2010. október 8., péntek

Karpathos - a szelek szigete 2007/3.

2007. szeptember 10. 

Reális időpontban kelünk fel, a sziget kicsi, nem kell egyik nap sem hajnalban kelni a kirándulások miatt. Ma éjjel nagyon hideg volt, fáztam a lepedő alatt, pokróc meg nincs a szekrényben. Első célpontunk a közeli Menetes (Menétesz) falu. A sziget állítólagos legszebb falva (Olympos után). Valóban nagyon hangulatos és a hatalmas templomának teraszáról messze ellátni a szigeten szerte-szét. 

Menetes



A mai az első nap, amikor nincs felhő az égen és pára sem a levegőben, vakítóan kék az ég, és nagyon jók a fotózási viszonyok. A sarki tavernában idős, jellegzetes helybéli férfiak gyülekeznek egy délelőtti kávére. A helyi szemételszállítás is a szemünk láttára zajlik: egy szemetes szamár formájában. Kicsivel a falu előtt van egy nagy útkanyarban a temető, ami sok képeslapon szerepel a kápolnájával, mely kékkupolás és a temető kerítése is kékre van festve. Legalábbis a képeslapokon. Most viszont mindez piros. Nagyon érdekesnek tartom ezt, hiszen a pigádiai temetőnél fordítva volt, a képeslapokon volt piros és most nálunk meg kék. Mintha hallottam volna már valamikor valamit arról, hogy ez valamilyen vallási megfontolásból ered. Mármint, hogy milyen színű a kupola, és arról is, hogy azt x évenként ätfestik, ha a vallásban eljön valami fordulópont. Mindenesetre érdekes. 


Menetes után a reptér környéki és legszebbeknek emlegetett strandokat indulunk felderíteni. De nem sikerül megtalálni a reptér kerítése mögött vezető utat. Ezután Ammopi öt csodálatos öblét nézzük meg. Egyelőre csak gyűjtögetjük a legszebb strandokat a fejünkben. 



Ezután egy pár szélkerékkel ékesített fennsíkon autózunk át a sziget másikoldalára. Innen látni a közeli Kassos szigetét is. Arkasa falu következik. Pár perces séta után ráununk, és nem mert, nem lenne szép, hanem mert annyira elviselhetetlena 40 fokos déli hőség, hogy nem kívánkozunk a kiszáradt folyómeder másik partján, a dombon álló óvárosba felcaplatni. 

Part Arkasa felé


Arkasa



Ehelyett célba vesszük a közeli Finikit, mely település csak pár házból áll. Itt mát többedszer feltűnik, hogy a szigeten minden falunak van egy tere, ahol az egész falu összes lakójának a postaládái vannak. Egy nagy állványra szerelve, sok kis kék kazettás box. Ilyet sem láttam még Hellászban. Az útikönyv szerint Finikiben lehet a legjobb halat enni. Mivel Pigadiaban amúgy is hiányoljuk a halat, vagy csak kilóra mérve lehet kapni (ami igen drága), így a finiki beli ebéd mellett döntünk. A kis kikötő mellet rögtön 5-6 halvendéglő sorakozik egymás mellett. A tolói élményeinkre emlékezve, arra összpontosítok, hogy ne abba menjünk, ahol a legtöbb turista ücsörög, hanem valami üresebbe, ahol inkább helybéliek esznek. Kettő ilyet látunk. Az egyik egy mellékutcában van, a másik a parton, ez utóbbi nyer. A hirdetőtábláján szerepel egy haltál két személyre 18 Euróért, amúgy meg itt is kilóra adják a halat. Szerencsénkre a mellettünk ülő olasz párnak éppen most hozzák ki ezt a tálat, így bátran merjük mi is ezt rendelni. A tálon ugyanis két kisebb doráda, két lapos, tüskésszélű skorpióhal, egy nagy szelet kardhalfilé, és egy másik nagy hal vannak. Összesen hat hal, hatalmas halom krumpli és mi még rendeltünk egy nagy tál horiatikit is. Az italokkal együtt 25,70 a számla! Lassan eszünk, hiszen ez hatalmas adag étel és mennyei finom. Nagyon elégedetten és jóllakottan megyünk el Finikiből. Az idillt csak a tizenéves, fotómodell kinézetű felszolgálólány nagyon barátságtalan modora zavarta egy kicsit.

