2013. január 6., vasárnap

Veszélyes(ebb) Barcelona? - válasz

Itt jön egy kis folytatás, mert az előző bejegyzésem a német blogomba is beírtam, hiszen pont egy német blogtársam indította el ezt a lavinát a kérdésével...

Egy másik német blogoló ismerősöm pedig vette a fáradtságot és kutatott a neten és belinkelt nekem egy német cikket, amit nagyon hasznosnak tartok. Németül nem tudóknak kiragadnék belőle pár fő elvet. 

Tehát a cikk szerint, a Ramblán vannak a zsebtolvajok, illetve a metróban. Az író 16 viselkedési szabályt írt le, ami segíthet nekünk az értékeink megóvásában, ezekből én csak azt idézem most itt, ami nekem új vagy meglepő volt, amit mi eddig nem vettünk figyelembe. 

1. fő szabály: ne látszódjunk turistának, öltözzünk úgy, ahogy a helybéliek (erre majd visszatérek) és ne nézegessünk térképet a Ramblán vagy a metrómegállókban (na ez, a térképnézelődősdi nekem elképzelhetetlen, mert Bécsben is szinte a kezembe volt nőve a tékép és kell is gyakran, főleg metrós átszállásoknál, nem tudom előre bemagolni az útvonalat). 

2. Ne legyen rajtunk feltűnő ékszer és ne akasszuk sosem a kamerát a nyakunkba. - Na ez utóbbi is rohadt nehéz lesz, hiszen a kamera nekem minden percben kell szinte. Bécsben is folyton a visszadugdostam a táskámba, addig, míg be nem csípte a táska a kesztyűm és szét nem ment a ciprátja, utána már mindig a nyakamban volt, bár mindig fogva is tartottam a kezemmel. A cikk írója szerint kell egy táska, amit a vállunkon, nyakunk körül vetni tudunk, úgyhogy ne a hónunk alatt, hanem mindig a előttünk legyen, mindig legyen rajta a kezünk (ez nálam már automatikusan így működik) és abban legyen a kamera (a ruházkodási cikk viszont ennek pont az ellenkezőjét írja, mindjárt visszatérek rá). 
Bécsben is így tettem, de ki-be ráncigáltam a kamerát és sokszor izgalmamban nyitva felejtettem a táska cipzárját, ami aztán még sokáig nyitva is volt. 

A 16 szabályból még ami fontos, sok a szervezett banda, páran elkezdenek valamit kérdezgetni, vagy kérnek, hogy adakozz pénzt, a társaik közben elkötik a táskát...Étteremben, kávézóban sose akasszuk a táskát a szék támlájára és a földre se tegyünk, hanem az ölünkbe. Civil rendőröknek ne dőljünkbe, sok mindenhez nincs joguk, mint a rendes rendőrnek van. 

Ami kicsit meglepett, hogy a barcelonaiak állítólag nagyon érzékenyek az öltözködésre. A miniszoknya és a short nadrág állítólag íratlan szabály szerint "tilos". A helybéliek elegánsan öltözködnek és elvárják a turistáktól is. Nem kedvelt a spagettipántos top. Aki nem turistaként öltözik, nem tűnik fel hamar a zsebtolvajoknak (mert ezeket főleg a bizonytalanul bolyongó turisták érdeklik). Eme cikk az öltözködési szabályokról ír (szintén németül) és azt írja, hogy a nők körében nem divatosak a pántos, lelógó, féloldalas táskák, hanem inkább a kicsi, divatos, bőrhátizsákok (ezeket féloldalasan a hónuk alatt hordják). - Ilyenem van nekem is, talán ez lenne a jó megoldás a kamerának? 

Na, nagyon ragozni nem akarom, meg nagyon nem is törjük ezen a fejünket, ne higgye senki sem, hogy én most parázok, vagy éppen beleidegelem magam a témába, egyszerűen csak, mint téma érdekelt, de ugyanúgy fogok ott is turistáskodni, mint bárhol máshol és nem fogom magam nagyon idegesíteni, csak azért írtam még le ezeket az infókat, mert érdekesnek tartom, hogy a német blogtársaim közül sokan így belevetik magukat a témába. 

