Milos - utolsó napok

Az utolsó 3 nap

Már nem sok lehetőségünk van, a szigeten mindent megnéztünk, a szél továbbra is erősen fúj, igazából már minden nap csak ugyanarra a strandra, Paleochorira tudnánk menni. Kicsit fáj, hogy annyi gyönyörű part van a szigeten és a szél miatt nem tudunk változatosan, minden nap máshova menni strandolni.

Ma elindulunk Pollonia felé, hátha azok a kis szűkebb, fjord szerű öblök nem annyira hullámoznak. De igen! Méghozzá annyira, hogy életveszélyes lenne bárhol is a vízbe menni. Így aztán Polloniában ebédelni megyünk és mivel az időnk végtelen, elüldögélünk hosszasan a parti tavernában. Azután elindulunk a hosszú, köves, szép öbölhöz a bánya alatt, ahol első ittlétünkkor fürödtünk, de ott szinte elrepít a szél, nem lehet megmaradni. Majd visszaautózunk a sziget átellenes részére, Firopotamoshoz, hátha ott, de ott is hatalmas hullámok vannak. Már csak Plathinea marad, fentről nézve jónak tűnik, de lent ott is pokoli a szél. Széles, homokos partján felállítottak az első napokohoz képest, amikor még semmmi sem volt itt, napozóágyakat, fizetünk érte, letelepedünk, de a széllökések beterítenek folyamatosan homokkal, a szemcsék szúrnak, fájank és fázunk is. A víz alatt nagy kövek vannak, nehéz a hullámokban bemenni. Nem bírjuk ki nagyon sokig itt. A végén iszunk egy frappét a bárban és hazamegyünk. 

Tapasztalatainkra alapoza, következő nap már nem is próbálkozunk újabb fürödhető strand keresésével, egyenesen Paleochorira megyünk és ott töltjük az egész napot, ami olyan, mint a paradicsom. Alapjában nem vagyunk ezek a strandon fetrengő emberek, de az idénre ez az egy nyaralás jutott, úgy fogjuk fel, hogy mindegy mit csinálunk, lényeg, hogy jól érezzük magunkat és kipihenve térünk majd haza. 

Végül az utolsó napunkat is Paleochorin töltjük. Az eltelt két hét alatt tele lett a sziget, a strandok turistákkal. Este bemegyünk Adamasba a kedvenc grilles éttermünkben, búcsúvacsorázni és elköszönni a tulajtól, kérhetünk búcsúzóul, amit akarunk ráadásnak, mi egy nagy ouzót kérünk. Sétálunk még egy utolsót a hangulatos, de igen pici kikötőben. 

  

Másnap a hazarepülés napján korábban kelünk fel, mert szeretnénk még egy utolsó alkalommal egy kávét és a finom péksütiket élvezni a kedvenc Mouratos pékségünkben, ahonnan rálátni Adamas öblére. A reptérig csak 10 perc az út. A reptér nagyon vicces. Az autót letesszük a parkolóban, kulcsot benne hagyjuk, ahogy meg volt beszélve (előző este kellett az autót odavinni a kölcsönző adamasi irodájához, hogy ellenőrzzék). Leülünk a mini épület előtti járda kőpatkájára az arnyákba. Látjuk, mikor landol a repülőnk. Ékezik egy rendőrautó két rendőrrel. A hölgy veszi át a becheckolsnál az útlevélellenőrzást, a férfi végzi a bőröndátvilágítást és a mi ellenőrzásünket. Egy szalag van és egy miniatűr váró. Ugyanaz a rendőr ellenőrzi a beszállókártyákat is, majd gyalogolunk a kakukkfű illatú kiszáradt pampában a repülőnk felé. Athénban ismét 4 órát üldügélünk a reptéren. Minden simán megy. Imádtuk ezt az utazást. Milos régi vágyunk volt, nem csalódtunk. A szélről is tudunk előre, de én reménykedtem, hogy szerencsénk lesz és kevesebb szeles napunk lesz. Szuperül kipihentük magunk, csodásnál csodásabb partokat láttunk, jókat ettünk (3 kiló plusszal jövünk vissza), persze a 3 Azóri szigeten sokkal több csodát láttunk volna, sokkal több kalandunk lett volna, de most ez van, örülünk, hogy egyáltalán eljutottunk külföldre probléma nélkül és hogy akét hét szabadságot a forró nyárban nem otthon töltjük el. Kicsit szomorúan tudatosul bennünk, hogy ki tudja mennyi időre lesz ez így, mikor lesz lehetséges és hova a következő utazás, hoyg talán hosszabb időre ez volt az utolsó. 

Milos - Paleochori és Plaka

2020. július 10.

A napjaink egyformán telnek, de élvezzük, pihenünk, jókat fürdünk, jókat eszünk. Eljutottunk a Corona idején mégis két hétre külföldre, Görögországot imádjuk és a munkánál pedig minden jobb. Úgy állunk hozzá az egészhez, hogy persze, máskor sokkal tartalmasabb, felfedezősebb utazást szeretünk és nem csak a strandon henyélni, meg fáj is, hogy nem a sokkal több csodát adó Azóri-szigeteken vagyunk, ahol most lennénk eredetileg, de most az is nagy dolog, hogy eygáltalán tudtunk utazni és egy ilyen csodás helyre és ki tudja, mikor tudunk ismét, ezt meg kell becsülni, szóval viharos szél ide vagy oda, így is élvezzük a nyaralást! Legalább kipihenjük magunkat. 

Ma is egyenesen a Paleochorira megyünk, a tavernában ebédelünk és estig maradunk. Este pedig felmegyünk naplementét nézni Plaka régi erődjébe. Itt este tömegeket gyűlnek össze. Normálisan ezen nem lepődnénk meg, de napközben a strandokon nem érzékeltük, hogy már ennyire sok turista van a szigeten, ahol az első napokban úgy éreztük, hogy csak mi vagyunk. Fent a falakra ülnek az emberek, sokan hoztak magukkal bort, sört, rágcsálnivalót. A naplemente valóban pazar innen. 

Milos - Paleochori

2020. július 8.

Ma nagyon erős a szél, strandra menni szinte lehetetlen, így megpróbáljuk a szigetnek a velünk szemben fekvő északkeleti nyúlványát a nagy belső öböl felől felfedezni, de nem jutunk messzire, mert elfogy az út és megint csak borzalmas földutakon lehetnek továbbautózni. Pedig ott vannak a szép partok, és mégsem érhetjük el őket. Egy Emporio nevű mini kis parti településig jutunk el, ahol pár szirmata áll, onnan visszafordulunk. 

 

Tanácstalanok vagyunk, hova mehetnénk strandolni és visszamegyünk Adamasba, csak csellengünk, bedobjuk a képeslapokat. Majd úgy döntünk, végignézzük a közelben lévő északi partokat, hátha valamelyiknek olyan a fekvése, hogy széltől védett. Firopotamosban reménykedünk, mert az mélyen benyúló U-alakú öböl, de ott is brutális hullámok jönnek, esélytelen. 

Igazából lehangol lassan ez a szél, mert Milos pont a strandjai miatt érdekes, csodásnál csodálatosabb öblökben lehetne fürdeni, minden nap máshol, de sehol sem lehet. Elmegyünk Mandrakiába ebédelni, ahol tegnap este voltunk, mert arra számítunk, hogy délben nem lesznek ott sokan, és valóban kevesen vannak és az étel nagyon jó. 

Még elmegyünk megnézni a Mytakas strandot, ahol pár napja a hullámzással együtt is még elég jót lehetett fürdeni, de ott most sokkal nagyobbak a hullámok, nem jó. Így végül nem marad más, csak egyetlen strand van, ahol tökörsima a víz és van árnyék is, a nehéz, fa napozóágyak: ez pedig Paleochori. Oda megyünk, így komplett körbejártuk ma már majdnem az egész szigetet, a távolságok kicsik. Paleochori nem okoz csalódást. Sőt még a státrat is fel tudjuk állítani, így nem kell fizetni a napágyért. Este hazafelé felmegyünk a falunk, Tripiti feletti domra, ahol szélmalmok állnak. Meglepetésünkre ezek ki vanank építve lakásoknak és egyik-másik kiadó. Szóval megnézni egyiket sem lehet.

 

2020. július 9.

Már unalmas, de megint viharos szél van. Mivel már felmértük a sziget össze lehetőségét, nem marad más, mint automatikusan a Paleochori strandra menni. Nincs vele semmi baj, imádnivaló strand és a taverna (Pelagos) is nagyon jól főz, szuperek a stabil napágyak, a puha matraccal és hatalmas napernyővel (10 euro egész napra két ágy + ernyő). Csak hát szívesen lettünk volna minden nap egy másik strandon. 

Ebéd a strandtavernában, kilátás és homokkal panírozott has - a szél olyan erősen szórta a homokot ránk, hogy a sok ezer kis szemcse mind tűszúrásként fájt és a napozókrémes bőrre úgy tapadt, hogy lemosni is alig lehetett:

 

 

Az egész napot itt töltjük, a tavernában ebédelünk. Este felgyalogolunk a szűk és régies hangulatú utcában, ahol minden nap autóval legördülünk, a falunk központjába. Egy különösen szép éttermet választunk ki vacsorára, szeretnénk valami nagyon tipiksat enni, de pont azok az ételek nincsenek. Megjárjuk, mert a bárány, amit eszünk, szinte csak egy halom csont. Bár ízre finom, de nem élvezhető.