Sopron és a Fertő-tó

A reggeli az eisenstadti szálláson sem rosszabb, mint a kremsinél volt, csak valahogy nem olyan hangulatos és a tulajd végig ott ül mellettünk, szinte őriz minket, gondolom fél, hogy fizetés nélkül lelépünk. :-) 

Sopron felé lépjük át a magyar határt, mert Sopronban még sohasem voltunk. Parkolni lehetetlen, két kört teszünk az egész belváros körül, és végül egy igen kedvező árú mélygarázsba parkolunk be, a városmag mellet. 

Bejárjuk a régi utcákat. Meglepődök, mennyi sok szép patinás, műemlék ház van, de mennyire lerobbant, szinte már összeomló állapotban. Mennyire szép város, és milyen kár érte. 

Sopront a tornyok városának tanultam, legalábbis erre emlékszem és valóban számtalan torony van benne. Hogy a leghűségesebb város címet kapta, erre nem is emlékszem a történelemből. 1921-ben a trianoni szerződések aláírásakor, a soproni lakosok azt szavazták meg, hogy Magyarországhoz és ne Ausztriához csatolják városukat. Így mardt meg Ödenburg magyar városnak. 

Sopron nagyon tetszett. Utána a fertődi Esterházy kastélyt nézzük meg, de ennek is csak a kertjét, mert a belsők nem érdekelnek és vezetéssel éppen fél óra múlva indulna egy csoport, de ha nem nézelődhetünk magunk, hanem a hosszabb mesélést kell hallgatni, az még halálra is untat, így maradunk a kert verziónál, ami ingyenes. Ez az Esterházy kastély jobban tetszik, mint az osztrák oldalon lévő. Ez olyan igazi kastélyos, és Schönbrunn hatását os érzékelni rajta

Utána pár órát a Fertő-tónál szeretnénk eltölteni, de a magyar odalról sehogyan sem közelíthető meg, és maga a Hanság sem, ahol darvakat reméltünk látni, mert ez a vidék egy hatalmas, egybefüggő nádas. Így aztán ismét átmegyünk a tó keleti oldalán az osztrák oldalra, oda, ahol tavasszal már jártunk egyszer, az Illmitz közelében fekvő szikes tavakhoz. Itt autókázunk, és nézelődünk és egy tóban valóban látunk három darumadarat ácsorogni. Sajnos a nagy teleobjektívem nincs itt, így nem nagyon tudom őket jól lefényképezni, de akkor is nagy élmény, mert életünkben először látunk darvakat vadon, szabadon.

Vicces, hogy a soproni határ után most ismét az osztrák autópályáról érkezve lépünk be a hegyeshalmi határon. Egy napon kétszer megékezni Magyarországra?? - nem esik meg gyakran.

Eisenstadt a Fertő-tónál

Dürrnstein után úgy döntünk, hogy nem maradunk itt tovább nézelődni a környéken, mert délutánra Eisenstadtba szeretnénk érkezni a Fertő-tónál és inkább az út során nézelődünk, spontán állunk meg ott, ahol látnivaló van. De végül csak céltalanul bolyongunk. Sajnos a szép Duna-balparti panorámaút Krems után már nem a Duna mellett halad, illetve egy gyorsforgalmi úttá változik és ezért mi egy másikat választunk, ami meg egészen máshol visz. Megnéztük volna szívesen a Melknél még nagyobbnak ható göttweigi benccés kolostort is, de oda is 11 Euro a belépő (ez itt standarnak tűnik) és most ennyi pénzért, még egy kolostorra nem annyira vágyunk, így továbbautózunk a Dunával párhuzamosan Bécs felé. 

Útközben nem sok érdekeset látunk. Még megállunk rövid időre Tulln an der Dunauban, onnan van ez a három templomkép és 15 óra körül érkezünk Eisenstadtban. Az Esterházy kastély nagy csalódás. Maga a kastély külsőleg nem szép. Belül meg kiállítások vannak, amik nem érdekelnek. A park hatalmas nagy, de sok igen elhanyagolt része is van, több tóban nincs is víz, bozótos, kusza erdős dombok és egy üres pálmaház találhatóak még a környékén. Azért körbesétálunk mindent. 

 

Utána a város szélén, két km-rel kijjebb fekvő szállásunkat keressük meg, ami szintén egy bortelmelő udvarban van. Maga az udvar és a környék hangulatos, régies, de a szállás a hívalkodó színes berendezésével, a dohos szagával nem annyira fog meg, mint az előző. 

 

Gyorsan becsekkolunk, lezuhanyozunk és elindulunk vissza Eisenstadtba, ahol 18 órakor találkozunk német blogolós életemből megismert "Rostrose" nevű blogoló hölggyel, akit már tavaly, Magyarország felé haladva meglátogattunk férjével a házukban és nagyon jól összebarátkoztunk. Közösen kerestünk ki a tripadvisor segítségével helybéli éttermekből olyat, ami mindegyikőnknek tetszik az ételválasztékban és értékelésben. A "Kiss" nevű étterem lett. 

Az árak nem magasak, az adag hatalmas és mindenkinek nagyon ízlik. Az étterem csak este 10 óráig tart nyitva és végül már csak mi vagyunk ott, de nem szólnak semmit. Egyszer megkérdezem, hogy nem baj-e ha még maradunk, és a válasz nem. Szóval 11 óra is elmúlik már, mire elbúcsúzunk és visszaindulunk a szállásra. Egy szuper kellemes este volt.