2019. július 29., hétfő

Müncheni állatkert

A müncheni állatkertet (Hellabrunn) 1911-ben alapították, München déli részén, az Isar folyó egy szigetén, ami alapjában véve is egy természetvédeli terület volt. az első "Geo-állatkert" volt, ami azt jelenti, hogy az állatok nem a fajták szerint kerültek egymáshoz közel (mint pl. tigris és oroszlán, mint macskafélék), hanem geológiai származásuk szerint, azaz élőhely szerint, mint afrikai állatok stb. 
Kb. 18.500 állat és 740 faj él most az állatkertben, 40 hektárnyi területen, amelynek tipikus arculata, európai ártéri erdő. Igazából több ilyen adatot nem is akarok leírni. Egy szimpatikus állatkert, nagy hellyel az állatoknak. Egy egész napot tötöttünk el benne. 
Belépő: felnőtt 15,- , gyerek 6,- , egy felnőtt-egy gyerek 19,- ,két felnőtt, egy gyerek 33,- , éves belépő 49,- Euro (utóbbi igen kedvező szerintem).

Csak képekkel mesélek tovább: 













2019. július 26., péntek

Terveink jövőre

Egy biztos, jövőre (és még sokáig) nem lesz tömény városnézős köruzatás. Pihenésre és a természeti látnivalók intenzív megélésére van szükségünk, ez tud igazán relaxálni. Ember feletti erőkkel dolgozunk, sokszor napi 10-13 órát is, idegörlő és egyben fizikai munkát végzünk mindketten. Az olyan utazás, mint Andalúzia volt, bár élmény, de hulla fáradtan térünk vissza és másnap már általában dolgozunk. Másra van szükségünk. Nem vagyunk azok sem, akik egy napnál többet tudnak a strandon vagy egy medencénél ücsörögni, de közben kell egy-egy ilyen nap is. Nekünk olyan utazás kell, ami aktív pihenéssel, túrázással és sok alvással van keverve, mint az összes Kanári-szigetek vagy Madeira voltak. És nem kell nekünk 40 fok sem, így a közeljövő céljai vagy koratavasszal lesznek mediterrán vidékekre, vagy nyáron, koraősszel északi helyekre, mint Dél-Anglia, Bretagne, Normandia, Norvégia, Alaska, az Azóri-szigetek vagy ismét Izland. 

A távolabbi álomhelyek között szereplő célok: Afrika, Új Zéland és francia Polinézia, illetve Hawaii. Ezek viszont szabadságrablók, a három hét már csak az oda és visszautazás hosszúsága miatt is szükséges, így viszont nem marad elég szabadság az év hátralévő részére és más utazásokra. A döntés mindenképpen nehéz lesz, akármi is lesz. A lehetséges úticélok csak sokasodnak a fejünkben és nagyon nehéz felosztani az évi szabadságot, mire mennyi jusson, meg hogy a többi kollégával is összepasszoljon.


2019. július 15., hétfő

Andalúzia körutazás, 14. rész - Cordoba, visszautazás Sevilla közelébe és hazautazás


Május 31. 

Korareggel már nem tudok tovább aludni, a szoba az utcára néz és a szomszédok is hangosak. 9-kor átmegyünk, direkt szembe, egy másik szállás kávézójába, ott van reggeli. Nagy sonkás sajtos meleg baguettet eszünk, finom és nem drága, a kávé és tea is jó. Nagyon örülünk, hogy a reggeli kérdése ilyen egyszerűen megoldódott. Utána elvisszük a bőröndöket a kocsihoz a mélygarázsba és mindent otthagyhatunk még, míg a városba megyün (10 Eurót kérnek a parkolásért).
Előbb a Mezquitaba megyünk, régen zsidó mecset volt, most katedrális. Hihetetlenül gyönyörű. Építészetileg lenyűgöz. Nekem mindig az ilyen templomok tetszenek, amik puritán, egyszerű belsővel rendelkeznek. A piros-krém színű, minden cicoma nélküli téglaboltívek sokkasága egyszerűen lélegzetelállító. Egy órát vagyunk bent. Kint már pokoli meleg van.


































Ezekben a kis papírtasakokban szalámi, sonka és sajtok vannak, ilyen kis adagokban lehet venni és útközben eszegetni:



Ez egy hatalmas nagy teaüzlet, ilyet láttunk Sevillában is, sok tea kint van az utcán és ha közelről megnézi az ember, akkor vastagon poros, fáról belehullott kosz van benne  😕




Ismét egy mogyoró/mandula pörkölő üzlet: 




Elmegyünk utána nagyon messzire, egy fali disz miatt, ahol egy nő locsol virágokat, amik színes kaspókban vannak. Persze nem érte meg, de én akartam. Visszacaplatunk a városmagba, majd át az egyik Guadalquivir hídon és vissza a szálláshoz. Ott kávézunk és én sütizek, ott ahol reggeliztünk és utána elindulunk Sevillába.









Jobban mondva sokkal kintebb, ahol egy olcsó, de igen jó(nak ígérkező) szállást foglaltam (Hotel Torre de los Guzmanes). Hatalmas, szép és kellemes hőmérsékletű medencéje van, ott vagyunk fél 8-ig és még akkor is égét a nap.


Mivel a szállás a pampában van és van svédasztalos vacsora, fejenként 10 Euróért, így már nem megyünk el autóval máshova éttermet keresni, a szállodában vacsorázunk. A büfé egy vicc, nagyon gagyi ételek, pár sült csirkecomb, szinte csak zöldsalátából álló saláta, joghurt, bolognai és sült krumpli, ez a választék. Csak 21 órától lehet menni. Mi elsőnek megyünk és utánunk egy kínai sáskahad, akik úgy letartolják a büfét, mintha napok óta éheznének. A tányérok, poharak koszosak, nincsenek rendesen elmosva, az egész nagyon a 0 csillagos színvonal alatt van, pedig a szálloda maga és a recepció annyira finomnak hatnak. Totális csalódás a vacsora, de mindegy, nem maradunk éhesek. 

Június 1.
 
A reggeli még borzalmasabb, eleve az asztalok, ahogyan egy odahányt módra vannak megterítve, a legolcsóbb, legrosszabb felvágottak és rossz kávé, rossz narancslé. Reggeli után még egy órát töltünk el a szálláson, a járatunkat eltolták egy órával későbbre, csak 14 órakor indul. A repülőtér 15 km-re van, hamar odaérünk. Az autó visszadása problémamentes. A hazarepülés is. 

Összefoglaló

A városok közül Cordoba, Sevilla és Cadíz tetszettek legjobban. Az autóval való közlekedésnek meg van az előnye és hátránya is. Az utóbbi 2-3 évben a szállások egyre drágábbak lesznek, míg azelőtt a 40-50 Euro volt a felső határom egy éjszakára kettőnknek, most már 100 Euróra kellett kihúzzam ezt a határt és sokszor még ennyiért sem találni egy jóravaló és jó reggelivel együtt lévő szállást. Ezzel szemben a kiadó lakások még mindig nagyon jó árban vannak, ahol 4 éjszakát töltöttünk el, csak 53 Euro volt egy éjszakára és mennyire gyönyörű volt és medencével, tengerre kilátással. 
Összességében nagyon szép dolgokat láttunk, a tengerpartok is mind szépek voltak, kár hogy fürdésre nem jutott időnk. De egy ilyen tömény, városnézős körutazás többé nem lesz, semmit sem pihentük, totál kimerülve jöttünk vissza és az egész csak stresszelt, meg ennyi város a végén mind egyforma az ember fejében.