2014. május 5., hétfő

Újabb 10 utazási kéréds és válasz

1. Szereted a nagyvárosokat, és ha igen, melyiket látogatnád többször is meg? 

Szeretem a nagyvároskat meglátogatni, de már nem feltétlenül szeretek nagyvárosban élni. Amióta eljöttem szülővárosomból, Budapestről és München mellett egy kis, falusias környezetben fekvő településen élek, már nem tudom elképzelni, hogy ismét a város zajában, porában, nyüzsgésében laknék. Itt minden perc öröm, hogy a természet zöldje, szántóföldek vesznek körül, hogy bicikliutak vezetnek mindenhova, hogy kristálytiszta vízű bányatavakban lehet fürdeni...Szóval, egy látogatás erejéig jó a nagyváros, érdekesek a látnivalói, jó átélni a hangulatát, de számomra nem több.

Kedvenc városaim Bécs és Barcelona, mindkettőben már többször is jártam és bármikor szívesen mennék újból is. Miért? Ezt nehezen tudom leírni. Mindkét városban elfog egy olyan érzés, hogy már "éltem" ott, hogy oda tartozom. Főleg ezért, és persze, mert nagyon tetszenek is. Az olyan nagyvárosokat szeretem, amiknek van régebbi városmagjuk. New York sosem vonzott, valahogy félnék is, hogy szinte "rámdőlnek" azok a magas házak. Egy nagyvárosban a szép épületek, parkok és az egésznek az összhatása vonz. 

Bécs, Schönbrunn, 2012 Dezember

2. Melyik közlekedési eszközt használod legszívesebben a nyaralásod során? Auto, hajó, repülő vagy busz? 


Az autó, úgymond eléggé a fenekem alá van nőve. Nem szeretem a nyilvános közlekedési eszközöket, legszívesebben mindenhova autóval megyek. A hajókat nem nagyon szeretem, maximum egy, egynapos hajókirándulás keretein belül egy görögországi nyaraláson. Repülő? Igen, repülni szuper, de drága és nem is vág annyira a kérdéshez, mert maga a nyaralás során nem repkedünk kerszteül kasul egy országon, hanem csak odarepülünk az adott helyre, meg vissza, de ott a legtöbbször bérautóval közlekedünk. A bérautó hatalmas szabad teret ad, a környék megismeréséhez és időben is kötetlenné tesz. Tehát az autó áll nálam abszolút az első helyen.

Mexiko, Yucatan, Sian Ka'an Bioszféra Rezervátum
3. Mi volt a leghatalmasabb dolog/erő, amit egy utazásod során megéltél? 

Erő/időjárás: A Gamede nevű ciklon Mauritiuszon. Szerencsénk volt, hogy nem esett bajunk, de egyben hatalmas élmény is volt egy ilyen erejű trópusi ciklont direkt élőben átérezni. Ezek az emlékek mély nyomokat hagytak bennünk.

Mauritius, 2007, a Gamede ciklon egy tölcsére vizet szippant fel az óceánból

Épület: a maya piramisok Mexikóban. Ezek közül is Kukulkán piramisa Chichen Itzában és a hatalmas romváros, Calakmul magas piramisai.

Calakmul, 42 m magas piramis

Táj: a világ minden részének csodálatos tengerpartjai, bármi, ahol víz és hegy összeér, mint pl. a Garda-tónál, vagy sok-sok görög tájon...

Apelle Beach, Karpathos, saját kép 
4. Melyik híd tett rád nagy benyomást az utazásaid során?

Nem mondhatnám, hogy hidak különösebben érdekelnek, de a Rio-Antirio hidat (Harilaos Trikoupis Bridge) a görög szárazföld és a Peloponnészosz-félsziget között, lenyűgözően lélegzetelállítóan hatalmasnak és szépnek találtam. Annyira megfogott, hogy utánajártam az építésének, mert nem tudtam elképzelni, hogyan képes az ember ilyesmit létrehozni. Így elmondhatom, hogy a hídépítővállalat együttműködésének köszönhetően, a Görögországról szóló könyvemben olyan részletességgel írtam e híd felépítéséről, hogy ezáltal magam is olyan tudásra tettem szert, ami nem minden embernek van a birtokában.  

Egy másik híd Korzikán varázsolt el, mert annyira régi, annyira tökéletes és romantikus, és még sokkal nehezebb elképzelnem, hogy hogyan éíptett az emberi kéz annyi sok száz évvel ezelőtt ilyen csodákat. 

a nevére már nem emlékszem, Korzika

Ezen kívül szeretném egyszer az életemben élőben látni a Golden Gate-et!

