2022. augusztus 8., hétfő

Azóri-szigetek

Mielőtt elkezdek a szigetekről írni, be kell jelentsem, hogy mégis csak abbahagyom a blogolást. 

Megpróbáltam. Nem megy! Egyszerűen nincs időm a rengeteg képet szortírozni, feliratozni. Mivel mellékállásban profi fotózással keresek még pénzt, minden szabadidőm elveszi a kuncsaftoknak való képretusálás és emellett már nem marad idő a blogra. Most ezt a Mallorcát kikényszerítettem magamból, de nagyon kényszernek éreztem és összecsaptam az egészet. Alig volt szöveg és a képeket egy kínszenvedés volt megcsinálni, ráadásul már feltölteni sem nagyon tudom, mert 14 évnyi blogolás után valamikor megtelik a tárhely.


A három hetes Azóri-szigeteki utazást 2020-ra szerveztük meg. Majd az első lock down miatt le kellett mondani mindent, mert nem lehetett utazni és vissza is kaptuk majdnem mindenhonnan az összes pénzt, a TAP-tól meg vouchereket kaptunk, amik két évig voltak érvényesek, így idén be kellett váltani őket. 

Ugyanazt az utazást terveztük meg, ugyanazokkal a szállásokkal, csak annyi különbséggel, hogy most két nappal tovább tudtunk maradni és így három helyett, négy szigetet választottunk ki, de még dátumra is ugyanakkor utaztunk, mint 2020-ban szerettünk volna. 

Rövid összefoglaló:

Repülőjegyek: TAP Air Portugal lisszaboni átszállással Ponta Delgadaba és onnan vissza; a szigetek között összesen 5 Sata Azores repülőjárat. Mindegyik szigeten privát házunk vagy lakásunk volt, és mindegyik szigeten reptértől reptérig bérautónk. Így nem kevés egyedi mozaikot kellett összerakosgatni, hogy minden együtt legyen. De pont ez az, amit élvezek az utazásszervezésben és szeretek ezzel is foglalkozni, egyáltalán nem teher.



A szigeteken 3 hét álomban volt részünk, egy lelassult, nyugodt, fejlett csoda-szigetvilágban, ahol az emberek még hihetetlenül kedvesek, vendégszeretők, tisztaság van...leírhatatlan szinte, amiket átéltünk. A közel 2500 képből nem fogok tudni mindent megmutatni, csak ízelítőt. 
Összesen 9x repültünk, amiből a kis propelleres SATA Azores gépekkel a mini reptereken startolni, landoni igazi élmény volt. Az odaúton hatalmasat szívtunk A TAP-Portugállal. Bocsánatképp álljon az oldalukon, hogy most egész Európában meg van bolondulva a légi forgalom és a földi kiszolgálás. Münchenben összemlott a computeres rendszer, amikor indultunk, így egy órás késéssel indultunk. Lisszabonban egy óra lett volna az átszállásra, ami odaveszett volna, de az ottani gép is egy órát késett, így minden simán ment volna. De aztán óránként jöttek az sms-ek a TAP-tól, hogy megint egy órával később és megint egy órával...és közben ehhez a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz rohangáltunk, majd bejeneltették, hogy egy leszálló gépnek kigyulladt a futóműve, mindent lezárnak, semmi sem repül, tűzoltás van. Ezután minden lebénult. A 17 órai beszállás helyett 22 órakot felhívtak, hogy kezdődik a boarding, de nem történt semmi, hiszen nem állt bent a repülő. Végül 22:30-kor kinyögték, hogy az összes járatot törölték és senki sem megy sehova sem, fáradjon a TAP pulthoz. Itt kettő darab!!! alkalmazott dolgozott és az embersor minimum 100 méter hosszú volt. Reggl 6:30-kor kerültünk sorra (egész éjjel álltunk! vagy a földön ültünk). Éjfékor bezárt mindn, hazamentek a büfések, nem volt innivaló, ennivaló, a wc-k olyan állapotban voltak, hogy borzalom. Reggel 5-kor jöttek az első emberek dolgozni, akkor kiosztottak fejenként egy üveg!!! 3,3 dl-s vizet, ez volt minden. Majd mikor odaértünk, bejelntették, hogy leghamarabb hétfőn éjjel repülhetünk tovább (szombat reggel volt, péntek este kellett volna oda érjünk Ponta Delgadaba). Hosszas vita után mégis lett helyünk az egy óra múlva induló gépen, amin érdekes módon volt még pár üres hely. Sorstársaink, akikkel az éjszakát együtt töltöttük, csak későbbi gépekre kaptak helyet. Nem kínáltak fel semmi hotelszobát, semmi vouchert kajára, innivalóra. Csomót kellett telefonálunk az autókölcsönzővel, hogy tartsák fent a foglalást, a szállásadóval stb. Elveszett egy éjszaka szállás, és egy nap autóbérlés költségünk és kb. 50 Euró kiadásunk volt ételre, italra a reptéren. Várható módon ezután nem jöttek meg a bőröndök. Szerencsére erre felkészültünk és volt nálunk 3 napra való szükséges holmi. Aztán a harmadik estén megérkeztek a bőröndök....muszáj volt ezt leírnom, mert felháborítónak tartjuk, amit az emberekkel műveltek. A késés, a tűzoltás, minden okés, minden előfordul, de hogy lehet már éjfélkor hazamenni és otthagyni több száz (ezer) embert, akik közt idősek is voltak, innivaló, ennivaló és minden információ nélkül, kétségbeesetten 8-9 órán át éjszaka fáradtan egy sorban állni és két emberrel megoldatni, hogy ennyi sok ember kapjon új repülőjegyet, katasztrófa. Majd meglátjuk be tudja-e hajtani a flightright a nem kevés kártérítést. De mindettől eltekintve, csak pozitív élményünk van és alig tudom megszokni ezt az emberekkel teli, rohanó itthoni világunkat, miután az Atlanti-óceén kellős közepén, féluton Amerika és Európa között, Flores szigetén, Európa legnyugatra fekvőbb legutolsó falujában még egy kenyeret és sört sem lehetett kapni és a békesség annyira mélyen megérintett és érezhető volt, hogy az ember lelke örökre ott akart maradni.

