Rövid helyzetjelentés: Andalúzia

Egészen tegnap délutánig egy autós svájci körutazás volt tervben második idei évi utazásnak. El is kezdtem kutakodni szervezkedni, melyik része legyen Svájcnak, mit csináljunk. Mivel még nem éppen nyár közepe lett volna, aggasztott, hogy túrázni nem nagyon tudunk majd, mert még magasabban hó lesz. És milyen pokoli drágák a szállások. 😱😱😲

És tegnap délután mint a ménykű ütött belém a gondolat, hogy inkább Andalúziába mennék. Felvetettem páromnak és egy este alatt lecsekkoltunk mindent, ma már megvan a repülőjegy Sevillába és rakom össze a két hetes körutazást. Svájc megint a "kamrába" várólistára kerül. 😁

Hamarosan jön egy infós beszámoló a costa ricai vulkánokról...

Kastélypark télen

Kicsit csalás ez a bejegyzés, mert a képek egy évvel ezelőttről származnak a kastélyparkból, ami 2 km-re fekszik csak a házunktól. Ezért vannak a képfeliratok még a másik blogomból.

Az elmúlt napokban rengeteg hó esett. Jobban mondva egy hete minden nap esik hozzá valamennyi és már lassan elviselhetetlen lesz számomra az autóval való munka, állandóan parkolni, majd beszállni a kocsiba egy csomó hóval a cipőmön. Hiába verem le, mégis sok kiolvad az autóban és a napi 20-30 ki-beszállás eredménye, hogy a lábtörlő tucsog, éjjel belefagy a víz, és reggel a saját kocsim belsejében elcsúszik a lában a pedálról...de mindegy, ez nem napló blog a mindennapjaimról, így a tavalyi téli képes sétát a kastélyparkból most egy aprócsak kirándulásként adom itt el. 😃

Lehet, hogy én egy fura madár vagyok, de én szeretem a hideget! Az igazi mínusz fokos zimankót! Jól felöltözni és élvezni azt a leírhatatlan és csodás friss levegőt, a fagyáltal keletkezett szépségeket.  Nem a telet szeretem, és a havat sem annyira, de az igazi mínusz 15 fokos jeges hidegben én mindig ki akarok menni sétálni...

A kastélyparkban ha befagynak a csatornák, akkor ott jégkuglit játszanak és korcsolyáznak, hokiznak az emberek. Ez nagyon tetszik nekem, hogy ezt szabadon megtehetik egy kastély kertjében.

Ezen a tavalyi napon csak - 3 fok volt, de erős, jeges szél fújt, ami az ember arcát egy idő után már bántotta. Ha ma lett volna időm kimenni fotózni, akkor ennél sokkal nagyobb havat láthattatok volna és a fákat is vastagon belepi. Talán még sikerül a napokban fotóznom...

... csak, hogy mégse álljon a blog bejegyzés nélkül Costa Ricáig. 😉

Készülődés Costa Ricara

Ahogy az el hierroi beszámolóm előtt egy összefoglalóban elmeséltem, az utazási iroda, akiknél Costa Ricát foglaltuk bezárt és mi pedig az egész utazást újra foglaltuk, az el hierroi utazás előtti éjszakán. 

Visszatérve elkezdtem ellenőrizni mindent, hogy nem csúsztam-e el valami szállással a dátumban, és volt olyan szállás, amit már megbántam, nem tetszett vagy inkább egy nappal többet szerettünk volna ott lenni, mint az előzőben. Így pár szállást még módosítottam, átfoglalóztam. Végül összeállt az egész program. Elkezdetm kiszámítani a napi távokat és hogy abba az adott napba mi fér még bele. Utánakutakodtam hosszú napokon keresztül, órákon át a gép előtt ülve (ezt élvezem legjobban az utazásszervezésben) hogy melyik heyen, milyen látnivalók, milyen aktív programok vannak, hányféle cégnél lehet ezeket leszervezni, melyiknél mennyibe kerül, mindent kijegyzeteltem egy hatalmas word dokumentumba és excel táblázatba, árakkal, időkkel stb. Azután leültünk együtt a géphez és megbeszéltük, melyik programokat szeretnénk mindeképpen és melyikeket hagyjuk kiesni, mert nem fér bele. Összeállt minden és minden programról rakás you tube videót néztem meg, amiktől annyira nagyon megjött a kedvem ott lenni és mindent átélni, hogy azóta minden nap szinte többször is lejátszom a fejembe, hogy miket fogunk látni, miket fogunk átélni és szinte olyan kínzóan vágyakozom, hogy már most rögtön átélhessek mindent, hogy ez csak valami drogfüggőséggel lehet összehasonlítani.

