La Palma - Északkeleti rész

8-kor kelünk fel és fél 10 felé indulunk el a sziget északi felét felfedezni. Mivel fél 8-kor van napfelkelte, még látunk ebből valamit és pár percre látható a felhők között a szemközti Tenerife szigetén trónoló 3.718 m magas Teide is, melyet már megmásztunk.

Eléggé felhős az ég és helyenként esik az eső.

Elsőként, a hozzánk elég közel eső Mirador (kilátó) de San Bartoloméhoz megyünk ki, közben egy kis lávaköves templom mellett autózunk el. Ez az építési stílus jellemzi a sziget szinte összes templomát, a harangtornyocska alatt mindig megtalálható a faragott faerkély. Nekem nagyon tetszik ez a stílus.

Itt remekül látszik a jelenség, amit  beszámolóm elején már leírtam, ahogyan a passzátfelhők a hegyoldalba ütköznek, ott koncentrálódnak és esőfelhővé alakulnak át.

Szinte minden kilátóban van egy ilyen asztrónómiai térkép is, hogy melyik csillagképekre lehet innen éjjel látni. A Kanári-szigetek különösképpen ismertek arról, hogy a légkörük nagyon tiszta és ezért Tenerifén és La Palmán nagy csillagvizsgáló obszervatórium is működik.

A sárkányfák (dracénapálma) engem mindig a rajzfilmbeli Popejre emlékeztetnek, "karjuk szinte szétpattan az izmoktól" . :-)

San Andrés felé egyre több banánültetvény jelenik meg. Ezek az egész szigeten ott vannak és a kanári banán kicsit más ízű, édesebb, zamatosabb, és kisebb, mint a többi banán. Mivel a házunk tulajdonosa vagy 20 banánt odatett az asztalunkra, minden nap viszek ebből magammal a kirándulásainkra. Bámulatos, hogy egy cserjén mennyire sok gyümölcs terem, de utána a cserje nem hoz több gyümölcsöt, elhal, tehát minden banáncserje csak egyszer hoz termést az életében, mint ahogyan az agave kaktuszok is.

San Andrés mellett található a Charco Azul nevű természetes medence, melyet az óceántól elválasztottak és így biztonságosan lehet benne úszni, persze a vize jéghideg. Ezen a hétfői napon egy árva lélek sincs itt, minden kihalt. Vannak itt öltöző kabinok, wc, zuhanyzó és egy étterem is. Hétvégén sokkal többen vannak itt. Most még az étterem sincs nyitva.

La Palma - A sziget déli része

A főváros után elautózunk a reptér mellett és innen kanyargós utakon felfelé a hegyeoldalba. Féltrópusi növényzet kísér, kaktuszok, banánok, hatalmas bokor méretű mikulásvirágok, pálmák...Átautózunk Villa de Mazo településen, de nem állunk meg. Közben egyre jobban borul be az ég. Egy helyen lekanyarodunk a part felé, a Punta las Salineras világítótornyához. Itt egy Salemaras nevű aprócska, már eléggé elhagyatott halászfalut találunk, aminek színes házai direkt a tengerparton állnak, és már csak ritkán használatos, szintén színes csónakjai a fekete lávahomokra kihúzva pihennek. Itt éppen szélviharban és szakadó esőben szállunk ki az autóból, ami 5 perc múlva teljesen alábbhagy és utána ismét ragyogó napsütés vár ránk. A falucskában van egy kis étterem, ami tele van és jónak tűnik, de nem akarunk annyi időt elveszíteni a napból, ami az itt evéssel menne el, így nem próbáljuk ki. 

Itt egy tipikus kanári jelenség látható a képeken, amikor is a helyen, ahol állunk, süt a nap, és előttünk az óceán felett meg esőfelhők vonulnak át, amelyekből helyenként függönyként zúdul alá az eső.

Ezután továbbautózva a sziget déli csücske felé, hamarosan egyre magasabbra kapaszkodunk és teljesen megváltozik a növényzet, átvált fenyvesekre. A sziget déli csücskében van a két vulkán: Volcán de San Antonio és Volcán  de Teneguia. Előbbinél egy nagy parkoló és információs ház (és 5 Euro belépő) fogadja a látogatót és kiépített ösvényen lehet a San Antonio vulkán kalderájának fél peremét bejárni. Innen túraösvények indulnak a lentebb fekvő másik vulkánhoz, illetve a parti sólepárlóig.

A San Antonio vulkántól leautózunk a Punta de Fuencaliente fokig, ahol egy régi és egy újabb világítótorony állnak egymás mellett, valamint egy már nem üzemelő, elhagyott sólepárló. Itt ismét elkap egy záporeső, pont amikor a sólepárló leghátsó részében vagyunk és az erős szél miatt nem vettük ki az ernyőket a csomagtartóból. Így rohanunk vissza a kocsihoz. De mire ode érünk, el is áll. Ennek a sok hirtelen esőnek és napfényes időszak változásának köszönhetően a szigeten nagyon gyakran lehet látni szivárványt. 

Itt található egy nagy étterem, ahol szeretnénk egyet kávézni, de az összes asztala foglalt.

Elment az idő, hogy már majdnem fél 5 van és már nem akarjuk a napot annyira hosszúra nyújtani, hogy a nyugati oldal mentén mennénk felfelé vissza, de így arra valószínűleg még egyszer nem is kerül sor, tehát kimarad. Ugyanott megyünk visszafelé, ahol jöttünk és még megállunk Los Cancajosban. 

Beérett a szuper telihold is, ami pont a verandánkra világít be és amikor fotózom, lassan elnyelik a felhők. Nagyon fáradtak vagyunk, és ma kicsit nyűgösek vagyunk, hogy sokáig tart a grillezés, de közben feléledünk és nagyon sokáig ébren maradunk. Mivel a grillházban nagyon füstszag van, meg a macska beleugrik a tányérokba, bent eszünk mindig a házban, de azután kiülünk a grillházba, a parázs melege mellé és ott beszélgetünk, iszogatunk.