Drezda - Szász Svájc: Königstein, Bastei

Reggel kicsekkoltunk a hotelból és a közelben egy nagy pékség-cukrászdánál reggeliztünk, majd elindultunk Szász Svájcba. 

A Pirna nevű városka után a dombos tájon sárgálló repceföldek és fehérlő cseresznyefaligetek váltogatták egymást.

Elsőként a Königstein Várhoz mentünk. Hatalmas nagy vár, de nem találtuk különösebben érdekesnek. A vár közelébe érve egy pakolóházban végződik az út, így az ember nem tud máshol parkolni. A díj igen viccesen van felosztva: negyed óra ingyenes (??? - mit lehet itt negyed óra alatt csinálni?), utána pedig egységesen 4,50 Euro. 

Kis gumikerekes vonat visz fel a várhoz (ez sem ingyenes, de az árát nem néztünk meg), mi a gyalogos utat választottuk. Kb. 10 perc alatt lehet felgyalogolni, a végén elég kaptatós úton a várhoz. A belépő 8 Euro volt fejenként, (lehet számolni, parkolással mennyibe került az egész), ha valaki lifttel akar felmenni innen az utolsó szakaszon, azért nem kell külön fizetni.

Amiért megéri ebbe a várba felmenni az a fergeteges kilátás, ami engem erősen a Dunakanyarra és Visegrádra emlékeztetett.

Itt elkezdett esni az eső és annyira sötét lett, hogy egy idő után már nem is fotóztam, mert a képeken semmi sem látszott a tájból a feketeségen kívül.

Innen a Bastei nevű sziklacsoporthoz indultunk. A Kurort Rathen nevű településre érkeztünk meg, amit az Elba kettészel. Mi a téves oldalon voltunk, de ez nem volt baj, mert innen komppal lehetett átkelni a túloldalra, ami gyakran járt és oda-vissza csak 1,80 Euróba került fejenként. A pakolóért itt óránkénti 1 Eurót kellett fizetni.

Szóval átkompoztunk. A felhők eltűntek és kiderült az ég, és hihetetlen 32 fok lett. Nem értettük ezt a változást, mert zivataros napot mondtak, ami délután felé egyre rosszabb lesz és így is kezdődött el. Na de a jó idő miatt senki sem mérges, csak éppen majd megfőttünk a meleg ruháinkban, míg felcaplattunk a Gellért-hegynyi magasságban lévő sziklafalloszokhoz. :-) 

Sok ember volt úton, sok idősebb házaspár is megmászta az ösvényt. A kilátás gyönyörűséges volt. Nagyon tetszett ez a hely is. Fent a sziklalabirintusnál ismét fejenkénti 4 Euro belépőt szedtek. 

Ezután leblattyogtunk, visszakompoztunk az autónkhoz és elindultunk hazafelé. 100 km-rel később, Chemnitznél olyan fekete volt az ég, mintha a világ vége jönne. Itt villámlott, dörgött és olyan hevesen szakadt az eső, hogy az ablaktörlő sem bírta. Csak lassan haladtunk hazafelé, mert ez a viharzóna egészen Regensburgig tartott és 32-ről 12 fokra hűlt le az idő. Hihetetlen volt, hogy a ragyogó napos melegből jövünk. Alig bírtuk elhinni, hogy mindez egy napon történik. 

Nagyon tetszett az egész sachseni kirándulás és még sok látnivaló lenne arrafelé, így talán egyszer még visszatérünk egy hosszabb nyaralásra és hozzákerekítjük a Spreewaldot, Berlint és felmennénk egészen a Keleti tengerig.