Programjaink az eredeti tervhez annyiban változtak az újrafoglalás követlezményeképp, hogy lehetőségünk volt arra, hogy az időközben kiderített ottani programlehetőségekhez mérve, egy-egy helyen elvegyünk napokat és ezeket egy másik helyen hozzátegyük. Így van ahol a két napból egy nap lett, illetve a kettőből három. Egyetlen hely lett, ahova a változás miatt nem jutunkel és ezt nagyon sajnáljuk: a Tortuguero nemzeti park. Ennek megközelítése nehéz, és nem ajánlatos a csónakok kiindulópontjánál hagyni több napra leálltva az autót, ezt már csak pénzveszteségi okból sem akartuk. Eredetileg ide az utazási iroda hozott volna el egyenesen a fővárosból busszal és mikor két nappal később visszacsónakáztunk volna ide, akkor itt vártak volna az autóval, ami innentől kezdve az utazás végéig velünk lett volna. Így most, utazási iroda nélkül nem találtunk ilyen gyorsan erre megoldást, tehát fel kell vennünk a bérautónkat a reptéren, érkezéskor és a végén ott visszaadni, ebben az esetben két napig a csónakkikötőben kellett volna hagynunk azt és egy másik olyan szállást találni, amelyik a két napos komplett programcsomagot étkezésekkel és az összes kirándulással együtt leszervezve kínálja. De abban az időpontban, amikor sztornózták az utazásunkat, már egyetlen ilyen szabad szálláshelyet sem találtunk Tortugueroban. Ezt azért sajnáljuk nagyon, mert ez lett volna az egyetlen olyan programunk, ahol folyókon, mocsarakban csónakáztunk volna, ahol teljesen más állatvilág van, mint a szárazföd őserdeiben, ahol olyan állatokat is láthattunk volna, amiket máshol így esélyünk sem lesz.
De még egy egynapos kiránduláson gondolkozunk ide, a Cahuita nemzeti parktól, ami lehetséges, de igen drága, és persze egy egész napot elvesz más, ottani programoktól.

A megszállottságom határtalan! Senkit sem ismerek, aki képes napi 8 órákat a számítógép előtt ülni és táblázatokban órákra lebontva a napi programját megtervezni, minden program anyagi kalkulációjával kiszámítva, aki minden egyes célpontról mindent kiderít, rengeteg you tube videót megnéz, térképeken és úttervező programokkal kiszámít minden kilométert, aki annyit foglalkozik az egész utazással, hogy szinte már abban a pillanatban úgy érzi, hogy mindent ismer és képekben már ott is van.
Annyira élvezem ezt és soha nem unom meg és imádom, hogy az utazásainkat szinte milliméterre ismerem előre. Van egy ismerős házaspár barátunk, akik mindig úgy utaznak, hogy hallanak valami helyről, van kedvük odautazni, általában előtte két héttel foglalnak utazást last minuteban, még útikönyvet sem vesznek, amikor ott vannak, csinálnak valamit amihez éppen kedvük van, és amikor hazajönnek, nagyjából azt sem tudják, mik lettek volna ott még szuper dolgok, amiket kihagytak. Én így képtelen lennék utazni, meg nem is értem, mire jó ez. Totál cél nélkül, és tudás nélkül nem éli meg az ember olyan intenzíven a helyet.

Mivel minden továbbutazásnál, reggel elindulunk egy minimum 2, de máskor akár 5 órásra is elnyúló útra, amiknél gyakran előfordul, hogy aszfaltozott út nem is létezik és csigatempóban kell zötykölődni a négykerékmeghajtású autóval, így átlagban déli vagy koradélutáni érkezéssel számolva, azon a napon már csak egy délutáni programra marad idő, amit nem szívesen kötünk előre időponthoz, így ezekre a napokra nem foglalunk előre. A második napra lefixáljuk időponttal és előre megvett jegyekkel a programot, mert könnyen megeshet, hogy helyben már nem lesz szabad hely rájuk, így viszont benne van a rizikó, hogy ha esik az eső, vagy más probléma lép fel, pl. kitör a vulkán vagy akármi, akkor mi lesz a befizetett pénzzel? 

A programjaink nagy részét a nemzeti parkokban való túrázás (midegyik nemzeti park fejenként 15 USD belépő!), vízesések, vulkánok felkeresése, csónakos kirándulás folyón, éjjeli állatlesős kirándulás a dzsungelben, a dzsungel fái felett kifeszített függőhidakon való séta, és acéldrótkötélpályán való száguldozás fogja kitenni.

A következő videó segített pl. azt eldönteni, hogy az Arenal vulkan térségében, melyik zip line parkba menjünk, melyik helyet és céget válasszuk, mert ezekben a videókban látja az ember, hogy milyen a kilátás, a környezet és hát azért ilyen vulkánrálátással, ez nem akármi.
video

Most az utazásig nem lesz sok, vagy egyáltalán semmi bejegyzés, mert előtte más utazást nem tervezünk, hacsak valami havas kirándulás nem lesz spontán vagy wellness. 

El Hierro - 10. nap, hazautazás + 1 nap

November 17.

Sajnos elérkezett a hazautazásunk napja, amit mindig rettentően utálunk, mert soha nem akarunk hazamenni. 😆 Nagyon rosszul alszom, vagyis szinte semmit, mert többször felriadok arra, hogy valami lökdösi az egyik ajtót és ördögies morgás is kíséri ezt a zajt. Azt tudom csak elképzelni, hogy valami kóbor kutya van az ajtónál és be akar jönni, az lökdösi, és annyira félek, az jár az eszemben, hogy az alagsori rész ajtaját vajon bezártuk-e, amikor ott körülnéztünk, vagy azóta is nyitva van? Visszaaludni már nem is tudok, csak keveset és szakaszosan. 

Amikor reggel felkelek, akkor is dörömböl még az ajtó, de akkor rájövök, hogy kint szél van és az lökdösi. Hogy mi morgott, az nem derül ki, lehetett macska is. 

Hideg, szeles, esős idő van, így kicsit könnyebb elmenni innen, mintha gyönyörű időben kellene búcsút mondani. Bepakolunk a kocsiba és elvisszük még szemétszelektáló helyre az összes szemetünket is, azután 20 perc alatt a repülőtérre érkezünk. 

A bérautót pillanatok alatt leadjuk és máris állunk a check in pultnál. Mikor sorra kerülünk, hosszasan suttog egymás közt spanyolul a két pultos lányka, végül az egyik megkérdi németül, hogy van-e csatlakozó járatunk és mikor. Mondjuk neki, hogy igen, és közli, hogy időjárási viszonyok miatt késések vannak, késni fog a gépünk, de nem tudják mennyit, egyelőre ne aggódjunk és rátszenek minden csomagunkra elsőbbségi csíkot, hogy ha megérkezünk Tenerifére, ott a mi csomagunkat pakolják elsőnek, a késés miatt. 

12 órakor kellene landulnunk Tenerife északi repterén és onnan 13:20-kor menne a madridi gépünk, ami bőséges idő lenne az átszállásra, még egy kis késés esetében is. 

Leülünk a kis (és igen szépen kialakított váróban, ahol van egy büfé és több, igen tiszta mosdó is) és telik az idő, eljön már az az idő, amikor fel kellene szálljon a gépünk, de még meg sem érkezett ide, így már kezdjük gyanítani, hogy itt nagy bonyodalmak lesznek. Időközben valóban viharossá vált az időjárás, olyan erős eső veri a kis reptér épületét, hogy a tetőből több helyen is elkezd becsöpögni a víz és vödröket, újságpapírt tesznek több helyre alája. Szélvihar is van és szinte átláthatatlan köd. A repülőtérnek nincs tornya és a propelleres ATR gépek nem rendelkeznek ködradarral, nem tudnak radar segítségével landolni, hanem csak szemmel, így az átláthatatlan ködben egy landolás nem lehetséges. 