5. Reggeli külföldön. Igen vagy nem? És ha igen, hol lehet a világon a legjobb reggelit enni?

Először is, a reggeli egy muszáj, anélkül nem tudok életre kelni és útnak indulni. Hogy hol van a legjobb reggeli a világon, azt nem tudom megmondani, de egyet tudok, hogy az én legjobb reggelim, mindig itthon, azaz az utazás során is a saját erkélyen történik. :-)
Amúgy pedig ez egy egészen érzékeny és engem rosszul érintő téma. Ugyanis én a reggelinél egy igazi különc vagyok. Nem eszem vajat és undorodok tőle, ahogyan a tejtől is. Nem szeretem a lekvárokat, sem a nutellát, sem kakaót, és ilyen édes gezemicéket, sem pedig a müzlit. Nem rajongok reggelire feltétlenül sem a főtt tojásért, sem a rántottáért. Márpedig a világ legtöbb szállodájában ezek vannak reggelire. Az én megszokott, bevált reggelim a friss kenyérre kent friss sajtkrém, puha sajtok (penészes sajtok, mint Camembert és kékpenészes sajt vagy Roqufort), kemény sajtok, mint Emmentáli és hasonlók, sonka és felvágott, esetleg joghurt. Így az én tökéletes reggelimet a legszívesebbem magam vásárolom össze és fogyasztom el, még pizsamában, zavartalanul, kócosan az erkélyen és nem pedig egy nagy étkezőben, ahol a mellettem álló fellök, hogy az utolsó csokis croiassant-t elkaphassa az orrom elől és a tányér alján halbőr tapad az előző napi vacsorából, valamint több pincérnél kell könyörögnöm azért, hogy egy szelet citromot kaphassak a reggeli fekete teámhoz.

egy reggeli Szardínián

De ha mégis szállodára kell korlátoznom a kérdést, akkor a legjobb reggeliket a thaiföldi (Phuket) szállodánkban ettük (azóta sajnos eladták a hotelt). Ott valami hihetetlen választéka volt az ételekenek, egy paradicsom volt: 5-6 féle, és magvas és barna kenyerek is, többféle sajt, közte kékpenészes is, felvágottak, rántotta, amit a kérésedre és a szemed előtt készítettek el frissen azzal a hozzátéttel együtt, amit csak akartál, saláták és gyömölcsök végtelen változata, müzli, édességek, joghurtot, sőt még rizses főtt ételek is (reggelire!). Egy hihetetlen választék és minőség volt ez.

6. Melyik évszakban utazol a legszívesebben?

Nyáron, legyen szó tengerről vagy túrázásról az Alpokban. 

Karpathos, Pigadia
7. Hol volt a legkülönösebb hely, ahol megszálltál?

Ilyen több is volt, a legtöbb Mexikóban volt, messze a civilizációtól, ahol dzsungelmaradak rikácsolása ébreszett, vagy ahol egy héten át éjjel és nappal is meztelenül voltunk, mint az Éden Kertben. 

Playa Sonrisa, Xcalak

Aztán Tanzániában, a Serengeti Nemzeti Park kellős közepén, egy sátortábor, ahol éjjel hallani lehetett a hiénák és oroszlánok ordítását. Ahol szerényen laktunk, mégis királyokként éreztük magunk, ahol az esti tábortűznél felejthetetlen pillanatokat töltöttünk el. 



8. Hol látod magad utazástechnikailag 30 év múlva?

Remélem, hogy nyugdíjasként még jó testi erőnek és egészségnek örvendhetek majd és férjemmel együtt leszünk még annyira sportosak, mint a 2010-ben 70 éves Heribert, akit Tenerifén ismertünk meg, aki minden évben három hetet odautazik és hegyet mászik, aki lazán felmegy még a 3.718 m magas Teidére is. Nagy távoli utazásokba már nem mernék belevágni, de kellemes nyaralásokba, kisebb hegyi túrákba igen.

M. és H. egy hegyi túrán, Tenerifén, 2010
9. Van valami, amit az életedben egyszer mindeképpen látni szeretnél? 

Egészen biztosan van, de olyan szerencsésnek mondhatom el magam, hogy ami a legnagyobb vágyam volt, már beteljesült, mégpedig: Afrikába utazni, látni a a Kilimandzsárót, megmásztam a Mount Merut, voltam szafarin, láttam a gnúk vándorlásást, csodálatos trópusi strandokon lehetettem. Mindezek a dolgok voltak utazásilag az álmaim netovábbjai és mind beteljesültek. Minden más, amit ezek után még kívánhatok, már csak egy-egy plusz lehet az életemben, ha beteljesül, és persze egy végtelen hosszú listát írhatnék, mint: Francia Polinézia szigetein nyaralni, a Machu Picchun állni, szabadon úszó delfineket hosszan nézhetni, az északi fényt látni, a Viktóri vízesésnél lenni...

