész (első fotó):

 

A bejárat előtt is vannak padok, ahova ki lehet ülni, meg egy gang, amiben két bicikli áll, amiket szintén mi használhatunk (bukósisak is van hozzájuk). Közvetlen a ház előtt van a banánültetvény és abban is van kertrész ülőgarnitúrával kialakítva.

A házon ott látható a hivatalos tábla "CR" = "Casa Rural" (hagyományos kőház, falusi turizmus). Erről tavaly La Palmanál írtam bővebben, ezt bemáslom most ide apróbetűsben:

"Amikor a szigetre utaztunk és ezt a csodálatos házat választottuk, még nem tudtam, hogy ez egy program része és csak csodálkoztam, hogyan lehet ennyi sok hasonló és szinte egyformán berendezett ház egy közvetítő oldalán, így utánajártam a dolognak. A program neve "Turismo rural" (olyasmi, mint a falusi turizmus) és a házak Casa rurales (vidéki ház) néven futnak. Ezek a házak régi parasztházak, melyek tipikus kanári stílusban épültek és bizonyos stilisztikai, építészeti jegyeket hordoznak. Általában a bennük lakó idősebb családok halála után a gyerekek ott hagyták magukra állni, félig leomlottak, tönkrementek. 20 éve indult be a Turismo rural ág. A valamikori háztulajdonosk leszármazottai általában erősen kötődnek ezekhez a házakhoz, csak nincs pénzük a renoválásra. Sejtésem szerint (erre nem találtam konkrét leríást, így nem biztos, hogy így van), esetleg az államtól kapnak segítséget, támogatást a renoválásra. Ezek a házak mind csodálatos környezetben helyezkednek el és még az eredeti építőanyagokból állnak. Felújításuk után, ki tudják őket adni és így az érintett család továbbra is dolgozhat a mezőgazdaságban, termesztésben, amivel kevés pénzt keres, mert ezáltal biztosítva van a megélhetése. Így kevesebb helybéli ember kényszerül arra, hogy elmenjen nagyvárosokba és kihaljanak a falvak. Valamint a felújítás során helybéli mesteremberek is munkát kapnak, akik régi iparukat űzhetik így. Némelyik házat nem a tulajdonosa tartja karban, hanem egy gondnok, így ezáltal is több helyi álláslehetőség nyílik meg."

Egyszerűen csodálatos az egész. Végtelen a nyugalom. Éjjel leírhatatlanul csillagos az ég és ha fúj a szél, csak a nagy banánlevelek suhogását lehet hallani. Reggel kakas kukorékolásra lehet ébrdeni. A nyugalom és szépség oázisa ez.

Nem pakolunk ki, hanem azonnal felmegyünk a főúton található és helyi viszonyokhoz mérve nagyobbnak mondható Spar bolthoz. Itt valóban mindent lehet kapni, még friss húsos-sajtos hűtőpult is van. A friss halon kívül bármit meg lehet venni. Így meg is veszünk mindent, amire csak szükségünk van. Csak a gyümölcs és zöldség borzalmas, éretlen vagy rohadt, még egy salátához valót sem tudunk összekaparni. Finom friss baguette kenyeret lehet kapni, bármikor jövünk, még mindig meleg. És kétféle kisebb kenyérrudat is, ami szendvicshez alkalmas.

Karajt sütünk vacsorára, de már tíz óra van, mire eszünk és nagyon fáradtak vagyunk. Nem tudunk betelni a szállással, annyira lenyűgöz és már most fáj, hogy majd el kell menni innen.