Ami nekünk nagyon tetszett: 

A klíma. Hűvös, néha melegebb idő, minden üde zöld, minden virágokba van borulva, a hortenziák falként állnak az utak mellett, minden színben és olyn mérertű virágokban, amilyet még soha nem láttunk. Sokszor északi, írországi és izlandi építkezési stílusra emlékeztettek házak, illetve a meredek sziklás partszakaszok, mindenhol tehenek legelésznek, minden csendes és nyugodt, nagyon tiszta. Mindenhol rengeteg grillezőhely van, amik nagyon szépen gondozottak. Réunionon voltak ugyanilyenek. Ezt a nyugalmat eddig csak egyszer éreztem az életben, mintha csak mi és a természet léteznénk: Izlandon és ez egy olyan érzés, ami megfoghatatlan és leírni nem is lehet, érezni kell. 

 


Rend van, tisztaság, sok a helybéli termék, főleg tejtermék, tea, kávé, likőr, egyéb dolgok, amiket nem importálnak, hanem maguk termelnek meg. A szemétszelektálásra is nagy súlyt fektetnek. Sok minden meglepően olcsó, egy kávé pl. 80 Cent (itt Németországban 3 Euro körül), a kedvenc teafajtám, fele annyiba került, mint Magyarországon...más dolgoknak meg horror áruk van. De a szigetek élhetőek. 

Az Azóri-szigetek az északatlanti hátságon fekszenek, nagy részük az európai, és kettő az amerikai kontinentális lemezen helyezkedik el és Portugáliához tartoznak.

A 9 vulkanikus eredetű Azóri-sziget (São Miguel, Santa Maria, Pico, Faial, São Jorge, Terceira, Graciosa, Flores und Corvo) három, egymástól távol eső csoportban helyezkedik el. A fő sziget São Miguel.

 

10 nap São Miguel 

(a valóságban csak 7 nap volt, az első két nap odavszett és az utolsó napon meg reggel indultunk tovább)

São Miguel a legnagyobb sziget 64 km hosszával. Itt igen magas az infrastruktúra fejlettsége. Több nagy bevásárlóközpont és kórház is van. Mindent lehet kapni, nem érezni az anyakontinenstől való távolságot. Nagyon zöld sziget, legismertebb látványosságai a türkíz színű tavakkal telített vulkánkráterek és a termálforrások. Az autósok mennek, mint a veszett egerek.

Mi a sziget észak-nyugati végében, Bretanha nevű falucskában béreltünk egy svájci kivándorló pártól egy nagyon szép kis házat.

