2019. október 29., kedd

Hortobágy Nemzeti Park - daruvonulás

Minden napra volt egy programunk, találkozónk, ezekről most nem írnék, csak a kirándulásunkról a Hortobágy Nemzeti Parkba, ahol októberben kb. 100.000 daru állomásozik, azaz pihen és erőt gyűjt kb. 2-3 héten át, hosszú útját megszakítva a nyári költőhelyéről (ami általában Svéd- és Finnország), a továbbutazás előtt a dél-európai és észak-afrikai telelő helyekre. A Hortobágyon az alacsony állásúra lecsapolt tavakban éjszakáznak és nappal kirepülnek a szántóföldekre, amiket nem régen arattak le és sok magvat találnak még ott. Egész nap látni őket mindenfelé a földeken messze bent és szálltukban hangosan rikoltozva. Nagy repülő csapatok esetében hatalmas a ricsajozásuk. Naplemente előtt kezdenek összegyűlni gigantikus méretű rajokba és indulnak el a tavak felé, hadaik ellepik az izzó eget. 









Délben érkeztünk Balmazújváros közelébe és a Nádudvar felé vezető út mentén már láttunk nagyobb csapatokat messze bent a földeken. Fotózáshoz nagyon messze voltak és a 28 fokos októberi hőségben csak úgy izzott a levegő, ami a távolban olyannak tűnik, mintha benzingős szállna a földek felett. Nem hiába mondják "délibábos Hortobágynak" (német olvasómnak fordítás, mert a délibábot a fordító eléggé félre fogja fordítani: in Hortobágy sieht man bei Hitze immer in der Ferne "fata mogana"). Így a távolból beközelített fényképeken olyan, mintha a darvak egy izzó benzingőzben fürdenének. Ezek szinte használhatatlanul életlen képek, de este, naplementekor már nem izzott a levegő és akkor már jobbakat tudtam csinálni. 




4 óra felé elindultunk egy javasolt helyre, ahonnan majd sok darvat láthatunk az esti behúzáskor. Útközben már annyi nyulat, őzet és fácánt láttunk, hogy ezek fotózásával is elment egy csomó idő és közben elnéztük az utat és továbbmentünk az ajánlott helytől, míg egy tanyába botlottunk, ami benne volt a naplemente kellős közepében és nagyon szídtam az egészet, hogy mennyire rosszul fognak a házak kinézni a képekben. De pont ezek és a legelő birkanyáj adták a pluszt! A baj csak az volt, hogy a darvakból alig- alig húzott pár köztünk és a neplemente között el, a nagy tömegek mind a hátunk mögött voltak, amelyik irányban ugye nem volt narancssárgán izzó ég, így valamikor visszaindultunk abba az irányba, hogy mögéjük kerüljünk, de ekkor már lement a nap és nagyon hamar elkezdett sötétedni. Így is gyönyörű képeket készítettem. 




A nemzeti park területén belül tilos bárhova is behajtani autóval földutakra, és gyalogosan is csak engedéllyel szabad menni (ez egy napra egy főre 1000 Forinba kerül = ung. 3,30 Euro). Ahol mi voltunk, az a park határában volt, abból kívülre esett és egy helybéli által javasolt földúton hajtottunk be a pusztaságba. Utána az autó annyira vastagon tele volt porral, hogy alig láttunk ki belőle, a hátsó szélvédőn pedig egy cm vastag föld volt, így mielőtt hazaindultunk volna, el kellett menni még egy autómosóba. :-)
A darvakat látni hatalmas élmény volt és szeretnénk egy másik évbenebben az időszakban 2-3 napot valahol a közelben megszállni.