Egyszer csak felszólítanak, hogy menjünk a csomagkiadáshoz, visszakapjuk a bőröndünket, a továbbiakról nincs tudomásuk, de nagy a valószínűsége, hogy mi ma már innen nem megyünk el. Elhozzuk a bőröndjeinket és kétségbeesetten próbálunk későbbi Iberia járatot találni Tenerife északról Madrid felé, de mondjuk semmi értelme addig valami újat foglalni, amíg nem tudjuk, hogy innen mikor megyünk el. Felhívjuk az Iberiát, hogy mi a helyzet és hogy hogyan tudunk majd Teneriféről tovább menni, ha már elment a gépünk. Mondja, hogy 150 Euro (kettőnknek) az átfoglalózás ára, akármire foglalunk ma vagy holnap, plusz a különbözet az új jegy és a régi ára között. Mivel nem tudjuk megmondai, mire foglalnánk át, így töröltetjük teljesen ezt a járatot, mert inkább megpróbálunk direkt járattal hazajutni Teneriféről.

Felhívjuk az otthoni szomszédainkat is, akik éppen Tenerifén nyaralnak hosszabb ideig, (a szomszéd testvérének háza van ott), hogy vész esetén, el tudnak-e hozni a reptérről és alhatunk-e egy éjszakát náluk. Pechünkre, éppen ma jönnek másik osztrák ismerőseik, azokat hozzák el a reptérről, de tudunk náluk aludni. Közben a Binteres német hölgy azt mondja nekünk, hogy egy szállodát Tenerifén egy éjre nekünk a Binter áll, így lemondjuk az ismerősünknél az éjszakázást, nem akarunk a terhükre lenni, meg jobban szeretnénk direkt a repülőtér mellett lenni, mint ismét onnan messzebb, ahol ők laknak.

Közben minden lehetőséget átvizsgálunk, a kompjáratokat, de abból a mai napi már elment, meg ki akar viharos óceánon kompozni? A szálláslehetőségeket itt El Hierron a reptér közelében. A holnapi repülőjáratokat haza Tenerife északról és délről is, szállás és bérautó árakat egy éjszakára. Milyen jó, hogy az embernek van okos telefonja, és milyen jó, hogy El Hierro az EU-ban van és működik az otthoni internetcsomagom a roaminggal ingyenesen. M-nek céges telefonja van, amit nem vihet el nyaralásra, így csak az enyémre vagyunk hagyatkozva, ami lemerülőben van és a wc-n kívül sehol sincs konnektor. Érdekes módon abszolút nem vagyok ideges, egész nap egy nagyon jó krimit olvasok és totálisan leköt, pedig mindig én szoktam nagyon ideges lenni, most viszont nyugodt vagyok, lesz, ami lesz.

Később felhívnak, hogy jöjjünk ismét becsekkolni, feladjuk ismét a bőröndöket. Felvillan bennünk a remény. A vihar már nyom nélkül eltűnt, de időnként jöttek újabb és újabb emberek, akik későbbi gépekkel és nem csak Tenerifére, hanem más helyekre is el akartak repülni innen, így 2 óra magasságában már kb. 600 ember van a max. 80 embernek elegendő váróban és mindeki a kis büfét ostromolja, ami egy kiszolgálóval nem bírja ki az ostromot és valószínűleg behívnak új embereket, mert később már négyen vannak. Kapunk a Bintertől (akikkel repülnénk el innen) fejenként 12 Euros kajajegyet, ezen tudunk venni a büfében fejenéknt kettő-kettő hatalmas baguette melegszendvicset és egy-egy dobozos üdítőt és egy-egy kávét. Ezekkel alaposan jól is lakunk és még finom is. Fél 3 körül érkezik az első gép, ami menetrendszerinti járat. Ekkor felhívják beszállásra az összes embert, ez borzalmas káoszt szül, mert kb. 600 ember átvonul az átvilágításon, be a kis váróba, ahova be sem férünk. Abszuolút nem értjük, mire megy ki ez, hiszen egy gépbe mintegy 80 utas fér be, egyértlemű, hogy mind nem fogunk elmenni, még ha a csomagtérbe is ültetnének pár utast. 😁😁 Előbb beszállítják azokat, akiknek eredetileg erre a gépre volt jegyünk és kb. még tíz szabad hely van, ahova kizárólag spanyol nevű idősebb utasokat hívnak fel. Miután megtelik a gép, kiterelnek minket, hogy sajnos mi nem tudunk elmenni és nem is tudják, mi lesz velünk, várjunk tovább. 😪😭