2013. január 4., péntek

Veszélyes(ebb) Barcelona...?

...mint bármely más város?

Sok városutazásnál hallani, hogy ott lopnak és mindent lelopnak rólad stb...kirívó ékszert eleve itthon hagyok, pénzre és egyebekre eddig mindig sikerül jól vigyáznunk, bevallom őszintén, sosem éreztem úgy, sehol sem, hogy éppen kirabolni készülnek, vagy a szokottnál jobban kellene vigyáznom a cuccaimra vagy magamra. Eddig túléltünk ilyen értelemben minden utazást, voltak rámhírek Velencéről, Rómáról és Milánóról, hogy Mexikóról ne is beszéljünk, ahol utonállóknak kellett volna késsel legyilkolniuk a pénztárcámért, illetve rendőrnek kiadott nem rendőröknek kellett volna hatalmas összegekkel megbírságolniuk el nem követett vétkeimért, sőt mexikói börtönben kellett volna végeznem nem elkövetett drogcsempészetért...minden intelmet komolyan vettünk, felkészültünk mindezekre, amennyire csak lehetett, szerencsére nem történt semmi sem. Azért azt vallom, jobb félni, mint megijedni (még ha a hírek fele túlzás is), azaz jobb óvatosnak lenni, mint ha kellemetlen meglepetések érnének. 

De tegnap kaptam egy mailt egyik német blogolvasómtól, hogy az anyukájával szeretne utazni Barcelonába, de olyan durvákat olvas a neten az ottani kriminalizmusról, zsebtolvajlásról stb, hogy tegnap alaposan rámijesztett, mert azt írta, hogy a féynképezőgépet és lelopják a turista nyakából stb. és mit tudok én, mert ők nem mernek menni. 

Én eddig még nem hallottam rosszat, de rákérdeztem M-nél, erre nem bíztatott, hanem még jobban megijesztett, mert elmesélte, hogy idős pingpongos haverja a két kislány unokával volt Barcelonában és három fickó elkezdte őket az utcán macerálni, mintha a kislányoknak mutatnának valami jópofaságokat és közben meg megpróbálták a nyagpapa összes cuccát elcsórni, de ő eléggé észnél volt és elhajtotta őket. Azért én eléggé becsinálnék, ha három gyanús alak körözgetne körülöttem, főleg, ha esetleg durvábbak is, biztosan önként odaadnám mindenem, mint hogy valami bajom essék. De hogy lehet ennek elébe menni? 

Leginkább a megérkezésünk izgat, ami éjjel 1 és fél 2 körülre fog esni, az Egyetem és a Pl. Cataluña körül valahol és onnan a szállásunk még jó másfél km-re lesz. Mindenképp taxival mennénk tovább, de lesz-e ott vajon várakozó taxi...stb.??

Hova tegyük napközben a nálunk lévő pénzt? Legyen-e pénztárca vagy hagyjunk itthon minden kártyát (de egy bankkártya csak kell biztonságilag)? Hátizsák, női féloldalas szütyő vagy mi a jobb? Hol legyen a kamera? Ha nem a nyakamban, akkor a hátizsákban, de ha az egész hátizsákot nyúlják?? 

Ki mit gondol???

Mi általában a pénztárcát a hátizsák nagy bugyrába teszsük be és nem a külső zsebekbe, a kamerát szintúgy és ha M. hátán van, én mindig átölelem a hátizsákot vagy mögötte megyek, tömegközlekedési eszközön automatikusan előlre vesszük a hátizsákot és öleljük. Ennél többet nem tudok. 

2013. január 1., kedd

Szardínia-mozaik

Tudom, sok olyanféle utazó is létezik, aki utálná, ha ezzel kellene foglalkozni, de nekünk ez is az utazás része és kifejezetten élvezzük, ahogy a puzzle darabjai lassan összeállnak. 

