2017. december 17., vasárnap

Tervek és már foglalt utak 2018-ra

Az idén nagyon gyorsan eldőlt minden és már két utazás le is van foglalva jövőre. 

Első 2018-as nyaralásunk tavasszal lesz: Madeira. Itt is találtunk házat, méghozzá teljesen új építésű gyönyörűt, medencével, nagyon jó áron. 16 napot leszünk a szigeten. Már csak a bérautót kell leszervezni. 

Azután a szokásos őszi Kanári-szigetek sem maradhatnak el, főleg, hogy már csak egy van a hét szigetből, amelyiken nem jártunk (illetve még egy mini 8-adik is, amit nem szoktak hivatalosan a 7-be beleszámítani: La Graciosa). El Hierro lesz a szigetünk ismét tenerifei repülőátszállással, és ismét falusi kőházban. 

A maradék szabadságunkat két részre szeretnénk felosztani és még nem tudjuk, mire használjuk fel, de jó lenne egy déltiroli vagy garda-tavi hegymászós pár nap és valami görög sziget is, de mivel ezek az utazások egy hétnél rövidebbek lesznek, még nem tudjuk pontosan és ráérünk később és megszervezni. 

Nagy, távoli utazás 2018-ban nem lesz, de remélhetőleg 2019-ben az is lesz egy. 
Hát ennyi, röviden és tömören.


2017. december 10., vasárnap

Tenerife - La Gomera 2017/15. Utolsó nap La Gomeran, Tenerife

November 25.

Ma is 10-ig alszunk. :-) Felhős az idő, de hideg nincs, de már nincs ötletünk, mit csinálhatnánk ma és csak tötyörgünk, a házban is olyan jó lenni. Aztán jönnek a szomszéd házba új lakók, azokkal beszélgetünk sokáig, La Palmaról jöttek és innen még Fuerteventurára mennek. 

Aztán dél körül elautózunk a San Sebastinnal párhuzamos völgybe, ahol három víztározó van: Presa de Chejolipes, Presa de Palacios és Presa de Izcagüe, mindegyikben kevés víz van, de a völgy nagyon szép. Esik az eső.






Utána még San Sebastianba megyünk a Tu Trebolba, hogy ma estére halat vegynk, de ma nincs doráda, lubilla nevűt kapunk (magyarul farkassügér), hosszúkásabb, dorádához hasonló húsú hal, kicsit zsírosabb. 

A délután hátralévő részét otthon töltjük.



November 26.

7 órakor kelünk és 8-kor indulunk a reptérre. A hágóra felérve elnyel minket a sűrű köd, de olyan sűrű, hogy 2 méterre előttünk az utat sem látjuk, úgy tapogatózunk, mint vak a sötétben, 20 km/h-val haladunk és borzalmas az egész. Csak Playa Santioagoba leérve múlik el a köd, de így is 1 óra 10 perc alatt odaérünk a reptérre. Előttünk csak hárman állnak, előbb becheckolunk és utána visszaadjuk az autót. A gép pontosan jön és indul, most jól számítottuk ki, hogy visszafelé is az északi oldalon repül, tehát Teide jobbkézfelé lesz, úgy is ülünk, de hiába, mert minden felhőkbe van burkolózva.









Tenerifen egy Opel Zafirát kapunk, az autóink egyre nagyobbak lesznek. :-) 
Jól ismert utakon autózunk el Icod del Altoig, ahol a szállásunk van, egy Casa Rural hotel. Kicsit lerobbant, de mindegy, egy napra nem olyan rossz. 








Elmegyünk Los Realejost megnézni, ahol korábban még nem voltunk és utána lemegyünk Puerto de la Cruz széléhez, a Maritimonak nevezett részhez, itt van egy L és ott akarjuk megvenni a szalámikat és sajtokat, amiket hazaviszünk, de nem vagyunk benne biztosak, hogy elállnak hűtés nélkül olyan sokáig, így aztán mégis csak holnapra halasszuk az egészet.







A maradék időben a szálláson ücsörgünk és este találkozunk a szomszédos La Guanchában egy nagyon régi blogos ismerősömmel, aki már elég régen a szigeten él és 5 évvel ezelőtt is találkoztunk. Egy Tapas bárban üldögélünk jó néhány órát, az ételben nincs valami nagy választék, de finom és jól is lakunk és hihetetlenül olcsó minden. Egy sajttál, egy nagy agyagedény valami chillis gombával és egy nagy tál pörkölt szerű étel, négy emberre és az italok összesen mindenért csak 20 Eurot fizetünk. Kapunk ajándékba saját készítésű mojo szószt ás avokádókat a kertjéből.



Nagyon jól érezzük magunkat együtt és már éjjel 11 óra lesz, mire hazaérünk. Jó későn fekszünk le. Ez a szállás nagyon hideg, de vastag a takaró, szerencsére nem fázunk. Nem is értem, hogyan lehetett a la gomerai kőház olyan kellemesen meleg, mert tavaly La Palman is nagyon hideg volt és még a fűtést is be kellett kapcsolnunk, de a la gomeraiban még csak fűtés sem volt. 


November 27.

Reggel 9-ig alszunk, a reggeli pocsék, nem is részletezem. Fél 11-kor hagyjuk el a szállást, elmegyünk a L-be, megvesszük a sajtokat (szalámi sajos nincs olyan, amilyet akartunk. Három sajtot veszünk. Ezek háromfajta tejből (tehén, juh és kecske 33%-os arányban) készült sajtok, nagyon finomak. A piros az érettebb, ami már keményebb, a kék puhább.