Itt kicsit megroggyanok, mert olyan reménytelennek kezd lenni az egész és nem szeretnék itt a szigeten éjszakázni, mert akkor holnap már nagyon szűkös lesz innen eljutni egészen hazáig. Közben jön több gép is és csomó ember elrepül, csak mi maradunk ott, akik legelsőnek voltunk itt ma reggel, mert csak a mi gépünk maradt ki és nem is jött később, a többi gép jött késéssel. 

Végül 17 óra felé felszólítanak ismét az átvilágításhoz menni és valóban 18 órakor felszáll velünk a külön gép. Itt töltöttük az egész napunkat. Elnyúzottak vagyunk, fáradtak és lassan éhesek. 

Landolva Tenerife északi repterén, lerohamozzuk a Binter pultot, mert azt mondta még El Hierron a németül beszélő hölgy, hogy menjünk oda, ők majd gondoskodnak nekünk szállásról és ki is fizetik. Hát azok nem tudnak ilyesmiről és eszük ágában sincs nekünk semmit sem kifizetni, kérdezik, hogy kaptunk-e ételjegyet, és ha igen, akkor az minden, sajnálják. Míg a csomagokra várunk, odamegyünk az Iberiához is, de mivel már törölték a jegyeinket, csak úgy tudnánk jegyet venni, hogy teljes áron holnapra. Mikor megjön a csomag, már elmúlik 20 óra is és a kinti térben már csak a Vueling légitársaság irodája van nyitva, ennek utolsó gépe 40 perc múlva indul Barcelonába, azzal elmennénk, mert ott is tudunk aludni és akkor már legalább 2000 km-mel közelebb lennénk otthonról, onnan több a választék is a hazafelé tartó gépekben. Fel is engednének még rá, de 400 Euróért túl sok. Otthagyjuk. Közben az Iberia is bezárt már, a honlapjukat meg a mobilomról valamiért lehetetlen megnyitni, nem tudunk sehol sem utánanézni, holnap mikor és főleg mennyiért van gép. Már nagyon elegünk van. 

Odamegyünk a Cicarhoz, akiktől El Hierron 10 napra 150 Euróért volt autónk, és az internet szerint most, egy napra 34-ért kapunk egyet. De mikor mondjuk, hogy csak egy napra és a másik reptéren adnánk le, valamint nem foglaltunk előre, azt hazudják, hogy egy szabad autó sincs. Ugyanezt mondja a mellette lévő Autoreisen is, akiknél szintén sokéves kuncsaftok vagyunk már. Mondják, hogy menjünk a Hertzhez. Én meg elmotyogom, hogy basszus egy egész napja próbálunk hazajutni, elment a gépünk, itt kell aludnunk a szigeten, de még azt sem tudjuk, hogy hol, fáradtak vagyunk és kétségbeesettek és hogy akkor megy-e még buszjárat dél felé és ha igen, hol kell felszállni. Erre a kiscsaj megsajnál és közli, hogy van még autó, de egy napra és reptérváltással 50 Euro. Már mindegy, elfogadjuk. Kapunk egy hatalmas nagy verdát és amíg M. intézi ennek a papírjait, addig én a mobilról foglalok egy szállást délen a reptér közelében. 