Előbb volt csak két repülőjegy és egy-két gondolat. Majd jött egy nagy információhalmaz. Aztán lassan kialakult bennem a kép, mely részén e hatalmas szigetnek, mennyi időt kellene eltölteni. Az eredeti terv szerint nem jött össze. Az elmúlt két hétben napi 2-4 órákat töltöttem szálláskínáló oldalak böngészésével. Előbb mindig a fotókat nézem meg, ha tetszik, amit látok, elolvasom, ha már a ránézés sem tetszik, azonnal hagyom.

Most nem számított, hogy strand mellet, vagy hegyekben, vagy hol is van a szállás, a lényeg az volt, hogy egy képzeletbeli félkört rajzolva köré, kb. a sziget fele könnyen elérhető legyen. Így nagyon hamar meglett elsőként az északi szállás az első hétre Olbiától kicsit délre. Utána hatásszünet következett, majd keserv és boldogság hullámai, ugyanis a déli szállást már szinte feladtam, vagy iszonyú drágák voltak (napi 100 Euro felett) vagy minimum egy hétre kellett kivenni és így sehogy sem állt össze a 3-3-3 éjszakás mozaik. Végül feladtam a reményt, majd ismét és újra és újra belevetettem magam. Visszatértem a legelső oldalra, ahol a legjobb szállásokat találtam és az eredeti verziómra is, hogy akkor ne legyen délen két különböző 3-3 éjszakás hely, hanem ahogy eredetileg akartuk egy, 6 éjszakás központi hely. Meg is találtam ezt, de ott is egy hét volt a minimum, egy napot pedig nem akartunk ajándékba kifizetni, így meglett a déli szállás is, Pula-nál. Ez egy kis angol nyelvű levelezésbe került és mekkorát nyertünk? Egy csomó kedvezményt kaptunk, mert (gondolom legalábbis) még új a szálláshely, senki sem foglalt. Így viszont, mivel az utolsó napra már foglaltam egy szállodát Olbiánál, direkt a reptér mellett (erre majd visszatérek), csak 2 éjszaka maradt volna Alghero-ra, ami kevés és szintén nem találtam olyat, amit kiadnak 3 napnál kevesebbre, főleg nem emberi áron. Így végül lemondtam róla, majd valahogy odakirándulgatunk erre a kimaradt és szép környékre Olbiából. Átfoglaltam az egy napos olbiai szuper luxushotelt, 3 napra, így minden szállásunk meg van. Már csak a bérautót kell lefoglalni.

Még egy fontos dolog. Eredetileg (idei menetrend szerint) este fél 8-kor érkeztünk volna a szigetre és utolsó nap, reggel fél 9-kor repültünk volna el. Így az első és utolsó nap kiesett volna. De most küldte a légitársaság az új évre szóló menetrendváltozást, és e szerint reggel 5:50-kor!!! repülünk (felkelésileg és a reptérrejutásilag a pokol lesz) és visszafelé pedig este 21:30-kor indulunk. Szóval egyszer csak két nappal hosszabb lett az utazásunk! Mondjuk annyira nem szeretjük ezt, mert első napon ott vagyunk kora reggel és csomagokkal teli kocsival furikázunk céltalanul egész nap a hőségben, mert a szállást csak délután lehet elfoglalni, ugyanígy a visszanapon is, amikor meg reggel el kell hagyni a hotelt és egész nap csak nyüglődünk, mert nem merjük ott hagyni a cumót sehol...de igykeszünk megoldást találni erre is és kiélvezni a két nappal több ottlétet. :-) 

Ez az egész úgy épül, mint egy puzzle. Készítek egy annyi napra (sávra) felosztott üres táblázatot, ahány napig az utazás tart, kinyomtatom és a terveket ceruzával írom bele, ami pedig már biztos, tollal. Lassan telik a lap, majd betelik és így összeáll az utazás, ami hetek, esetleg hónapok, napi sok órás munkájéba telik, de így lesz az utazás perfekt, azaz számunkra, a mi elvárásainkhoz szabottan tökéletes. Én szeretem ezt a nyomozósdi részét is.