Trier és Saarburg

Esős szeles, igen hideg idő van, ilyenkor kevés ötlete van az embernek idegenben, mit is kezdjen a nappal, mert nincs kedve ázni-fázni. Triert, a közeli nagyvárost úgyis meg akartuk nézni, így oda megyünk ma. Parkolót nehéz találni és pokoli drága, ráadásul csak két óra hosszát maradhatunk a bedobott pénzért, és eléggé messze vagyunk a városmagtól, így kicsit loholóssá válik ez a kirándulás. 

Megnézzük a látnivalókat, belekeveredünk egy "Friday for Future" békés tüntetésbe. A tüntetők pont a mi útvonalunkon mennek, iskolás gyerekek, akik a természetvédelemért tüntetnek, de rengeteg rendőr kíséri őket. A város nagyon tetszik, de nem tudjuk élvezni az ittlétet, mert nagyon hideg szél fúj és valahogy kedvtelenek is vagyunk. Veszünk a sétálóutcában egy dönert és én pedig bevásárolok egy svájci *L* csokiboltban rengeteg golyót, amiket imádok.

 

Most Karácsony első napján, mikor megesz itthon az unalom, M. dolgozik, Magyarországra anyukámhoz nem mehetek, végre nekiálltam megcsinálni a hiányzó részeket és szomorúan gondolok arra az ámukfutó ittas autóvezetőre, aki egy hónappal ezelőtt 5 embert gázolt halálra ezen a helyen, ahol jó másfél hónappal előtte mi is sétafikáltunk. 

Néha csepereg az eső és a végén loholunk vissza a parkolónkba, mert már lejár az időnk. Esni kezd és fogalmunk sincs, mit tudnánk még ma csinálni. Ilyen időben várost nézni jó, beülni kávézni, sütizni valahova. Nézegetem a térképet, hol van a közelben még nagyobb, szebb város és Saarburgot választjuk ki. Mire odaértünk, már viharos idő van, szétfagyunk szinte, de a város kárpótol, mert nagyon romantikus és hangulatos, szép. Jó lenne enni valahol, de nincsenek kecsegtető éttermek, így végül egy pékségbe ülünk be kávézni, de a sütik nem néznek ki jól. Ott melegszünk egy kicsit, és addig alábbhagy a szél és az eső is, így utána megmásszuk a vár tornyát. 

Utána még kocsikázunk kicsit a közelben és megyünk haza.

Andalúziai körutazás, 6. rész - Medina Sidona, Vejer de la Frontera, Tarifa

Május 24.

Ma is 8-kor kelünk és 10 órakor el is indulunk Medina Sidonába, egy turisták által még nem olyan erősen lerohamozott fehér faluba. Az ún. fehér falvakban (pueblos blancos) csak fehérre szabad festeni a házak falát,szóval tényleg mind fehér. Eredetileg csak Vejert akartuk megnézni, de úgy gondoltuk, elég lesz a nap több dologra is. Meleg van, de ma erős szél fúj és ha az ember árnyékban van, kifejezetten hideg. Az ide vezető út, kanyargós, búzás, napraforgótáblés, dombos tájban vezet, sok a legelésző marha és valamiért állandóan Don Quijote-ra emlékezet az egész. Még gyerek voltam, amikor volt egy hosszú rajzfilmsorozat róla a tévében: Don Quijote de la Mancha, gebe lovával Rosinantével és szolgálójával, Sancho Panzával meg szamarával, aki szélmalmokkal harcol és állandóan keresi képzelt kedvesét, Dulcineát. 😀

Medina-Sidona így utólag nem annyira érdekes, kihagyható lett volna, nem mondom, hogy nem volt szép, de nem is egetverő, nélküle több időt nyertünk volna Tarifára. Éppen egy körmenetbe ütközünk, sok gyerek a résztvevője, talán valami konfirmálás lehet vagy hasonló.

Majd Vejer de la Frontera jön, az nagyon tetszik, de igen nehéz parkolót találni és nagyon viharos hideg szél van. Sok idő elmegy itt, a főtéren eszünk dönert és görög joghurtot mézzel pisztáciával, nem éppen tipikus spanyol dolog, de nagyon megkívántuk. Minden nagyon finom. 

 

Elégedetten indulunk tovább Tarifa felé. A város előtt hosszú homokos hullámos párt van és százával szörföznek ernyővel, nem értem, hogyan nem akadnak öössze a zsínórjaik. Később egy kilátóból átlátni Marokkóra. Végül a szállásra érünk és iszunk egy kávét a szobában. A szállás nagyon különleges, angol stílusú és fura is egyben, mert a nagyon forgalmas főút egyik oldalán van a tulajdonképpeni hotelépület, azaz a recepció és egy nagyon szép étterem, mint angol stílusban. Majd az út túloldalán kis bungallós házsorban vannak a szobák. A szoba szép, ízléses, de nagyon büdös, totál wc-tisztítószer és dohányfőst keveréke.

Hamarosan vissza megyünk Bolonia nagy dűnéihez, majd Tarifába. Ott már este 8 van és nem sok kedvünk, meg főleg nem sok erőnk van a várost megnézni. Kis séta után a "L"-ben veszünk isteni sonkát és sajtot és olívabogyót, meg sört és a szálláson kint vacsorázunk.