Római ösvény (Premiumwanderweg Römerpfad)

Az utolsó napunkra egy túrát terveztünk a közelben. Szerencsére nem esik, csak a hideg szél van itt továbbra is. A kinézett római útvonal kezdete a Rammstein-várnál csak 3 km-re esik a lakóhelyünktől, így úgy döntünk, nem autóval megyünk, hanem kaputól kapuig túrázunk. Maga a túra 10 km hosszú, így összesen 16 km-t gyalogolunk. A vasút mentén megyünk Kordelből a Rammstein várromig és ott egy parkolóból indul a túra. Előbb sűrű, zöld erdőben egy patak mentén haladunk, többször látunk barlangokat és táblák figyelmeztetnek az erdőben vaddisznókra (nem szeretnénk eggyel sem találkozni), majd elérjük a kis függőhidakat a patakmeder felett. Onnantól emelkedni kezd az út és egy erdőn át az erdő széléhez érünk ki, ahol egy jó darabig rálátunk a dombos tájra és a szemközti falura. Majd egy római falmaradvány mentén ismét egy völgybe ereszkedünk le és az erdőben újabb barlangok mentén haladunk egy hatalmas kört leírva visszafelé. A vöröses Geyerlay sziklaszirtről kilátunk a várra. Itt már fáradt a lábunk és át vagyunk fagyva, így megörülünk a vár látványának, hogy mindjárt visszaérünk a kiindulási pontunkra. A várromnál van egy étterem, de ez dugig tele van, csak valami forró italra vágyunk, de kénytelenek vagyunk kint leülni és tovább fagyoskodni. A kiszolgáló alig bír a sok emberrel egyedül és nagyon sokára hozza a cappuccinónkat. Utána már megyünk haza és esni kezd az eső. 

Szép túra volt. De nagyon elfáradtunk. Egy olyan hotelről álmodozunk, ahol van szauna és meleg fürdő 😊 meg masszász - de jó lenne most. 

Másnap utazunk haza.Szép vidék ez a Rheinland-Pfal és az Eiffel, megérte idejönni.

Trier és Saarburg

Esős szeles, igen hideg idő van, ilyenkor kevés ötlete van az embernek idegenben, mit is kezdjen a nappal, mert nincs kedve ázni-fázni. Triert, a közeli nagyvárost úgyis meg akartuk nézni, így oda megyünk ma. Parkolót nehéz találni és pokoli drága, ráadásul csak két óra hosszát maradhatunk a bedobott pénzért, és eléggé messze vagyunk a városmagtól, így kicsit loholóssá válik ez a kirándulás. 

Megnézzük a látnivalókat, belekeveredünk egy "Friday for Future" békés tüntetésbe. A tüntetők pont a mi útvonalunkon mennek, iskolás gyerekek, akik a természetvédelemért tüntetnek, de rengeteg rendőr kíséri őket. A város nagyon tetszik, de nem tudjuk élvezni az ittlétet, mert nagyon hideg szél fúj és valahogy kedvtelenek is vagyunk. Veszünk a sétálóutcában egy dönert és én pedig bevásárolok egy svájci *L* csokiboltban rengeteg golyót, amiket imádok.

 

Most Karácsony első napján, mikor megesz itthon az unalom, M. dolgozik, Magyarországra anyukámhoz nem mehetek, végre nekiálltam megcsinálni a hiányzó részeket és szomorúan gondolok arra az ámukfutó ittas autóvezetőre, aki egy hónappal ezelőtt 5 embert gázolt halálra ezen a helyen, ahol jó másfél hónappal előtte mi is sétafikáltunk. 

Néha csepereg az eső és a végén loholunk vissza a parkolónkba, mert már lejár az időnk. Esni kezd és fogalmunk sincs, mit tudnánk még ma csinálni. Ilyen időben várost nézni jó, beülni kávézni, sütizni valahova. Nézegetem a térképet, hol van a közelben még nagyobb, szebb város és Saarburgot választjuk ki. Mire odaértünk, már viharos idő van, szétfagyunk szinte, de a város kárpótol, mert nagyon romantikus és hangulatos, szép. Jó lenne enni valahol, de nincsenek kecsegtető éttermek, így végül egy pékségbe ülünk be kávézni, de a sütik nem néznek ki jól. Ott melegszünk egy kicsit, és addig alábbhagy a szél és az eső is, így utána megmásszuk a vár tornyát. 

Utána még kocsikázunk kicsit a közelben és megyünk haza.