A Kilimandzsáró a Mount Meróról nézve.
A gnúk vándorlása a Serengeti Nemzeti Parkban. 
10. Van valamilyen illat vagy hang, ami téged egy bizonyos utazásra emlékeztet?

Igen, Mindkettő. Egy bizonyos tusfürdő illata, amit korábban minden utazásomnál szándékosan ugyanazt vettem meg. Vagy a leanderek illata, ami azonnal nagyon erősen görögországi emlékeket hoz elő. Mint ahogy a kabócák zaja, annyira hihetetlenül kizárólag Görögországot jlenti nekem, hogy legszívesebben importálnék egy adag kabócát az erkélyemre, hogy itthon, a lakásban ülve is azt gondolhassam, hogy Görögországban vagyok, ahol odakint egy píneaerdő illata mögött a kék tenger hívogat.

2014. május 1., csütörtök

Nyugodt sziget

Mielőtt valaki azt gondolná, mit akarok én itt több, mint egy évvel korábban, sosincs elég korán, főleg álmodozni, kitalálni, tervezgetni. Jövő nyáron vissza akarunk térni a hőn imádott Görögországunkba. Egyre több utazótól hallom, hogy kezdik ezt az országot is megtalálni és ellepni az oroszok, akiknek nem csak a viselkedése zavaró, hanem mivel két marokra szórják a pénzt, az árak is kezdenek hozzájuk igazodni. Igaz, nem igaz, nekem végül is mindegy. De félek, hogy már sehol sem találunk olyan szigetet, mint 12 évvel ezelőtt Thassos, vagy 7 évvel ezelőtt Karpathos volt, ahol alig akadt turista, ahol nem sorakoztak napozóágyak a strandokon, ahol voltak néptelen öblök is. Olyan helyre vágyunk, ahol teljes nyugalom van, nem pedig tömegek, ahol még lehet valamit érezni a hely varázsából, de hol lehet ez a hely? 

Szívesen várok tippeket görög szigetekre, illetve lehet felőlem szárazföldi rész is, sok látnivaló nem fontos, ne legyen nagyon kopár, és legyen sok szép strandöböl a közelben és nem legyen kicsi sziget, hanem nagyobbacska, ahol két hétig nem lesz unalmas. 

Évekig Milos volt a favorit és most egyszerűen valahogy csont kopárnak, csúnyának tartom, annyira, hogy elriaszt és a mostani fotók alapján a strandjai sem tűnnek már üresnek. 
Lesvos és Chios is vonzanak, mindkettőről kevesebbet tudok, mint Milorsról.
Kefallonia nagyon jó lenne, zöld és ezekért rajongok. 
Thassosra is visszatérnék, de ott már az akkori üres partokon napágyak sorakoznak, elveszíthette a varázsát. 
Kréta három hetes utazás lenne, nem pihenős nyaralás, mert ott mennénk bérautóval, több szállással, így a nyugalomas, pihenős nyaralás szemszögéből most nem jó ötlet. 
Karpathos és Samos is visszavonz, de vajon mennyit változtak? 
Epiruszi partok, azaz Parga környéke? 
A Peloponnészosz valahogy sosem elég, oda is bármikor visszamennék, előny, hogy Athénból kiindulva oda megyünk, ahova jól esik, és van pár hely, ami visszavonz, de két hétre csak unalmas lenne harmadjára ugyanott lenni. 
Zakynthos nem vonz, nulla a vonzóereje számomra. 
Lefkada vonz, de nagyon turistás. 
Kevésbé ismert, kisebb Kiklád-szigetek vonzanak, de túl kicsit két hétre, szigetvándorlásra meg nem vágyok, nem akrok stresszt, pakolászást, kompozást, szállásváltoztatást. 
Paros, Ios? 

Hova???
Az is fontos tényező, hogy lehetőleg legyen ott repülőtér, szóval egyenesen oda tudjunk repülni, Athénból nem vagyunk hajlandóan kompozgatni sehova sem. Esetleg két sziget közt 2-3 órás kopozás oké....

Fogalmam sincs. Azt hiszem, elő kell vegyem a polcról a görögországos könyveimet és nézegetnem kell képeket, és beleszeretni valamibe. :-)

Samos, Kokkari, 2006