2020. december 27., vasárnap

Római ösvény (Premiumwanderweg Römerpfad)

Az utolsó napunkra egy túrát terveztünk a közelben. Szerencsére nem esik, csak a hideg szél van itt továbbra is. A kinézett római útvonal kezdete a Rammstein-várnál csak 3 km-re esik a lakóhelyünktől, így úgy döntünk, nem autóval megyünk, hanem kaputól kapuig túrázunk. Maga a túra 10 km hosszú, így összesen 16 km-t gyalogolunk. A vasút mentén megyünk Kordelből a Rammstein várromig és ott egy parkolóból indul a túra. Előbb sűrű, zöld erdőben egy patak mentén haladunk, többször látunk barlangokat és táblák figyelmeztetnek az erdőben vaddisznókra (nem szeretnénk eggyel sem találkozni), majd elérjük a kis függőhidakat a patakmeder felett. Onnantól emelkedni kezd az út és egy erdőn át az erdő széléhez érünk ki, ahol egy jó darabig rálátunk a dombos tájra és a szemközti falura. Majd egy római falmaradvány mentén ismét egy völgybe ereszkedünk le és az erdőben újabb barlangok mentén haladunk egy hatalmas kört leírva visszafelé. A vöröses Geyerlay sziklaszirtről kilátunk a várra. Itt már fáradt a lábunk és át vagyunk fagyva, így megörülünk a vár látványának, hogy mindjárt visszaérünk a kiindulási pontunkra. A várromnál van egy étterem, de ez dugig tele van, csak valami forró italra vágyunk, de kénytelenek vagyunk kint leülni és tovább fagyoskodni. A kiszolgáló alig bír a sok emberrel egyedül és nagyon sokára hozza a cappuccinónkat. Utána már megyünk haza és esni kezd az eső. 











Szép túra volt. De nagyon elfáradtunk. Egy olyan hotelről álmodozunk, ahol van szauna és meleg fürdő 😊 meg masszász - de jó lenne most. 

Másnap utazunk haza.Szép vidék ez a Rheinland-Pfal és az Eiffel, megérte idejönni.

2020. december 25., péntek

Trier és Saarburg

Esős szeles, igen hideg idő van, ilyenkor kevés ötlete van az embernek idegenben, mit is kezdjen a nappal, mert nincs kedve ázni-fázni. Triert, a közeli nagyvárost úgyis meg akartuk nézni, így oda megyünk ma. Parkolót nehéz találni és pokoli drága, ráadásul csak két óra hosszát maradhatunk a bedobott pénzért, és eléggé messze vagyunk a városmagtól, így kicsit loholóssá válik ez a kirándulás. 

Megnézzük a látnivalókat, belekeveredünk egy "Friday for Future" békés tüntetésbe. A tüntetők pont a mi útvonalunkon mennek, iskolás gyerekek, akik a természetvédelemért tüntetnek, de rengeteg rendőr kíséri őket. A város nagyon tetszik, de nem tudjuk élvezni az ittlétet, mert nagyon hideg szél fúj és valahogy kedvtelenek is vagyunk. Veszünk a sétálóutcában egy dönert és én pedig bevásárolok egy svájci *L* csokiboltban rengeteg golyót, amiket imádok.

 








Most Karácsony első napján, mikor megesz itthon az unalom, M. dolgozik, Magyarországra anyukámhoz nem mehetek, végre nekiálltam megcsinálni a hiányzó részeket és szomorúan gondolok arra az ámukfutó ittas autóvezetőre, aki egy hónappal ezelőtt 5 embert gázolt halálra ezen a helyen, ahol jó másfél hónappal előtte mi is sétafikáltunk. 

Néha csepereg az eső és a végén loholunk vissza a parkolónkba, mert már lejár az időnk. Esni kezd és fogalmunk sincs, mit tudnánk még ma csinálni. Ilyen időben várost nézni jó, beülni kávézni, sütizni valahova. Nézegetem a térképet, hol van a közelben még nagyobb, szebb város és Saarburgot választjuk ki. Mire odaértünk, már viharos idő van, szétfagyunk szinte, de a város kárpótol, mert nagyon romantikus és hangulatos, szép. Jó lenne enni valahol, de nincsenek kecsegtető éttermek, így végül egy pékségbe ülünk be kávézni, de a sütik nem néznek ki jól. Ott melegszünk egy kicsit, és addig alábbhagy a szél és az eső is, így utána megmásszuk a vár tornyát. 

















Utána még kocsikázunk kicsit a közelben és megyünk haza.

2020. november 29., vasárnap

Teufelsschlucht, Eifel, Bremm

Reggel elsőnek a Teufelsschlucht-hoz megyük, nincs messze tőlünk és majdnem a luxemburgi határnál van már. Ha nem lenne ez a fránya corona, egészen biztosan átmentünk volna egy napot Luxemburgba. Ez nagyon bosszant, hogy itt ez a lehetőség egy számunkra új országot megismerni, ami csak karnyújtásnyira van most tőlünk, de nem merünk kockátzatni a karantén miatt, pedig elvileg 24 órát szabad minden következmény nélkül is tartózkodni Luxemburgban, de akkor sem tudnánk nyugodt lélekkel most átmennia határon.

