2018. október 28., vasárnap

Dunakanyar, Kisoroszi

Hihetetlen ez az ősz, októbert írunk és még mindig 28 fokig felszökik a hőmérséklet. Mi ilyennek kívánnánk a nyarat és nem 40 fokosnak! 😊

Első magyarországi napunkon a Szentendrei-szigetre látogatunk el, annak északi csücskébe, ahol Kisoroszinál a dunai sziget csücske egy salakos, homos sávban végződik. Ahol végetér az aszfaltút, egy tábla jelzi, hogy a salakos út végénél lévő parkolóban 2.000 Ft-ot kell fizetni a parkolásért és abból 1.500-at le lehet fogyasztani a büfében. Akkor is, azért ez nagyon sok pénz, csak egy parkolásért. Szerencsénkre, valószínűleg ez csak a nyári szezonban érvényes, most nem szednek pénzt. Itt ágazik kettébe a Duna és folyik el a sziget mindkét oldalán, így ez a csücsök egy különleges szép hely és rálátni a Visegrádi várra is.  



















Mivel most erős apály van, széles a sáv és hosszasan lehet sétálni a vízparton. De az ártéri erdő is nagyon hagulatos ágas-bogas. Egy ismerős családot fotózok itt és nagyon elmegy az idő. Mikor elválunk, mi megállunk a falusi csárda kinézetű és hangulatos Rácz vendéglőnél, mely Kisoroszi főutcájában van. Nagyon finom ételek vannak, hatalmas finom limonádéval, normális árakkal, kedves, udvarias pincérekkel. Hangulata van a vendéglőnek, jó döntés volt itt enni. M. egy nagy tányér harcsa-ponty halászlevet eszik, én pedig rántott harcsát, ami isteni finom. 
 




 
 
Jól lakunk és hazafelé még megállunk a rakparton, már teljesen besötétedett és csinálok pár esti képet.




2018. október 26., péntek

Sopron és a Fertő-tó

A reggeli az eisenstadti szálláson sem rosszabb, mint a kremsinél volt, csak valahogy nem olyan hangulatos és a tulajd végig ott ül mellettünk, szinte őriz minket, gondolom fél, hogy fizetés nélkül lelépünk. :-) 

Sopron felé lépjük át a magyar határt, mert Sopronban még sohasem voltunk. Parkolni lehetetlen, két kört teszünk az egész belváros körül, és végül egy igen kedvező árú mélygarázsba parkolunk be, a városmag mellet. 

Bejárjuk a régi utcákat. Meglepődök, mennyi sok szép patinás, műemlék ház van, de mennyire lerobbant, szinte már összeomló állapotban. Mennyire szép város, és milyen kár érte. 







Sopront a tornyok városának tanultam, legalábbis erre emlékszem és valóban számtalan torony van benne. Hogy a leghűségesebb város címet kapta, erre nem is emlékszem a történelemből. 1921-ben a trianoni szerződések aláírásakor, a soproni lakosok azt szavazták meg, hogy Magyarországhoz és ne Ausztriához csatolják városukat. Így mardt meg Ödenburg magyar városnak. 












Sopron nagyon tetszett. Utána a fertődi Esterházy kastélyt nézzük meg, de ennek is csak a kertjét, mert a belsők nem érdekelnek és vezetéssel éppen fél óra múlva indulna egy csoport, de ha nem nézelődhetünk magunk, hanem a hosszabb mesélést kell hallgatni, az még halálra is untat, így maradunk a kert verziónál, ami ingyenes. Ez az Esterházy kastély jobban tetszik, mint az osztrák oldalon lévő. Ez olyan igazi kastélyos, és Schönbrunn hatását os érzékelni rajta












Utána pár órát a Fertő-tónál szeretnénk eltölteni, de a magyar odalról sehogyan sem közelíthető meg, és maga a Hanság sem, ahol darvakat reméltünk látni, mert ez a vidék egy hatalmas, egybefüggő nádas. Így aztán ismét átmegyünk a tó keleti oldalán az osztrák oldalra, oda, ahol tavasszal már jártunk egyszer, az Illmitz közelében fekvő szikes tavakhoz. Itt autókázunk, és nézelődünk és egy tóban valóban látunk három darumadarat ácsorogni. Sajnos a nagy teleobjektívem nincs itt, így nem nagyon tudom őket jól lefényképezni, de akkor is nagy élmény, mert életünkben először látunk darvakat vadon, szabadon.







Vicces, hogy a soproni határ után most ismét az osztrák autópályáról érkezve lépünk be a hegyeshalmi határon. Egy napon kétszer megékezni Magyarországra?? - nem esik meg gyakran.