Nayon fáradtak vagyunk, a fejem is fáj és éhesek vagyunk. Leautózunk délre, szerencsére jól ismerjük az utat, már éppen 7-edszer vagyunk a szigeten. A szállásunk közelében még nyitva van egy L diszkont, ott veszünk vacsorára és reggelire való ételt, meg innivalót. Utána meg beautózunk a déli reptérhez, gondolván, hogy az nagy, onnan biztos késő éjjelig van forgalom, biztosan nyitva van még minden iroda és tudunk valami repülőjegyet szervezni holnapra. De minden zárva van, csak a takarítók vannak az épületben. A parkolóból meg alig tudunk kijutni, mert a jegyérvényesító automata elromlott.
A szállás egy ronda gettó szerű helyen van, a recepciós előbb egy olyan szobának a kulcsát adja oda, ahova belépve, látjuk, hogy az nincs takarítva, minden szét van dolbálva és az ágy is úgy van, ahogyan kiszálltak belőle. Ismét lemegyünk, ad egy újabbat. Előbb lezuhanyozunk, de nem jön meleg víz, majd elkezdjük bújni az internetet hosszú órákon át, milyen megoldás van számunkra. Végül éjfél körül megvesszük a Condornál, a déli reptérről direktben haza a repülőjegyet 360 Euróért kettőnknek, míg ez hétfői napon, egy nappal később, fejenként 37-ért lenne!!!! A guta megüt!!! De mondjuk, ha fel is hívnánk (most éjjel???) a főnökeinket és megengendnék, hogy egy nappal később jöjjünk dolgozni, akkor sincs már kedvünk itt dekkolni, belefáradtunk az egészbe és a haza akarunk menni. Éjjel 1 órakor fekszünk le és fél 2-kor feljön egy részeges pasi banda, ordítanak és megy az egyiknek a mobiljáról a leghangosabb fokozaton egy rap zene és ők is énekelnek és végigkopgnak az ajtókon. Nagyon elegem van. Végül megtalálják a saját szobájukat, de ott tovább randalíroznak, meg az erkélyen is. Hát én nem tudok elaludni, már olyan ideges vagyok, hogy amikor kicsit csendben is maradnak, már képtelen vagyok visszaaludni, a gyomrom is fáj már, ráadásul  csak egy időre maradnak csendben, hajnalban 6 körül ismét kezdik a randalírozást, kint a folyóson is és ez így megy egészen 10 óráig, amikorra is beállítottuk a vekkert. 😤 M. végig alszik, ő mindenhol tud, becsukja a szemét és alszik. Én meg ugye előző éjjel sem aludtam már, szinte már rosszul vagyok a fáradtságtól. 

12-ig lehet maradni, 11-kor kicsekkolunk és elmegyünk egy Mekibe enni, ott üldögélünk, míg a reptérre kell indulnunk és azután már minden gyorsan zajlik. Este 9-kor landolunk Münchenben, és utána még el kell menni az én, majd M céges autóját elhozni, mire ágyba kerülünk, ismét 2 óra lesz és másnap reggel 6-kor kell kelni. 

Utána hetekig nem bírtam behozni ezt az alváshiányt és mindketten hamar le is betegedtünk. A csodás nyugalom, a kipihentség, a sok frissen facsart narancsléből magunkhoz vett vitamin, a szauna és jacuzzi adta testi és lelki ellazulás, mind elveszett és nyomtalanul maradt a hazautazás gyötrelmei miatt. De ezek a dolgok nem rontanak egy fikarcnyit sem a nyaralás szépségén. És nem riasztanak el a következő utazásoktól sem!

Egy kedves ismerősöm javaslatára megbíztunk egy német, utazási joggal foglalkozó céget, akik ügyvédekkel harcolnak a jogaidért és a visszaszerzett kártérítás 30%-át tartják meg maguknak, hogy próbáljanak nekünk kártérítést behajtani, de nem sikerült nekik. Ha nem az időjárás lett volna a hibás, akkor a késés miatt fejenként 250 Euro járt volna nekünk és durván 330 maradt volna meg, ami legalább a Condor repülőjegyek árát fedezte volna. De már így utólag nem mérgesítjük magunkat, a lényeg hogy hazajutottunk.
A  Binterre abszolút nem vagyunk mérgesek, nem tehettek róla, hogy így sikerült, ezután is utazunk velük, csak azért valami kicsike kártérítés jó lett volna. 

El Hierro csodálatos volt és egészen biztosan vissza fogunk még térni máskor is.