Még túl korán van, lassan autózunk a déli reptér felé és picivel előtte, letérünk egy Mc Donald's-hoz egy kávét inni. A Condornál megint minimum 3-400 ember áll előttünk, három gép indul szinte egy időben. Jó fél órát állunk a sorban. Ennyi erővel megéri sokkal későbbre is ideérni, mire a sor már rövid.

A hazafelé repülés gondtalan. Mivel a Condor már nem ad enni, a L.-ben vettünk tonhal krémmel töltött rudakat és leveles tésztás süteményeket.

Szuper nyaralás volt, mást nem is tudok már mondani róla, hiszen mindent leírtam.

2017. december 9., szombat

Tenerife - La Gomera 2017/14. Cedro-völgy

Novermber 24. 

10-ig alszunk és mivel borús az idő, nem tudjuk eldönteni, mit csináljunk, mert fent a hegyekben ez jelenthet sűrű ködöt, esőt és hideget is. Reggel kinyitom az ajtók felső ablak részét és éppen a teát öntöm le a forró vízzel, amikor majdnem szívrohamot kapok: egy nagy koppanással ugrik fel az ajtó tetejére egy hatalmas fejű kandúr és máris ugrik befelé a lakásba. Kizavarom. Csak hát olyan váratlanul ért. Ettől kezdve ahányszor kinyitunk valamit, az egész ház tele van macskákkal, a picik tök aranyosak. De bolhás mind, kaparják magukat, mint az őrült, és mi is a lábunkat, szóval nem feltétlenül szeretnénk őket bent tudni a házban.


Először megállunk Hermigua felső település részében, mert ott van egy, az 1600-as évekből származó kolostor és ott körülnézünk.









A Cedro-völgyet mindenképpen szeretnénk látni és a Garajonay túrához autózva, láttunk egy keskeny utat, ami Cedroba vezet le, tehát autóval is elérhető. Így oda autózunk. Igaz, hogy a hágón fent hideg volt és köd, de a Cedro-völgy valahogy le van választva a hegyekkel attól a résztől és itt vakítóan kék ég és kellemes meleg fogad. Nem a túracipőkben jöttünk, most bánjuk. Előbb elindulunk Hermigua irányába és kb. egy km után elérjük az éttermet (Bar La Vista), ahova az errefelé túrázók betérnek. Innen le lehet látni az egész Hermigua völgybe. Lélegzetelállítóan szép látvány. A túrakönyven van egy túra, ami Hermiguától ideág megy, 900 m szintkülönbséggel. Ha az ember talál megoldást, hogy busszal felmenjen az El Cedro-i elágazáshoz, akkor onnan lehetne lefelé, visszafelé a szálláshoz túrázni. Ezt az ötletet félretesszük a következő nyaralásra.




kivi?






Azután visszatérve a kiindulási pontunkhoz, még nincs kedvünk elmenni innen, mert más program mára nem jut eszünkbe és másfelé felhős az ég is, így elindulunk a túraösvényen egyszerűen a másik irányba. Hamarosan elérjük a nemzeti park legszebb és legvédettebb erdejét, ahol egy patak folyik és ennek köszönhetően minden zöld, tele van páfrányokkal és azokkal a fákkal, amik Tenerifén az Anaga-hegységben is vannak, olyan szarvasagancsszerű ágakkal és ahogy enyhén fúj a szél, kattognak, csattognak, nyikorognak és furcsa huhogó hangokat adnak ki, hogy néha halálra rémülök. Szellemeerdő! Nem szeretnék egyedül vagy este sötétben itt lenni.













Jó másfél km után elérjük az Ermita de Nuestra Senora de Lourdes, kis erdei templomot, aminél egy piknikhely is van, ami igen hangulatos, asztalokkal, fapadokall, egy fa törszéből folyó vizzel, kis fahíddal és szelektált szemétgyőjtő kukákkal. Innen egészen a Garajonayig fel lehet túrázni, ami már nincs is olyan messze. Szuper túraútvonalak cikázzák át az egész szigetet. Innen egy felső ösvényen megyünk vissza az autónkig, ami a nyári táborhelynél áll, ahol talán régebben iskolai nyári táborok lehettek.









15 óra körül elindulunk innen San Sebastianba, elverni az időt. Megnézzük a város mögött vezető utat és a kikötő mögötti strandöblöt. Ez utóbbi alkalmas főrdeni. Így lassan már ki is alakul bennünk, hogy ha mégegyszer jönnénk La Gomerára, bizony akkor is ugyanott laknánk, és akkor lenne már két közel fekvő strandunk, ahova járhatnánk fürdeni, és még pár túra is a szigetnek ezen az oldalán...









Elmegy az idő, már nincs idő elmenni sötétedés előtt a párhuzamos völgybe, ahol három víztározó van. Hazamegyünk és kint ülünk a házunk előtt teázva, macskázva. Estére a másik két lefagyasztott (és reggel már felolvadni kivett) dorádát készítjük el.








Még soha nem fedeztünk fe a Kanári-szigetek egyikén sem ennyi féle trópusi gyümölcsöt, mint La Gomeran: kivi, csillaggyümölcs, avokádó, mangó és marakuja. Utóbbi a fenti macskás képeken is látszik. Futónövény, elsőre valami töknek gondoltuk, mert a termések sokkal nagyobbak, mint a szokványos marakuja. De aztán találtunk pár érett gyömölcsöt is, azok sárgák voltak és kisebbek és megettük és a belseje nagyon finom volt. 

Ez a marakuja, vagy más néven passziógyümölcs virága:


ez pedig a még éretlen termése: