Magyarország - Alcsúti Arborétum

Egy szürkés, esős, egész napot a barátainkkal töltöttünk. Végül rájuk bíztuk magunkat, hogy hova is megyünk kirándulni és a célunk az Alcsút(doboz)i Arborétum lett. Útközben annyira sok ilyen régi árkádos, verandás házat láttunk, volt köztük olyan sok gyönyörűséges, hogy kedvem lett volna mindig megállni és fényképezni, de erre nem volt lehetőség. 

Az arborétumba 950 Ft volt a belépő fejenként. Eleinte eléggé csalódottak voltunk, nem volt semmi látványosság, mintha csak egy erdőben sétáltunk volna. Igazából később sem a növénykülönlegességet voltak érdekesek, hanem a tavacska, a hídak, és József nádor kastélyának romjai. 

A Pollach MIhály által tervezett kastély az 1800-as években Magyarország legnagyobb klasszicista kastélya volt. 

A 40 hetáros arborétumban 540 növényfaj található meg. 

Őszintén én nagyon kevés érdekes növényt láttam, ennél a Vácrátóti Arborétum nekem sokkal érdekesebb volt. de egy kellemes sétának megtette. Szerencsénkre már nem esett az eső sem. 

Magyarország - Madárlesen a Dráván

Sajnos elkéstünk, de útközben telefonáltunk a csónakosunkkal és szerencsére rugalmas volt, nem volt probléma, hogy jó fél órával később értünk oda. Vízvár faluból legyalogoltunk egy meredek úton, egy csodálatos erdőben, ahol a fák köpködtek ránk (sajnos nem tudom, milyen fák voltak, de ragacsos, nagy esőcseppszerű levet petyegtettek ránk) a Drávához. 

Barátnőm, Évi és M. indulás előtt. 

Itt a Dráva a közvetlen határt alkotja Horvátország felé, de annyira kanyarog, meg annyi szétágazó holtága van, hogy van amikor ez innenső oldala is már horvát résznek számított. 

Nagyon nagy volt a nyugalom, amit csak mi vertünk fel a motor zajával. Eleinte csak lassan csurogtunk az árral lefelé a folyón, motor nélkül, de madarat alig láttunk. 

csérek, messze, egy homokpad szélénél

Egy magas löszfal, amiben több száz parti fecske és a tetején pedig gyurgyalagok fészkeltek. 

gyurgyalag

gyurgyalag reptében

szürke gém

már nem dolgozó kotróhajók

Mivel elég kevés dolgot sikerült csak látnunk, elindultunk a folyón full gázzal felfelé, így ha láthattunk is volna valamit, azt a motor iszonyatos hangos hangja elzavarta és sok madarat csak nagyon távolból, felreptében láttunk, így gémeket és kormoránokat, valamint a partról belógó faágakon háromszor jégmadarat is. 

Visszafelé is megálltunk a löszfal előtt:

Egy bácsika ezzel a hagyományos halászhálóval próbálkozott valamit fogni. Az egésznek nagyon olyan beállított hatása volt, mintha a bácsi kb. az afrikai szafarin gps-szel megkeresett oroszlán lenne, vagy aki direkt a mi kedvünkért odament mutatványozni. Hogy vajon mennyire volt valódi a történet, sosem tudjuk meg, de jópofa volt.  - utólag szeretném korrigálni, hogy a bácsi mindig ott halászik és természetesen nem csak a turistáknak "állítják" oda.

Este 7 óra felé brutálisan lehűlt az idő, majd szétfagytunk. A szervező azért javasolta az alkonyatot, mert akkor látni hódot. Már, ha a csónakos tudja, merre kell keresni. Végülis kétszer sikerült egy pillanat töredékére látni hódot, aki rögtön lebukott a víz alá, így fotózni nem tudtam. 

Összességében egy kicsit csalódás volt a csónaktúra. Az ára pokolian magas volt, le sem írom ide és ennek fejében több állatot is vártunk. Ennek ellenére élveztük az egészet. Eredetileg a Tiszat-tóhoz akartunk menni, de oda nagyon sok turista jár, azt gondoltuk, hogy ebben a kevésbé látogatottabb környezetben több szerencsénk lehet a madarakkal.