 



5 nap Flores

Flores a szigetcsoport legnyugatabbra eső szigete, ami már az amerikai kontinentális lemezen fekszik és a fő szigettől, 1:45 órás repülőúttal elérhető el. A fekvésének köszönhetően Flores (és a szomszédos mini Corvo) szinte teljesen elzártak a külvilágtól és így az élelmiszerellátásban hiányokat szenved. A szigeten lévő pár kisboltban csak alapdolgokat lehet megvárásolni, vagy még azokat sem, mert egy kimaradó vagy késő szállítmány esetén, csak az üres polcok várnak ránk. Flores még zöldebb, mint São Miguel. A kis fővárosa, Santa Cruz és a nyugati oldalon fekvő Fajã Grande települések ismertek a turisták körében. Fajã Grande Európa legutolsó települése, Amerika felé félúton. Nagyon hangulatos hely, egyedi varázsa van.




 

3 nap Faial

Minden beszámolóban az állt, aki Florest elhagyja, nem tudja már a többi szigetet olyan szépnek értékelni és ez így is igaz. Flores maga az alig felfogható földi paradicsom, a visszamaradottság, a nyugalom, a béke, a leírhatatlan természeti szépség szigete és ha az ember onnan eljön a következő szigeten szinte pofán vágja az infrastruktúra, a sokkal több autó, sokkal több ember, ismét a bőség zavara, kórház, bevásárlóközpont, nyüzsgő szigetfőváros...Faial talán ezért nem tetszett annyira. Hiszen semmi negatívat nem tudok a részére felírni, de valahogy olyan "lapos" volt minden. A vulkanikus területek nagyon szépek voltak, a krátertúra, meg maga az egész sziget is, de hiányzott az a valami plusz. Bár ezt a pluszt a szállásunk adta vissza, mi egy luxusház volt. Az alatta lévő kis egy szobás házat béreltük, de valamiért a nagy házat kaptuk, ami annyira maga a harmónia volt, hatalmas hangulatos erkéllyel, kilátással az óceán felett és egy bálna alsó állkapcsa volt a dísz, aminek a fogai helyéből kaktuszok nőttek ki. Minden szigeten, minden este 10 óra után jöttek a "bendzsabék" 😂 akiket a magyar wikipédia "mediterrán vészmadárnak" nevez, egy albatroszfajta, mely egész éjjel a tenger felett vadászik, gyűjti a táplálékot a kicsinyének, majd késő este ha visszajön, akkor nagyon hangosan kijabálja, hogy "benja-benja-benja-béééé" és a hangjára kapott válasszal találja meg a sötétben a sziklaszirteken fészkelő párját és fiókáit. Ezek a maradak kb. éjfélig ordítanak és mivel előtte még soha az életben nem hallottunk ilyen hagot, lenyűgőzően egyedülállónak tartjuk és teljesen elámulunk tőle, minden este már várjuk, hogy jöjjön, fel is veszem sokszor mobillal, de hát azt alig hallani. Előző szigeteinket, egy-kettő madár jött csak, de itt több tizes hadakban ordítják át a fél éjszakát, ami egy különleges élmény marad nekünk örökre. 




 Itt a youtube felvételben inkább aua-aua-aaaua-ééé hangot adnak ki, de nem mindnek más hangaj van. 



3 nap Pico

Pico ismét egy nagyobb sziget, de itt már kimerültek voltunk. Harmadik hete csak mentünk minden nap és kifáradtunk, igazából most egy pár napos all inclusive-os kényeztetésre lett volna inkább szükségünk, mint még egy szigetet felfedezni. Kicsit lelankadtunk és itt a szállásunk is egy nagy csalódás volt. Bookingon csaltak a képek, mert az összes kép úgy volt feltöltve a szállásról, mintha egy nagy két szintes ház lenne, tetőterasszal, rálátással Porugália legmagasabb hegyére, a Pico vulkánra. De ehelyett egy az utcáról egy erkélyajtóval nyíló, iszonyatosan büdös (kanális vagy kutyaürülék? szagú) földszinti lakást kaptunk, aminek csak a hátsó ajtaján a hálószobából lehetett egy belső zárt négy fal közti udvarra kimenni. Pico szigete nagyon tetszett, São Miguelhez éreztük hasonlónak, zöld, lenyűgőző természet, vulkanikus formák, itt is rengeteg virág, de egyben fejlett infrastuktúra is. São Miguel és Pico lehettek volna Tenerife vagy Gran Canaria is a fejlettségüket nézve. Pico végül nagyon tetszett.

