Mauritius - Suillac, Grand Bassin

Souillac a célunk, de előtte még az emlékeinkben őrzött csodás partszakaszokat keressük Bel Ombre után. Itt alig ismerjük fel a helyeket, ahol már korábban jártunk, a part itt is teljesen átalakult. Hatalmas viharoknak kellett itt még lenniük az elmúlt évek során, hogy a tengerpart ennyire átformálódott. Akkoriban mindenütt kagylók és koralldarabok hevertek a filaos fák között a fűben, most sehol egyetlen darab sincs. Nálunk otthon sem, ahol lakunk, pedig ott aztán régen minden nap sokat szedtem össze, most ha 5 darabot találok, boldog lehetek. Nem értjük, mi történhetett itt, azaz az egész szigeten. 

Fotók ugyaninnen 2007-ből:

Suillacban a Gris Gris parthoz igyekszünk, ahol annak idején nagyon finom kreol ebédet ettünk és már útközben is azt terveztük, hogy itt eszünk, így különösebben nem is aggódtunk azon, hogy nem hoztunk ma semmilyen kaját az útra magunkkal. Gris Gris is másmilyen lett. A picúrka mini öbölbe, ami alattunk jobbra van, már nem lehet átmenni a víz felől, mert a tenger sokkal kintebb van, mint régen. A part lejtése mindenhol sokkal meredekebb lett és amik régen a homokon futottak, ilyen kapaszkodó futónövények, lila virágokkal, azok is eltűntek mindenhonnan, ahol korábban láttuk őket. Fura és nem tetsző változások ezek. Az éttermet sem ismerjük fel, ahol annó ettünk, mert másik éttermekkel és házakkal körbeépítették, de ahol sejtjük, hogy az volt az, oda beülünk és közlik, hogy elfogyott már minden ebéd és nem főznek már (15 h). Hát el nem tudom mondani, mennyire csalódottak vagyunk. És éhesek!!! Korog a gyomrunk!!! 

2007-ben:

Visszaautózunk a faluba, ahol tankoltunk (Chemin Grenier) abban a reményben, hogy itt találunk valami étkezdét. De nem. Végül egy utcai árustól veszünk valami borzasztóan száraz édességet, amit alig bírunk lenyelni. Itt akkor a választási káosz van, hogy félek az utcán menetelni nem idevalósiként. A visszafelé úton ismét felautózunk a hegyekbe. Felkeressük a Grand Bassint és a kilátóhelyeket is. Fent kihalt minden. 

A Grand Bassin-nál az ún. Shiva éjszakája ünnepén több ezer hindu zarándokol a krátertónál lévő szentélyhez. Elképedve bámuljuk a hosszú kilométereken át kialakított parkolókat és a sztráda szerű utat a semmi közepén.  

Egy nagyon egyszerű, mégis rettentően sok mindent magába foglaló és gyönyörű mondat áll egy táblán az ide vezető út mentén nagy betűkkel:

„One Island, many People, all Mauritius.”

„Egy sziget, sok ember, mind Mauritius.” 

Teljesen meghat ez a mondat és jeligéje lehetne bizony az egész világnak. A sok vallási harc számunkra érthetetlen, míg ezen a szigeten valóban egymás mellett  áll a hindu és muszlin templom, egy faluban él hindu, muszlim és katolikus hitű ember és a legnagyobb békességben férnek meg egymással. 

Még kinézünk két kilátóhoz, egyiknél 2007-ben majmok voltak, most sajnos egyet sem látunk. Nagyon lehűl itt most estefelé az idő és rettentően éhesek vagyunk, így elindulunk hazafelé. 

ez a kép 2007-ből van

Ma nincsenek nyitva az üzletek a környékünkön a választások miatt. Erre nem számítottunk, akartunk venni valamit még vacsorára. Kicsi, helyi utcai standokat is megnézünk (ismét demonstráló tömegeken átvergődve), de csak édességet árulnak. Végül Flic en Flacra megyünk be, ahol egy csomó étterem és büfé van és egy Spar üzlet is nyitva van. Előbb itt veszünk pár apróságot, azután egy kreol gyorsétteremben eszünk finom vacsorát, ami nagyon jól esik és olcsó is. 

