Innsbruck - 2. rész

Innsbruck Tirol tájegység fővárosa, és Ausztria ötödik legnagyobb városa, az Inn folyó szeli ketté. A város megőrizte késő középkori városmagját, főleg ez vonzza ide a turistákat. Engem is ez varázsolt el, de emelett hatalmas benyomást tettek rám a minden irányból a várost körbevevő magas hegyek és a türkizszínű Inn folyó. Az egész városban van valami barátságos, valami pozitív kisugárzás, amit már régóta máshol nem éreztem, hogy azonnal bele kell szeretni.

Utunkat az Ottoburgnál kezdve merülünk bele az óváros nyüzsgő forgatagába.

A piactéren éppen valamilyen rendezvény zajlik egész nap és ennek résztvevői ezek a (nem tudom, milyen) népviseletbe öltözött lányok, akik sétálni indultak, de hamarosan elkapják őket a velük fotózkódni vágyó turisták.

Az arany tetős ház:

Jó sok ember lepte el az utcákat: 

Jobbnál jobb üzletek vannak a turistás utcákban, mindenféle finom tiroli sonka, kolbász pokoli áron és likőrök kaphatók. Ezekből itt szívesen megvettem volna a kéket, mert a színe nagyon tetszett, de majdnem 20 eurot kiadni érte, kissé sokalltam, így inkább csak egy fényképet készítettem. Amúgy előtte még voltunk bent a piaccsarnokban és ott volt egy ázsiai fűszerárús, akinél tudtam voln venni jónéhány dolgot, de nem grammra ment a fűszer, hanem egy evőkanál volt a mérték és annyi volt majdnem 2 Euro, azért megkapok máshol a 100 grammos csomagot. Ami vicces volt, hogy a zöldségárúsok pultjain mind ott sorakozott a Kotányi fűszer. :-) Vajon miért érzem mindig úgy Ausztriában, hogy egy sokkal lazább, élhetőbb ország, mint Németország? Ahányszor csak ott járunk, sokkal jobban szeretnék ott élni, mint itt.

Szent Jakab Dóm

Végre Innsbruck

Már fiatalon is mindig meg akartam nézni Innsbruckot, megfogtak és megmaradtak bennem azok a katalógusképek, ahol a városka felett hatalmas havas hegyormok magasodnak.

Párszor már átutaztunk a városon délnek, a Garda-tóhoz tartva, de sosem volt idő megállni, szétnézni. 

Most végre eljutottam a városba, ami egy gyönygszerm és még sokkal jobban beleszerettem, mint Salzburga, valahogy beszippantott a város, és én borzalmas vágyakozást éreztem, hogy ott szeretnék élni.

Ahogy leér az ember a meredek hegyi útról a völgybe, az út utolsó szakaszán "vészfékesző utak" vannak, hogyha egy teherató a 16%-os lejtőn nemtudna fékezni, így tudjon megállni:

Hát, nem szerenék kényszerből egy ilyen menekvőutat kipróbálni, őszintén.
Leréve Zirlnél az Inn folyó völgyébe, hamarosan jobbra mellettünk elérjük az innsbrucki repteret, ahol meg lehet állni és a felszálló gépeket figyelni. Mivel Inssbruckot minden oldalról magas hegyek veszik körbe, nem egyszerű itt sem a landolás, sem a felszállás.

Innsbruckba érve természetesen előbb egy csomó idő elmegy parkolókereséssel, de mikor lárjuk, hogy egy órára 2,50 Eurot akarnak a parkolóházakban, akkor inkább továbbkeresgélünk. Találunk is teljesen ingyenes parkolót, így nem kell az idő miatt aggódnunk. Csodálatos nyárias időben indulunk el felfedezni a várost.

Folyt. köv....:-)

Bechtal

A csodálatos időt kihasználva, vasárnap barátainkhoz mentünk a Mittelfrankenbe (Közép-Frankország) és a rövidujjú pólóban való grillezés, ebéd és kicsit megpirulás a napon után, egy 6,5 km hosszú sétát tettünk a Frank Júrának nevezett vidéken. 

Sátánk a Blechthal nevű kis völgy fölött indult és később lent a völgyben gyalogoltunk a várromhoz vissza.

Egyik kedvenc fotótémám: fehér gém, aki nagyon félős és hamar elrepül,
ha megközelítjük. 

Az e területre jellemző, földtörténeti Jura korból leülepedett mészkőrétegek mindenütt fellelhetőek a tájban, elszórt fehér kőtörmelékként a szántóföldeken, vagy réteges mészkőfalakban a túrautak mentén. A mészkőben milliószámra találni a 200 millió évvel ezelőtti Jura korból származó megkövült gerinctelenek fosszíliáit. 

Türelemmel és egy kalapács segítségével biztosan lehet egészen különleges fosszíliákra is akadni. Mi most csak ilyen egyszerűeket találtunk, de megbeszéltük, hogy ha legközelebb  jövünk, elmegyünk egy közeli kőfejtőbe és ott keresgélünk az őskor nyomai után. 

Egy "halálra rémült sikolyarcú" ház.