2012. Október 13.
Fáradtan kelünk fel fél 9-kor, rövid volt az éjszaka és eddig még nem sikerült kialudnunk magunk, pedig ez tervben volt, hogy minden nap jókat alszunk. De ma Novához megyünk és előtte meg szeretnénk nézni egy
rejtett öblöt, amiről nem olyan rég a blogjában írt. Csak éppen a cetlit szórtam el, amire fel volt írva a neve és az út oda, így már nem tudjuk, mi is volt az. Túl korán indulunk el, valahogy sokkal hosszabbnak számítjuk az utat
La Guanchába, mint valójában.
San Juan de la Rambla településnél jön majd az elágazás Nova felé (megjegyzem, tíz percig tartott ide az út és mi az egészre egy órát terveztünk) és mi itt lekanyarodunk ebbe a tengerparti városkába. Ahányszor csak ezen a partszakaszon járunk, elámulunk a gyönyörűségétől. A legszebb part ez az egész szigeten, de sajnos nincs sok fényképezési lehetőség, így nem tudok képekkel szolgáni. Minde esetre, nagyon meredek sziklában van kivájva az út, néha alagutakkal, akár csak a Garda-tó nyugati oldalán, csak itt minden szikla zöld, mindenütt pálmák ágaskodnak.
A kis falunál reméljük a blog képein látott strandot, de nem lelünk rá, viszont a falu is szép a reggeli fényekben.
Innen már egyenesen Novához indulunk, és mivel csak 4 km az út, érthetően nagyon korán érünk oda. Alaposan kanyargós, eltévesztős út vezet hozzá, de kétszer is megnéztem a videót a honlapján és ki is írtam a kanyarokat, hol hova kell befordulni. Érdekes az odajutásunk, mert egyszer sem kell a szöveget néznem, ugyanis olyan az egész, mint egy dejavu, ismerem az utat, annyira belém rögzült a videóból, hogy felismerem a jeleket, a házak színét stb., hol, merre kell kanyarodni és simán odaérünk Novához, akinek az utcája ijesztően meredek. Leparkolunk a kapuja elé és mivel fél órával korábban ott vagyunk, nem merünk még csengetni, inkább el akarunk menni a kis várost megnézni, de ő meghallja, hogy egy autó áll meg a háza előtt és kinéz. Így aztán be is megyünk hozzá és helyet foglalunk a kertben, lent a medencénél, a tűző napon. Hideg üdítők mellett kezdünk beszélgetni, nincs bennünk feszélyezettség, mintha már régen ismernénk egymást. Szénné sülünk a napon és átülünk egy árnyékosabb helyre a bárhoz. Aztán befelhősödik és azonnal hűvösebb lesz, hogy én végig libabőrösen vacogok. Hihetetlenek ezek nagyon hirtelen hőmérsékletkülönbségek az szigeten.
|
Nova cicái... |
Az idő csak úgy repül és hihetetlen, de fél 11-től 2-ig Novánál vagyunk és akkor is csak azért megyünk el, mert még szeretnénk strandokat megnézni. Mindketten kölcsönösen megajándékozzuk egymást, én Novát magyar termékekkel (piros paprika por, piros arany és guláys krém) ő pedig minket egy mojóval (szósz) és naspolya chutney-val, amiket maga készített. Emelett még egy isteni almás sütitvel is hízlal minket.
Itt ír ő is a találkozóról fotókkal.
Teljesen feldobottan indulunk el tovább, nagyon megkedveltem ezt a hölgyet, aki négy éve vándorolt ki Tenerifere és vett egy fincát, ahol él, amit felújított és egy házikót ki is ad vendégeknek.