Dürrnstein in der Wachau

A reggelinél a család egy fiatalabb hölygtagja fogad, nagyon kedves és M. kap egy egész termoszkanna kávét, én meg egy egész kanna nagyon finom fekete teát. Az ételekben nagy a választék, mivel én főleg sajtot reggelizem, nagyon megörülök a sokféle sajtnak, de van elég felvágott, sokféle zsemle, kenyér, házi lekvárok, joghurt és müzli is. Isteni a reggeli és nagyon hangulatos a reggeliző hely.

Miután összepakolunk, fizetünk és kijelentkezünk, pár kilométert visszaautózunk Dürrnstein felé.  

Dürrnsteinra tegnap már nem jutott idő, mert kezdett  már beesteledni, amikor ott átautóztunk, ezért úgy döntöttönk, hogy ide másnap reggel térünk vissza. A városkán egy alagút megy át és ennek egyik végénél van egy nagyobb fizetős parkoló, itt állunk meg. A parton elhaladunk a kirándulóhajók egyik kiidnulópontja mellett, pont fél óra múlva indulna az, amelyik több, mint 6 órás oda-vissza. Milyen kár, hogy nem tudunk menni.

Azután egy alagútba épített meredek lépcsősoron megyünk fel az óvárosba, ami lenyűgőző. Ahogy felérünk, a szűk és hangulatos utcák azonnal valami mediterrán helyre emlékeztetnek, de sok hasonlóságot érzek Szentendrével is. Viszont ami rémes, hogy mozdulni nem lehet az utcában, annyi turista hömpölyög. Pont kifogtunk pár buszos csoportot, mert egy órával később szinte üresek az utcák. 

Ott szemben, fent az a ház görög stílusban van építve. Azonnal feltűnnek a knossosi oszlopok és a falfestmény. Vajon a tulaj csak görögországrajongó vagy alami más oka lehet ennek a különös épületnek itt egy dunaparti városkában?

Minden irányban szőlők teszik a tájat üde zölddé és hangulatossá. Mi felkapaszkodunk a várromhoz, ahonnan csodás a kilátás minden irányban és sok túraösvény is indul innen.

Hihetetlen 28 fokos hőség van, és október közepét írunk, de bánjuk, hogy nem hoztunk rövidnadrágot. Rendesen meg is izzadunk, mire felkaptatunk a várromig. És mire ismét legyalogolunk, már lejár a parkolásiidőnk, így igyekszünk vissza az autónkhoz.

Dürrnstein lenyűgözött és az egész környék annyi sok kirándulási lehetőséget kínál: hajózás, bociklizés, túrázás, vagy csak az autóval körbekocsikázni, nem beszélve a közeli természetvédelmi területek állatgazdagságáról, ami engem fotózásilag nagyon vonz. Szóval egy pár napos második visszatérés igen esélyes.

Wachau

Melktől Krems (és Bécs) irányában a Duna mindkét partján lehet autózni, mi az átellenes, azaz északi oldalt választjuk, így Melket egy hídon elhagyva autózunk tovább. Azonnal dombos, üdezöld, szőlőkkel teleültetett tájak vesznek körül. Akármerre néz az ember, nagyon szép minden. Hamarosan megpillantjuk Schönbühel-Aggsbach várát, de az autóút felől csak egy pillanatra villan fel valami a bozótokon át. Visszafordulunk és egy parkolóból egy kis hídon egy szigetre jutunk, amit keresztben átvágva jutunk el arra a partra, ahonnan szép rálátás nyílik mind a várra, mind a közelében fekvő kolostorra. Már itt tudatosul bennünk az, hogy a Dunának mind a két partján annyira sok látnivaló van, hogy ezeket most a késő délutáni órákban már nem tudjuk megnézni és ezek miatt vissza kell jönni, mert lebilincsel ez a környék! Minden ormon egy várrom, minden faluban régi épületek, szép templomok, körülöttük meg szőlők, gyömölcsösök.

Wösendorf in der Wachau nevű települést elérve, annak szélén meglátunk egy nagyon régi (1300-as évekbre visszanyúló múltú) épületet. A műemlékvédelem alatt álló St. Michael védőtemplom egy kis bástyával és fallal védte a város bejáratát, kertjében most egy szép temető és bástyatornyában egy hatalmas belső sgrafitto falfestmény található. Sgrafitto azt jelenti, hogy a falra több rétegben több különböző színű anyagból rétegek vannak felvíve és a festmény a rétegek lekaparásával jön létre.

Szinte pár percenként húznak el az itt még csodás kékes-zöldes, türkizes színű Dunán kirándulóhajók, vagy nagyobb folyami hajók, teherszállító vonták is. Már otthon utánuk néztem ezeknek és nagyon jó lett volna Melk és Krems között egy sétahajókázás, de ezek nagyon hosszúak és ehhez egy egész napra lenne szükség. Egy újabb ok, hogy ismét ellátogassunk ide.

Végül este 18 óra körül megérkezünk a szállásunkhoz, mely Krems mögött Rehberg településnél fekszik, egy ősidőkbe (1400-as évekig) visszanyúló bortermelő család birtokán, nagyon kellemes környezetben. A Weinberghof Ilkerl nagyon hangulatos, szép, családi panzió, hatalmas udvarral, ahol reggelizőhely, dohányzóhely, és lugas alatti pados ücsörgős, grillezős, borozgatós hely is van, így ha valaki nyáron utazik ide, nagyon jó lehet a még langyos estékben kiülni ide és a ház borait végigkóstolgatni. Az idősebb tulaj hölgy fogad és megkérdezzük, mit tud javasolni vacsorázni.

Kremsbe, a Gasthof Klinglhuberbe megyünk vacsorázni, az árak nem magasak, a választékban főleg osztrák jellegű ételek vannak. Kellemes étterem, gyors a kiszolgálás és hatalmasok az adagok. Mindketten a disznósültet knödlivel választjuk. Nagyon finom és nagyon sok. Utána visszatérünk a szállásra, ahol szabadon lehet kibontani borokat. Én egy édes muskotályosat választok, fel kell írni, amit az ember fogyaszt és másnap kifizeti, vagy megveszi az egész üveggel és lehet a többi fajta borból is vásárolni.

Jól alszunk, az ágy kényelmes, és teljes a csend, a nyugalom.