A Teufelsschluchthoz egy fura, kiszáradt, szélkerekekkel tarkított dombos tájon vezet az út. Olyan kihalt minden, olyan kevés erre a lakott terület, hogy néha el sem hisszük, hogy Németországban vagyunk. Néha olyan érzésünk van, mintha egy sivatagban lennénk, fura ez a szárazság, és később tudjuk meg, hogy tavasz óta egy csepp eső sem esett. 

A Teufelsschlucht (ördög-hasadék) Ernzen település mellett van és egy nagy Dinoszaurusz park is van mellette, így az egész együtt egy hatalmas parkolóval bír. Minket a dínók nem érdekelnek, csak a hasadékba megyünk és a három túraútvonal közül a közepes hosszúságút választjuk. Az elején igazán lenyűgőző sziklaformák vannak és szűk alagútak, de utána az egész már nem sokkal érdekesebb egy sima erdei túránál. 






Mivel mára már rossz időt, esőt mondtak, nem tudjuk, mibe kezdjünk még délután bele. Visszamegyünk a szállásunkra, kávézunk egyet és utána elinduunk a szemközti kiálló sziklához, így egy kellemes kis túrát csinálunk háztól házig a településünk körül. 

Kb. 230 millió ével ezelőtt, itt egy trópusi tenger homokdűnés partjai voltak, onnan ülepedtek le ezek a vöröses színű homokkőrétegek és formálódtak ezek a sziklák. Kordelen keresztül vezet a 313 km hosszú Eifelsteig túraútvonal, amit 15 nap alatt lehet megtenni. 

Mi a házunktól legyalogolunk a patakvölgyig és onnan a másik oldaln egy ösvényen fel a vöröses sziklafal előtt, amiben sok barang van, amik a római időkben lakottak is voltak. Itt tornyosul ez a vöröses sziklaforma, melynek tetején egy sziklaplató a semmi fölé nyúlik ki. Itt van egy pihenőhely, paddal, itt esszük meg a szendvicsünket és pont rálátunk a házunkra is. Majd Kordel másik településrésze felé egy nagy kört leírva érkezünk később vissza a szállásra. Este elkezd esni az eső, de még előtte éppen hogy tudnk kint vacsorázni. 





Másnap szeretnénk a bremmi Calmond túrát csinálni, ami Klettersteig, azaz mászni kell sziklákon, szűk peremeken, ahol sokszor létrákon kell felmenni vagy acélsodronyokba kapaszkodni. Bremm 100 km-re van tőlünk, a túra pedig jó 6 órás és mára sajnos esőt mondtak, így semmi sem ideális ennek megvalósítása érdekében. Végül is csak éjjel esett az eső, de sziklákon, szűk peremeken mászkálni eső után nem ajánlott és veszélyes, meg viharos széllökések is vannak. Nem tudjuk, mit tegyünk. Úgy döntünk, hogy elmegyünk Bremmbe és meglátjuk, arrafelé hogyan alakul az időjárás. 

Jeges hideg szél fúj. Kicsivel Bremm előtt kiszállunk egy helyen az autóból, és egészen véletlenül pont ott, ahonnan egy 2 km-es ösvény a bremmi Mosel-kanyar feletti kilátóhoz vezet, ami a mászótúrának a legmagasabb pontja lett volna. Így akkor most túra nélkül is megkaphatjuk azt a kilátást. De ebben a szélben még a 2 km sem kellemes. A Mosel-kanyar direkt alattunk fekszik, de a kamerával nem lehet befogni az egészet úgy igazán szépen. 




A kilátó után visszagyalogolunk az autóhoz és lemegyünk Bremmbe, ahol egy parkolóból, felgyalogolunk egy közeli kilátóba, de az olyan alacsonyan van, hogy igazából semmit sem ér, így innen elindulunk csak úgy pár 100 métert a mászóösvényen, hogy jobb szögból is rálássunk a folyó kanyarulatára. A hurok közé befogott földnyelven egy római kolostor romjai láthatóak. Annyi sok szép vándorút van errefelé, heteket el tudnánk itt tölteni. 
















Miután megyünk egy darabot a nagyon keskeny, meredek ösvényen és készítek sok fotót Európa legmeredekebb borszőlő hegyén, visszafordulunk. Az idő jobb lett közben, nagyon lett volna kedvünk itt tovább túrázni, de hát ehhez már túl késő van. Visszaérve Bremmbe, sétálgatunk az utcákban, kávézunk egyet és utána elindulunk vissza, hazafelé.





Bremm után visszafelé haladva a következő nagy Mosel-huroknál Zell városka fekszik, igen hangulatos és hosszasan elnyúló kis város, lenne kedvünk még itt egyet sétálni, de nem találunk parkolót.

Kis pihenő, ismét jeges szeles hidegben, utolsó szendvicsünkkel a Mont Royal kápolnánál, kilátással Krövre.