2019. október 25., péntek

Pottendorf

Nemrégiben haza tudtunk utazni egy hétre (Magyarországra). Útközben (ahogy tavaly is), meglátogattuk az odaúton osztrák barátainkat. "Rostrose"-t szintén a bloggerből ismerem és két év alatt most sikerült negyedszer találkoznunk Schwechat közelében. Mivel délben érkeztünk meg, előbb ebédelni mentünk egy szüreti étterembe. Ezekben általában főleg borkostolók és borfesztiválok vannak, és csak szezonálisan van állandó konyha, kevés fajta főtt étellel. Mind a négyen gombás vaddisznóragut ettünk, ami igen nagy adag és finom volt. Az egész osztrák úton nagy köd volt és csak lassan, koradélután kezdett feloszlani. A közeli Pottendorfban egy régi, eredetileg Esterházy Miklós által építtetett, romos kastély található, melynek hatalmas szép parkjában sok kis patak, romantikus híd és ösvény található. Abszolút idilli hely lenne egy eskövői fotózáshoz. A parkot körbejártuk, és nagyon tetszett. Utána még jó 2-3 órát elcsevegünk kávé mellett barátainkkal a házukban, majd este 7 órakor indulunk tovább Budapestre.








2019. október 13., vasárnap

Skiathos - 4. rész

Igazából az előző részekben már el is meséltem mindent.
Két napon esik az eső, reggeltől koradélutánig, de amikor eláll, 14-15 óra felé, kiderül az ég és a nap ismét forró. Az első ilyen nap a befuccsolt hajókirándulás napja, de ennek délutánján még el tudunk menni a repülőtér mögötti részeket is megnézni, amerre még nem jártunk. Illetve másnap a hosszú eső után még strandolni is tudunk Megalos Aselinos beachen. Igaz a szél erős és a hullámzás is annyira, hogy a vízbe bemenni nem tudunk, de mégis pár kellemes órát tötünk el a strandon. 

A legszebb strand számunkra a Mikros Aselinos, ahol a hegyoldalban az erőben lehet parkolni és onnan egy meredek ösvényen lemenni ehhez a parthoz. A víz kristálytiszta smaragd színű. Egy egyszerű kis strandbárban lehet innivalót venni. A víz tükörsima. Mikor ezt a partot feldfedezzük, le is megyünk fürdeni és maradunk két órát, azzal, hogy majd egy egész napra visszajövünk, de aztán jönnek az esős napok, így már csak az utolsó teljes napunkon van olyan szerencsénk, hogy ismét jó idő van és itt tölthetjük el a napot. Este visszavisszük a motort és a városban vacsorázunk, majd busszal jövünk haza.

Megalos Aselinos:








Mikros Aselinos:













Ligaries:



De a felfedezés napján igen sok idő elmegy a partok bejárásával és azon a napon véletlenül Kastrohoz lyukadunk ki, ahol egy kis sziklafélszigeten egy régi erődítmény és mini falu maradványai láthatóak, alatta pedig csodálatos partok. Itt érdemes lett volna megvárni a naplementét, de ide is borzalmas nyakaktörtő utakon jöttünk és nem szeretnénk sötétben azokon visszafelé menni, főleg, hogy meg is fagynánk a motoron.  Amúgy meg ide jött volna az elmaradt hajókirándulásunk.

Kastrohoz vezető út:









Kastro öböl:




Lalaria Beach: 
ide ment volna a hajónk. Igen emlékeztet a lefkadai Egremnire, ahogy látható, itt is leszakadt a sziklapart és elterítette az omladék a strand sávját. Ez a part a sziklakapuról készült csodás fotókról ismert.







Kicsivel Skiathos város előtt: 


A repülőtér:



Az első eső utáni délután képei, amikor a repteret járjuk körbe. A leszállópálya mindkét vége tengerben végződik. Egyik végében ez a kis öböl a kis kikötővel van, másik végében a Xanemo Beac.


Landoló repülőre várakozó sok ember:


Xanemo Beach:





Szemközt Skopelos:



Megalos Aselinos, a második esős nap délutánján hullámokkal.
Ez a part a vízben nagyon meredeken mélyül.




Agia Paraskevi strandja, ahol laktunk:




Az utolsó napunkat a helyi strandon töltöttük el, kivételesen béreltünk két napágyat ernyővel, 8 Euróért. Ebédelni felmentünk a fűutcára az egyik gírosz/hamburgeres büfébe. Este pedig még megvacsoráztunk a saját apartmanunk éttermében. Utána már jött is értünk a taxi és a hazafelé út bonyodalommentesen zajlott le. 

Skiathos nagyon tetszett, akár még vissza is mennénk...