2014. augusztus 19., kedd

Kis túra Ehrwaldból a Seebensee-hez...folytatás

Egy elágazáshoz érkezve, párom és anyósom az erdei ösvény mellett szavaztak, míg én féltem attól, hogy anyós ezt nem fogja bírni, és próbáltam rábeszélni őket a kicsit hosszabb és keringősebb erdészútra, de ők inkább merészek voltak. Így nekivágtunk az ösvénynek, ami nem volt túl meredek, de sokszor hatalmas kiálló kövekből és kusza fagyökerekből, tócsákból és saras kátyúkból állt ez az ösvény. Néha anyós levegő után kapkodott és kis szünetet tartottunk, de teljesen le voltam döbbenve a teljesítményétől, mert végül is, 2,5 órát meneteltünk felfelé a Seeben Alm-ig, ami legalább 150 m szintkülönbség is volt és a 78 éves anyósom kevéssel sem rosszabbul viselte a megpróbáltatásokat, mint mi magunk. 













Itt már 14:15 óra volt sajnos, ami azt jelentette, hogy nem mehettünk tovább a tóhoz, ami még fentebb volt, mert szerettünk volna egy órát a menedékháznál pihenni, enni és inni és a 17:45-ös utolsó velvonót mindenképpen el kellett érjük. 
Mi, M-mel már párszor jártunk itt úgy, hogy a hosszú túrák után ezt nem értük el és utána még jó 7-800 méteres szintet kellett legyalogolnunk a hegyről, ami egy egésznapos túra után nem kellemes és a térdekre nézve nagyon megerőltető és fájdalmas is. 

Egy korábbi kirándulásunkról feljebb a Seebensee-hez, majd Drachensee-hez itt találjátok meg a beszámolmat. 
Egy másik, későbbi túráról, szintén errefelé, a Knorrhütté-hez, csodálatos fotókkal pedig itt

Én mindeképpen látni akartam még egyszer a Seebensee-t és ezért párom és anyósom beültek a Hüttéhez, nekem pedig max. fél órám maradt felmenni a tóhoz és visszajönni ide, így kocogással indultam neki a meredek útnak és igen leizzadva, kipurcanva sikerült megjárnom az utat, így még nekem is maradt fél órám egy pár virslit enni és egy ribizlifröccsöt inni a Hütténél. 


itt jól látható a lencse miatti fényvisszatükröződés

















Ezután már indulnunk kellett lefelé és kényelmesen tettük meg ezt az utat. Útközben egy kilátót is érintettünk, onnan ez a kép Ehwald, Biberwier és Lermoos településekről. 













2014. augusztus 18., hétfő

Kis túra Ehrwaldból a Seebensee-hez

Állandó olvasóim talán emlékeznek, hogy minden év augusztusában két hetet eltölt itt Münchenben anyósom. Ilyenkor párom bátyjánál lakik, és a véletlenszerűen eme időszakra eső szabadnapjaikat vele töltjük el. Idén 78 éves, de még mindig imád kirándulni és ahogyan én is, ő is mindig szeret víz közelébe menni. Két évvel ezelőtt az Eibsee-t jártuk körbe vele.

Idén is az Eibseehez akartunk menni vele, de aztán gondoltuk, valami újabb dolog kellene, ahol persze nem kell sokat hegyre felfelé kapaszkodni. Azt gondoltam (rosszul emlékeztem!), hogy az Ehrwalder Almtól nem mentünk nagyon sokat fel a Seebensse-ig, ez a túra jó lesz. 

Elég későn indultunk el, így már eleve dél volt, mire Ehrwaldban a felvonó völgyállomásánál voltunk. A menet egy főre fel és le 15 Euroba kerül az Ehrwalder Almbahn-nal. 






Itt, az Ehrwalder Alm-on egy szuper-híper-luxus hotel, étterem található, ahol a wc-khez led lámpasorral kivilágított mozgólépcső visz le és a wc ülőkéje magát tisztítja le öblítés után, valamint hajszárító is van a mosdóknál. Nem szeretném tudni, hogy egy ilyen idillikus tehénszőrmés napozóágyhoz rendelt kávé vagy egyéb üdítő milyen utópikus árban lehet. Én csak egy fotó erejéig huppantam rá egy ilyen kényelmes pihenőágyikóra, amiben egy fárasztó túra után a kellemes késő délutáni napon nagyon élvezetes lehet a csodálatos panoráma kíséretében ránk izzadt pólóinkat a nap sugaraival melengetve kipihenni a hegyi túra fáradalmait. Bár sok pihenésre itt igazi, nagy túrásoknak nem sok idejük marad, mert az utolsó felvonó 17:45-kor (nyári időszakban) már megy lefelé. Ittlétünkkor a visszafelé úton itt főleg angol és olasz turisták napoztak éssörözgettek, kávézgattak.



Itt, első alkalommal került bevetésre a fényképezőgépemen egy UV-fényszűrő lencsefeltét, innentől az összes kép ezzel készült, ami arra szolgáltatik lenni, hogy a távolból bezoomolt fotókból valamelyest kiszűrje ezt a dunszthatást, ami mindig érzékelhető. A hatást nem igazán érzékeltem, viszont bizonyos szögeknél a napsugarak tükrüződését a lencse alatt lévő második üveg, azaz az objektív üvege, tükröződésként belefotózta a képbe, így az UV-szűrőnek eddig inkább hátrányát, mint előnyét érzékeltem, bár lehet, hogy még túl tapasztalatlan vagyok vele. 






















A kezdetben eléggé emelkedő salakos erdészútat jól bírta anyósom. 

A lenti képen egy kis részlet látszik az Igelsee-ből. 





párom és anyósom
 folyt. köv. ...