2013. május 31., péntek

Barcelona - Montjuich

2013. Május 14.

A harmadik napunk. A szállásunk mögötti egyik utcában veszünk reggelit egy Baguetinában és


A zöld papagájt a platánfa zöld lombjában nem könnyű megtalálni. 

szépen kényelmesen elsétálunk a Teleferico kabinos felvonó végállomásához a Barceloneta negyed külső mólójára. A felvonóval akarunk a Montjuich hegyre menni, de ez ott derül ki, hogy az ma nem működik, aminek okát nagynehezen tudjuk csak meg egy igen barátságtalan munkástól, hogy ma karbantartások vannak. Na remek, ismét pechünk van!

 

Mivel nem akarunk visszagyalogolni és az egész kikötőt megkerülve elmenni gyalog a hegy lábáig, így egy buszra szállunk fel, ami el visz a Paral-lel nevű megállóig, ahonnan meredek utcákon át fel lehet a hegyre gyalogolni. Sajnos közben az időjárás egyre csak romlik. 







 

Felcaplatunk egy darabig és aztán a botanikus kertnél lyukadunk ki. Tulajdonképpen a másik irányba akartunk menni, de ha már itt vagyunk, megnézzük. 















Utána elindulunk gyalog a hegyre felfelé, míg elérünk egy helyet, ahol egy újabb jabinos felvonó végállomása van és ezzel fel lehet menni egészen az erődítményig. De a fejenkénti 7 Eurót kicsit sokalljuk a rövid szakaszra, így inkább itt is buszra szállunk és azzal megyünk fel az erődig. Éppen, hogy kiszállunk a buszból, elkezd esni az eső. :-(

Útközben látjuk az olimpiai toronyugró helyet. 




Aztán egyre erősebben esik és mi pedig nagyon csalódottak vagyunk és tervünk sincs már, hogyan töltsük el a napot ilyen időjárásban. 

2013. május 30., csütörtök

Barcelona - Placa de Espanya

Közvetlenül a szállásunktól megy egy busz a Placa de Espanya-ra, azzal megyünk oda, annak reményében, hogy láthatjuk azt a kivilágított szökőkutat, amit idefelé a reptéri buszról véletlenül láttunk. Mintha rémlene, hogy valakinek a beszámolójában olvastam már erről, de nem tudom, hogy valóban Barcelonára emlékszem-e abból a beszámolóból, vagy valami más városban volt ilyen. Ez a szökőkút (La Font Magica) egy világkiállítási terepen található és mint utólag itthon kiderül, csak hétvégenként van zenés, fényshow. Most még csak a közelében sem engednem minket, mert egy autókiállítás van a területen. 

Quelle des Bildes: Wikipedia
Megint pechünk volt, mint most Barcelonában már pár dologgal, ahova potyára, vagy kétszer mentünk oda. De az is igaz, hogy előre semminek sem olvastunk utána. Jobban mondva, még tavaly augusztusban elolvastam az útikönyvet, de már semmire sem emlékszem belőle. 

Aztán meglátjuk, hogy a szemközti (szerintünk) az egykori bikaviadalaránának (?) fel lehet menni egy lifttel a tetejére és ott egy körkilátó van. 1 Eurot kell fizetni a liftért és odafent tengeri beteg lesz az ember ebben a nagy szélben, ugyanis az egész épület teteje kileng és így az esti fényekkel teli fotók is mind elkenődnek persze. Itt körbe lehet meni és bárok, éttermek sorakoznak egymás után, az épület belseje pedig bevásárlóközpont. 









Alul egy nagy üzletben veszünk pár sört és mindenféle madulákat, amik Spanyolországból mindig olyan finomak, és a piacon túl drágák voltak. 

2013. május 28., kedd

Barcelona - Találkozó Nicole-lal

Már mindent megnéztünk, ami érdeklt. A Güell Park után fel akrtunk még mászni a Tibidabo nevű hegyre, mely 512 m  magasan fekszik Barcelona felett. Itt egy nagy templom és egy vidámpark található és biztosan szép a kilátás a városra is. De nekünk már nem volt sem kedvünk, sem erőnk a Güell Parkhoz való hegymenet után mégeyszer felfelé mászni. 

A vásárcsarnok után ismételten a Ciutadella Parkben keresünk pihenést és most egy kellemes egy órát töltünk el egy padon, miközben megeszem a csarnokból hozott gyümölcsmixet. Ezután indulunk a várva várt találkozóra, Nicole-lal, akit a blogján át ismerek.  




 










 

A szállásunk kb. 200 méterre van csak a parktól és felugrunk lepakolni a hátizsákot. Váltok Nicole-lal pár sms-t, aki már ott vár ránk a megbeszélt tapas bár előtt, de az zárva van. Nem késtünk, ő volt ott sokkal hamarabb, így mi is odamegyünk, csak 3-4 percre van a szállásunktól. 
Nicolt hamar felismerem a látott képei alapján és máris egy másik tapas bár után keresgélünk, amiből itt ebben a negyedben dögivel van.

M. és én négy különböző előételt rendelünk (előétel = tapa), amik csak egy táblára vannak kiírva és csak katalánul, így Nicole nélkül rendelni sem tudnánk, és utólag derül ki, milyen pokoli ára van mindennek:
1. kenyér olívaolajjal és paradicsommal (két mini szelet): 1,50 Euro
2. Kalamari: 7,25 Euro (7 karika)
3. Szardellák: 4,75 Euro
4. sajt (5 kis szelet): 6,00 Euro
és a kis pohár (3 dl) sörök: 3,20 Euro.
(33,47 Eurot fizetünk majd később)

 



Nicole egy német nő, akinek félig német-félig katalán a férje és még Németországban ismerkedtek meg, majd együtt jöttek el Katalóniába. Megkapom a "világutazó rumot", amit Mauritiusról hozott nekem a kérésemre és most már csak nekünk kell megoldanunk, hogy sérülés nélkül hazajusson Németországba.
Amióta ez a hülye folyadékszabály van a repülőkön, azóta nem tudjuk a piákat a hátizsákban hazahozni, így nem is hozunk sosem, mert a bőröndben minden bugyolálás ellenére is összetörhet. Ráadásul most a rum miatt kell feladnom így az egyik kis kézipoggyászunk, amit nagyon féltek, mert új és nem örülnék neki, ha a rum kifolyna belé. De más megoldás nincs. 

Egyszer csak helikopterek köröznek alacsonyan a fejünk felett, majd sok színes papírfecni repül az égből az asztalunkra. Nicole-tól tudjuk meg, hogy éppen az FC Barcelona bajnoki felvonulása van a serleggel. M. el is rohan a fényképezőgéppel és később ehhez hasonló képekkel jön vissza és izgatottan mesél.


Kb. két óra beszélgetés után el kell válnunk, mert Nicole-t várja otthon a családja, mi pedig még a városba szeretnénk menni. Kellemes találkozó volt. Nagyon szeretjük ezeket az utazós blogokból kialakult ismeretségeket a világ részein szerte-szét.