Mauritius

Mauritius, nekünk, álmodozóknak nem az a sziget, ahol a Paradicsom van. Egész életemben vágytam rá, mint minden romantikus lelkű nő, hogy eljuthassak arra a paradicsombéli helyre, ahol sudár pálmák hajlonganak az ezerszínű trópusi óceán fölé, ahol azt képzelhetem, hogy Éva-kosztümben rohangálva a strandon valahol megérinthet az érzés, hogy csak én vagyok és a természet. Sok ilyen hely létezik a Földön, és sokan azt képzeljük, Mauritius is ilyen lenne. Nos, Mauritiuson nem létezik ilyen fajta partszakasz! A homok csak ritkán igazán fehér. Pálmák, ha vannak is itt-ott, azokat ültették, az adott strandszakaszt uraló szállodák. Romantikának nyoma sincs, a pálmák alatti napozóágyak rengetegében, ahol a vendégek frissítőjüket szürcsölve süttetik magukat, ahol pisztolyos, egyenruhás őr vigyáz rájuk. Mauritius tengerpartjaira a tamariszkusz bokor és kaszuária fenyő jellemző. Mindazonáltal gyönyörű a part, és egyedi, de nem az a trópusi álom. Aki ezt keresi, menjen máshova.

Szerencsénkre, mi nem csak ezt kerestük. Bár jó lett volna, ha az idillnek ez a része is összejön, de azért nekünk így is tökéletes volt. A sziget vitathatatlanul meseszép. Lenyűgöző természeti adottságokkal, építményekkel büszkélkedhet. Langyos, és élővilágban gazdag óceán veszi körül. Párját ritkítva mutatkozik a különböző népek és vallások békés együttélése itt. Egy, két hetes nyaralás mindennapját ki lehet tölteni aktív programokkal. A mi nyaralásunkat sajnos elmosta a ciklon. Leírhatatlan keserű érzés az, hogy az ember egy életen át vágyakozik egy ilyen nyaralásra, rászánja magát, hogy kiadja azt a rengeteg pénzt, leküzdi különböző fóbiáit (a hosszú repülőút miatt, ismeretlen állatok vagy betegségek miatt), fél évig tervez, készül és lelkesen nekivág, majd jutalomként az egész nyaralását egy hotelszobába zárva töltheti, miközben odakint tombol a trópusi szélvihar, és végtelen mennyiségben ömlik a víz az égbõl. Egy tragédia az utazónak. Sosem feledem az első nap kábulatát. 11 órás repülés után, kora reggel érkezünk az ébredező szigetre, ahol a nappal első fényeivel ránk ülepszik a fojtogató párás, hőség. A kisbuszból egymás után bámulom meg a számomra új csodákat, míg utastársaim lógó fejjel bóbiskolnak, nekem zakatol a szívem és nem győzök ámuldozni. Az első nap benyomásai: a különleges és végtelen sok féle növény, a hatalmas nagy, csavart házú csigák, a picike galambok, melyek olyan hangon búgnak egész nap, ami csak is egy ilyen helyre lehet jellemző, a vérvörös színű verebek, a szürkésfehér parti homokban heverő koralltörmelék és kagylók, csigák, az óceán felett úszó passzátfelhõk, melyeknek tükröződnek a vízen. Pontosan az idill, amit elvártam. Annyi kaland vár még ránk. De másnap felébredünk az álomból és többet már nem érint meg az a varázs. Igazából hálás lehetek, hogy legalább az első napon átélhettem egy cseppet e varázsból. Az álom nem vált valóra. Odautaztam, hogy átélhessem a vihart. Valahol ez is egy élmény. Az álmot továbbra is szeretném valóra váltani. Hogy visszamegyünk-e, még magunk sem tudjuk, de állandóan motoszkál bennünk a gondolat.