Finiki



Nekivágunk a sziget északabbi részének, ahol már csak két falu van ebben az irányban. A táj, és a partok sokfélesége, szépsége lenyűgöz minden percben. Állandóan megállunk fényképezni. Többet állunk, mint haladunk. Mesochori előtt leégett hegyoldal látványa fogad. 2004 tavaszán tarolt itt a tűzvész és Mesochori falut teljesen körbezárta a tűzgyűrű. 




Maga a település nem tesz rám nagy benyomást, hanem inkább a környezete. Csak pár percet nézelődünk, majd visszafordulunk és letérünk Lefkosba strandolni. A település körül több szép öböl is van, a főstrand a legszebb, kristálytiszta a víz és aranyhomokos a strand, a peloponnészoszi Stoupara emlékeztet. Itt csak olasz beszédet hallunk. 





Egy tamariszkuszfa alatt leülünk az árnyékba és itt maradunk úgy másfél órát. Ezután hazamegyünk. Ma autóval megyünk bevásárolni, így megvesszük az egész hátralévő időre a rengeteg innivalót. Mivel a nagy szupermarket közelében van a hajójegy iroda, ezért lebonyolítjuk a kompjegyvásárlást is Kassosra (oda-vissza 13,30 per fő). Vacsira horiátikit készítek, megírjuk a képeslapokat és kockázunk a teraszon. Ma nem fúj a szél, így hideg sincs. 


2007. szeptember 11. 

Ma a három, a Pigadia öble felett fekvő kis falu megtekintésével kezdünk. Aperi az első, a közéspső Volada, majd Othos. Mind bájosak. Átszelve a szigetet Arkasa felé megyünk le a partra és felkeressük a kieső, sziklás öblöket. Minden strand olyan szép, hogy bármelyiken szívesen töltenénk a napot, de még nem tudunk dönteni igazán. 







Ma véletlenül rátalálunk a tegnap meg nem talált reptér mögötti eldugott útra. Ez a le- és felszálló pályával párhuzamosan halad a kerítés mellett, majd egy homokkő fennsíkon kanyarog és ezernyi leágazással vezet különböző álomstrandokhoz. 



Megnézünk hármat, majd megpillantjuk álmaink öblét. A strand mélyen az őt átölelő homokkőszirtek védelmében bújuk meg. Homokos, aprókavicsos, a környező sziklafalakban, kapukat mosott az idő, a víz kristálytiszta és az egész strandon csak két pár van. Ezt válaszjuk. Lemegyünk a homokkőfal tövébe, ahol a víz kisebb barlangokat vájt ki. Mivel M. mindig az árnyékot keresi, betelepszünk egy ilyen mélyedésbe, mint valami neandervölgyiek. A fejünk felett boltosuló homokkőfalat teljes egészében több százezernyi őskori kagylólerakódás díszíti. Egyedi az egész. A víz kb. 3 méterre kezdődik tűlünk. 





Meztelenre vetkőzünk (mint ahogy ezt a másik két pár is teszi) és messzire beúszunk a sziklák közé, átúszunk két sziklakapu alatt, látunk érdekes halakat, egy murénát (vagy kígyót?) is, ami kb. egy méter hosszú lehet, muréna feje van és fekete testén sárga foltok láthatók. Na ennek nem szívesen megyünk a közelébe. Egy szűk lukon is átúszunk, itt hozzáérünk a sziklafalhoz, helyesebben az azt borító apró levelű, nyálkás növényzethez. Mikor átérünk leér a lábam, megállok a búvárszemüveget levenni és észreveszem, hogy tele van a tenyerem azzal a kis növénnyel. Ledörzsölöm, de tapad, mint a bogáncs, és valahogy egy mozdulattal az arcomba kenem. Érdekes, hogy a kezemet nem csípte, de az arcomat igen. Három csípés ért, egyik a felsőajkamat. Olyan érzés, mint a csaláncsípés. Az ajkam pillanatok alatt gumicsónakká duzzad, majd a fél arcom lezsibbad, pontosan úgy, mint a fogorvosnál, egy nagy adag Lidocain injekció után. Míg a bajommal vagyok elfoglalva, M. a térdét mutogatja. A lukon való átúszáskor az egész térdét érintette az a növény és máris ezernyi piros pont dagad rajta, míg az egész térde egy vörös labdává nem nő. Nagyon ég, csíp a sérülés, de engem inkább a fél arcom zsibbadása izgat. Próbálunk nem foglalkozni az egésszel és élvezni a csodálatos ittlétet. Idővel sikerül is nem a zsibbadásra gondolni. Élvezzük a mezítelenséget, a nap símogató sugarait, a szellőt, a testünk minden zugát megírintő, gyógyhatású tengervizet. Maradnánk itt sokáig, de elfogy az innivalónk és az autót is vissza kell vinni 7 órára. 






Óra nincs nálunk, nincs időérzékünk. 6-ra érünk haza. Miután visszaadjuk az autót, megyünk enni. Az utcánk és a főutca sarkán lévő kis tavernába megyünk, mert az mindig tele van és a reklámjain jól néznek ki az ételek. Skandináv lány a felszolgáló. Mikor átnézem az egyoldalas étlapot, legszívesebben felkelnék, mert gíroszon és egyéb ilyen egyszerű húsételeken kívül semmi más nincs, ezeket meg már únjuk. A báránykotlettet választom. M. a kalamárit. Elém tesznek összesen tíz szál sült krumlit és négy szelet húst, amin a csont körül mindegyiken csak két falatnyi hús van. M. tintahala meg jó rágós és az is csak gyerekadag. Pedig 8 Euro körül van egy adag étel, legalább a mennyisége lehetne elegendő, ha már a minősége vétózható. Nagyon fel vagyok háborodva és éhesen jövünk el. Sétálni indulunk. Beülünk egyik kikötői bárba, sört és koktélt iszunk, majd apartmanunk teraszán még éjfélig kockázunk. Az arcomon lévő három vizinövény-csípés estére gennyes lett, majd kifakadt. Érdekes, mert M. térdén nem lett gennyes, majd másnapra lesz az.

2007. szeptember 12. Kassos – az elhagyatott sziget 


10-kor indul a komp, e komptársaságról (Lane Sea Lines) ma hallok először. A régi, nagy acélteknővel 1,5 órát tart az út Kassosra. Szerencsére ma még a tengeren is szélcsend van, így élvezzük a legfelső, nyitott fedélzetről a kilátást. A hajónk ferde! Amint hátrafelé kinézünk, a horizonthoz, illetve a tenger vonalához képest a hajó korlátja legalább tíz fokos szögben lejt az egyik irányban. Mivel a horizont nem lehet ferde, a hajónak kell annak lenni. Biztosan rosszul osztották el a rakományt. Már a hajóról látom, hogy a kis város jóval kisebb, mint ahogy azt a könyv alapján elképzeltem, de bízom benne, hogy sok látnivalót rejteget. Ma iszonyatos erővel éget a nap. Pillanatok alatt rájövünk, hogy a kis halászkikötőn és annak környékén kívül semmi más látnivaló nincs itt. Elindulunk az országút mentén egy szélmalom irányába, majd egy kanyar után elénk tárul a sziget aprócska reptere. Bevetjük magunkat a kis sikátoros utcákba, sehol egy lélek, az összes ház be van spalettázva, némelyik csak be van lakatolva, mások meg már omladoznak. Itt nem sok ember akarhat már élni, ha csak így egyszerűen itthagyják házaikat az enyészet számára. A széteső házak között viszont burjánzik a növényzet, különösképp a ciklámenszínű buganvillea. Nevezhetnénk a szigetet e virág szigetének is. 






Borzasztóan éget a nap, percek alatt vörösre ég a karom és a félkördekoltázsom. Pedig rendesen magamra kentem a 30 faktoros krémet. Miután bejárkáljuk azt a pár kis utcát, amikben a virágokon – meg a helyi kórházon – kívül semmi látnivaló nincs, beülünk a kikötői egyetlen étterembe, ahol egy nagy görög család ebédel éppen. Több féle előételt rendelünk, az egyikről nem tudjuk mi az (ez saját tintájában sült fokhagymás tintahal lesz). Minden finom, és tökéletes, hogy a négy féle ételből kedvünkre kóstolgathatunk, falatozhatunk, legszívesebben mindenütt így csinálnánk ezentúl. Azon gondolkozunk, hogy a kis helyi buszjárattal, ami elég gyakran jár, elmennénk ebéd után másik falvakba is a szigeten, de félünk, hogy esetleg valami közbejöhet és lekéshetjük emiatt a kompot, ami továbbment Krétára, ott fordul és jön vissza este értünk. Így unottan csellengünk az utcák között és „bemálnásodik“ a bőröm. Én így hívom, amikor kijön rajtam a napallergia, mert úgy néz ki ilyenkor a bőröm felülete, mint a málnáé. Nem azért mert olyan piros, hanem mert olyan hepe-hupás lesz. Szóval a napból elég volt. Leülünk egy kávézó napernyője alá, frappét rendelünk és másfél órán át isszuk, közben Valcsival sms-ezek, arról, hogy mennyire csalódtam ebben a szigetben. A felszolgálót méregetjük, aki igen csak meleg benyomást tesz és gumikesztyűt vesz fel minden alkalommal, ha elviszi a vendégtől a használt poharat. Néha kesztyűben is szolgál fel. Az idő alig akar telni, rémesen bánjuk, hogy idejöttünk a drága időnket pazarolni, míg Karpathoson annyi mást csinálhattunk volna. Sétálunk mégegyszer. Közben landol és felszáll két mini repülő is. A komp nem jön időben. A kikötőben ülve beszédbe elegyedünk egy középkorú, hátizsákos házaspárral. Elég csöves kinézetük van. Mesélik, hogy Chalkin voltak 6 napig, most Kásszoszon akartak maradni, de cseppet sem tetszik nekik ez a kriptahangulat, inkább elmennek Karpathosra. Visszajegyük viszont nincs, hiszen nem is készültek vissza, a jegyárus meg nem nyit ki. Beülünk négyen oda, ahol ebédeltünk. Iszunk egy üdítőt. A komp kevés híjján két órát késik, és még most is ugyanolyan ferde – látni már messziről, ahogy balra dől. Nem csodálkozunk, hogy görög vizeken olyan sok kompbaleset történik. Mire a hajó elindul velünk, már lefelé száll a nap, így egy szépséges naplementében lehet részünk. Utána már nem olyan kellemes a koromfekete éjben a tengeren. A szél is feltámad, de a nyitott fedélzeten maradunk. Jó későn érünk haza.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Fontos adatvédelmi információ!!! Kérlek olvasd el!!!

Kedves Követő! Minden hozzászólásnak örülök és megpróbálok, amennyire időm engedi, válaszolni is mindegyikre. Gyűlölködő, politikai tartalmú vagy reklámcélt szolgáló hozzásólások, vagy amelyek egyáltalán nem tartoznak a témához vagy a blogba, automatikusan törlésre kerülnek.

Az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) szerint fel kell hívjam a figyelmét a megjegyzést hátrahagyó személyeknek, hogy aki itt megjegyzést hagy hátra, az annak nyilvánosságra tételével elismeri, hogy tudomásul vette, és egyetért vele, hogy adatai ezen a weboldalon (a Google és Blogger által) tárolásra és feldolgozásra kerülnek. Lásd: főcím: Felvilágosítás adatvédelmi irányelvekről