 



1 éj Ponta Delgada

Sajnos vissza kellet repülnünk São Miguelre, mert amikor még mindent leszerveztünk, nem tudtuk, hogy Picoról is lehetett volna direkt Lisszabonba repülni. Reggel 10-kor el kellett hagyni a házat és csak 19 órakor ment a gépünk, így mégegyszer körautózgattunk a szigeten és egy finom ebédet is ettünk. Ponta Delgadaban egy városi szállodában voltunk, ami szép volt, de alatt volt a bár, így nagyon hangos volt. A reggeli szuper volt és taxival mentünk a reptérre. A hazautazás nem volt olyan kalandos, csak fél órás késésünk volt. Összességében minden kiválasztott szigetünk nagyon tetszett, a napok felosztása is nagyjából jó volt így, São Miguelen lehetett volna egy nappal kevesebb és azzal az egy nappal valahol máshol több.

 

Ami még rossz volt, hogy tele van az Atlanti-óceán a szigetek körül egy medúza fajtával, ők "jelly fish-nek" nevezik, a magyar wikipédia szeint "portugál gálya" a neve. Egy medúza fajta, aminek 30 cm és egy méter között vannak a fogó fonalai, amelyek mérge akár az emberre is halálos lehet, de komoly, égési sebekhez hasonló, fájdalmas sérüléseket okoz. Sajnos tele voltak vele a természetes lávamedencék is, ahol fürdeni lehet.

 

2022. augusztus 7., vasárnap

Mallorca - Valdemossa, Parc natural de s'Albufera, hazautazás

Valdemossa a sziget legkedveltebb turista célpontja, egy nagyon szép fekvésű, nagyobb, régi település a hegyekben. A főút mellett ki van alakítva pár nagyobb fizetős parkoló, de ezek mind tele voltak, amikor odaértünk. Valdemossának valóban különleges hangulata van és a kis meredek és szűk, virágokkal teli, kővel lerakott utcák egy tipikus mediterrán hangulatot árasztanak. Sok szuvernírüzlet és fagyizó, kávézó is van itt. Mi a település legvégében, már azon kívül találtunk ingyenes parkolót, de vagy fél km-ert kellett visszagyalogolni. 














Az utolsó napunkon szívesen strandoltunk volna, de a víz még olyan jeges volt, hogy ezt már pár nappal korábban elvetettük és a meddencénél lettünk volna, de az időjárás másképpen akarta, mert esett az eső. Így aktív programot találtunk ki és elmentünk a Parc natural de s'Albufera de Mallorca-ba, ami egy sós tavakkal teli, lápos természetvédelmi terület, sok madárral. Kilométer hosszú utak szelik keresztbe-kasul. 







 Másnap már reggel korán repültünk haza.




2022. július 31., vasárnap

Mallorca - Palma de Mallorca

Éjjel iszonyú vihar volt, dörgött, villámlott, csapkodta a szél a spalettákat, éjjel 2 körül felketlem, hogy mindent becsukjak és rémültem láttam, hogy a konyhaajtó és ablak alatt patakokban folyik be a víz és a konyhában már 1 centis víz van a földön. Nem igen tudtam tenni ellene semmit, hogy megakadályozzam, hogy még több víz jöjjön be. Ugyanezt már átáltük a la palmai házban is. Egyszerűen úgy hagytam mindent és visszamentem aludni. 

Reggel állt a víz a konyhában és a pulton minden szétázott, ezzel kezdődött a reggelem, hogy mindent eltakarítottam, a többiek még aludtak. 

Ma borús, hűvősebb idő maradt és úgy döntöttünk, ez a nap alkalmas bemenni Palmába városnézésre, de valúszínűleg a szigeten lévő összzes turisra így döntött, mert horror dugó volt a város körül és az összes parkoló tele volt. Csak kintebb találtunk föld alatti parkolóházat. A városban is mindenhol tömegek voltak, a hangulata meg nem nagyon fogott meg. Egy elfecsérelt napnak éreztük a mait. 

Az idegörlő parkolókeresés után egy kávéval kezdtünk. 


Ilyen sok eső esett az éjjel: