Kréta, Stalis 2014 - Elounda és Spinalonga

2014. szeptember 20.

Természetesen ismét meggondolatlan kijelentésnek bizonyult, amit az utazás előtt terjesztettünk, hogy mi itt csak pihenni és strandolni fogunk. :-) Az izgő-mozgó belsőnk, a kíváncsiságunk sosem hagyná ezt ennyiben, akármilyen kimerültek is vagyunk. Már az első napon autóba ülünk és felfedező útra indulunk, spontán, minden terv nélkül keletre. 

Elsőként lekanyarodunk Agios Nikolaos előtt Elounda felé és bejárjuk a Spinalonga szigettel szemközti partvonalat. Az agyamban való névkáoszt az útikönyv csak még jobban összekeverte, így most a wikipedia segítségével írom le, hogy pontosan mi micsoda. Elounda településsel szemközt fekszik a hosszan elnyúló Spinalonga félsziget, amire gyalogosan át is lehet sétálni. Kicsivel mellette pedig a picike kerek, szintén Spinalonga névre hallgató szigetecske, mely Plaka településsel szemközt fekszik és hajóval közelíthető meg. A két sziget valamikor egybe tartozott, állítólag a velenceik választották szét őket. 1954 óta a sziget (egyként számítják a kettőt) visszakapta ókori nevét, hivatalosan most Kalydon-nak nevezik, de a köznyelvben még most is a velencei időkből származó Spinalongának mondják. 

A Görögország-témájú könyveket szívesen olvasók számára a kis Spinalonga sziget az ún. leprekolóniáról ismert, Victoria Hislop: A sziget c. könyvéből. Az izgalmas regényben bemutatott leprások szigete a valóságban is létezett, de mielőtt karanténná vált, évszázadokon át oszmán ellenőrzés alatt áll és több mint ezer muszlim lakóval bírt. 

Pillanatra felmerül bennünk a gondolat, hogy áthajókázhatnánk, de a viharos szél és a tűző napsütés nem erősítik meg bennünk ezt a gondolatot, amúgy is egy, a peloponnészoszi Monemvasiához hasonló romhalmaznak tűnik az egész, pér erődfal és romos kőház lehet ott, ami nem kelti fel az érdeklődésünket. 

Itt használom első alkalommal az új CPL-polarizációs szűrőmet és azonnal meg vagyok elégedve az eredményel, hogy ez a szűrő a vizen felcsillanó fénysugarakat kiszűrve, a vizet szinte átláthatóvá varázsolva, különleges hangulatot ad a képeknek. A késeőbbiekre nézve megemlíteném, hogy az egész nyaralás alatt folyamatosan egy UV-szűrővel dolgoztam, ami kiszűri a távolba fotózott képekből a pára által okozott elmosódásokat és erőteljesebbé teszi a színeket. A két szűrőlencse folytonos magammal hordozása, cserélgetése és tisztogatása valamennyivel több odafigyelést igényelt, de nem okozott különösebb problémát. 

Az aprócska Plaka nevű falu partján lenyűgözött a tenger és a szemközti vöröses part az erélyes szineivel. 

Kréta, Stalis 2014 - Érkezés

Az összefoglalómban kiemeltem a negatív dolgokat. Ez nem azt jelenti, hogy a nyaralásunkat bármi is elrontotta volna, vagy nem éreztük jól magunkat. Ez csak egy felsorolás volt, ami főleg másik utazóknak szóló, amolyan tanulság féleség, hogy mikre érdemes odafigyelni vagy mi az, ami más masképp csináljon, hogy ne járjon úgy. De ezek csak apró részletek voltak és a nyaralásunk nagyon jó volt. 

és akkor most indul a részletes beszámolóm: 

2014. szeptember 19.

Korán kell felkelnünk, mert 2 órával korábban kint kell lenni a reptéren és 8:50-kor indul a gépünk (Air Berlin, Münchenből Heraklionba). Legalábbis így gondoltuk. Végül 40 perces késéssel indulunk. Az előttünk lővő sorban és mellettem két kisgeyerek (másfél év körüli) ül. A mellettem lévőt nagyon jól lekötik végig a szülei, de a szegény kislány előttünk egész végig olyan kétségbeesetten üvölt, hogy végül már belefárad a saját folymatos sírásába és néha csak totál kimerülve hüppög, de aztán újból rákezd. Sajnálom szegényt, de a végén már majd beszakad a dobhártyánk a hangos sivítástól. Azért 2,5 óra így elég idegörlő. De azért próbálok a könyvemre koncentrálni.

Az érkezésnél minden simán és gyorsan megy, hamar a buszban találjuk magunkat és egy órát döcögünk papmákon át, míg kirakosgatja a busz az utasokat. Meglepődünk azon, hogy milyen sokan mennek ilyen hotelekbe, amik a nagy semmi közepén állnak, ahonnan még sétálni sincs hova kimenni.

Az egy órával előretolt görög idő szerint 14:30-kor érkezünk meg a szállásunkhoz. Nagy hőség és viharos szél fogad. A szállásunk nagyjából rendben van. Nagy, régimódi a berendezése, van szép nagy terasz is. A fiókok és szekrények belül nagyon koszosak. Fogok egy nedves papírzsepit, hogy kitöröljem, és az egyik fiókban egy pár zoknira lelek. Ez ugye annak a jele, hogy a takarítónők a fiókokat soha még csak ki sem húzzák. De az ágy és a türülközők tiszták, a többi annyira nem számít. 

Földszinti szobánk van, szerencsére a medencétől (és az éjfélig mindig hangos bártól) jóval hátrább. Kimegyünk a két házzal mellettünk lévő kisboltab, veszünk pár üverg vizet és utána egy kis időt a medencénél töltünk el. 

A felfrissülés után nekivágunk Stalis felfedezésének. Mi a főút hegy felöli oldalán lakunk, innen kb. 10 percnyi sétába telik a parttal párhuzamos "turistazónás" utcában a falu centrumát elérni. Stalis nyugodtabb település, mint a szomszédos Hersonissos vagy Malia, így aki egy picit kevesebb nyüzsit vár az utcákon (de még így is eleget), annak inkább Stalist ajánlanám.
Ebben, a parttal párhuzamos utcában sorakoznak az éttermek, bárok, autókölcsönzők, mini marketek és szuvenírárusok, meg egy picúrka templom. 

Erős szél tombol, sőt szélviharnak is nevezhető, a víz nagyon hullámzik. Mindkettőnknek ez a szeles, hullámos Krétai part él a korábbi utazásunkból a fejében. A parton szünet nélkül sorakoznak a napozóágyak, ami nekünk nem olyan szimpi. 

Hamar átlátjuk az egész település struktúráját és az éttermeket szimatolgatjuk, hol lenne jó vacsorázni, de mivel pont egy óra van még a kocsi átvételéig, az idő már túl kevés és hogy utána együnk, ahhoz már túl nagyokat korog a gyomrunk, szóval gíroszt keresünk inkább. Két gíroszbüfésnek a nyársa pont üres, így egy étteremnél (Mythos) kérünk kettő pitagíroszt és az árától majd hanyatt esünk, mert 9 Eurót fizetünk a kettőért. Nem mondom, hatalmas nagyok, sőt a megszokottnak majdnem a kétszerese, jól vannak fűszereve és sok krumpli is van bennük, de a régebbi utazásainkról 1,50 és 2,50 Euro közötti gíroszárakra emlékszünk, így ez egy kicsit padlóhoz vág.

Pontban 19 órára megyünk, német pontossággal az autókölcsönzőhöz, arról megfeledkezve, hogy a görög pontosság mást jelent. a végtelenségig húzódik a történet, amit most nem részletezek, mert az összefoglalómban már leírtam részletesen. Onnan folytatnám, hogy végül is 20 órakor lesz autónk és még sikerül bevásárolunk a német L-betűs diszkonternél, ami számunkra fontos, mert a termékeket ismerjük, nem kell vadul keresgélni nekem reggelire való sajtok és sajtkrémek után, olcsón megvesszünk mindent, vizeket, söröket, egyebeket. Hazatérve, még egy görög salátát csinálunk és fogyasztjuk egy az erkélyen. 

Kréta - gyorsösszefoglaló (képek nélkül)

Pár órája érkeztünk meg Krétáról. Nem jó itthon lenni. A nyaralás/utazás a legjobb dolog az életünkben és nem szeretünk hazatérni, mert az a kötelességeket jelenti, munkát stb...

Gyorsan összegzem a krétai benyomásainkat. 

Egy hetet töltöttönk szervezett úton (német N. utazási iroda) Stalisban (vagy Stalida) Kelet-Krétán. 

A szervezett utazásról csak annyit, hogy nem a mi világunk egy busznyi emberrel együtt ülni és hosszasan kanyarogni az utakon, míg ki nem raknak a mi szállásunknál, de így minden 7 évben egyszer ki lehet bírni. :-)  Ez esetben a szállás olyan jelentéktelen lehettt az utazási iroda listáján, hogy nem volt kitéve N. füzet és nem is jött fogadóórára "néni". Ezek nem is izgattak minket, csak hát így a visszafelé útra sem tudtuk meg a transzferbuszunk érkezését. Adtak egy hotline számot, azt hiába hívtuk, folyamatosan ment a zene és "please hold the line...please wait". Nem sikerült ott elérni senkit. Az apartmanos végül kinyomozott egy Neckermanos telefonszámot és így lekérdezte nekünk a transzfer időpontját. Eme eseményeken kívül semmi más közünk nem volt az szervezett utazáshoz. 

Bérautó. 

Mivel a transzfer a kész utazási csomagban volt és akármilyen hihetetlenül is hangzik, de nem lehetett nem kérni, azaz kötelező volt kifizetni, és 60 Euro felett volt fejenként oda-vissza, ezért nem akartuk veszni hagyni és azonnal a reptértől reptérig autót bérelni, hanem az érkezésünk estéjétől az utolsó nap estéjéig béreltünk autót helyi bérbeadótól (caravel). Ennek honlapján az állt németül a reklámban, hogy a teljeskörű biztosítás önrész nélküli.
6 napra 132 Euróért béreltünk egy kis autót (Hyundai I10). Este hétre fixáltuk le a foglalást, de nem is tudtak róla. Majd amikor már kitöltöttük a papírokat, jött az, hogy ha baja esik a kocsinak, 1.500 Euróig terjed az önrész (kártól függőleg) és ha önrész nélkül akarjuk, akkor plusz napi 10 Euro, azaz 60 Euro befizetése esedékes még. Az én szememben ez ügyfélátverés, de hát nem akartunk kockáztatni, kifizettük ezt a hatvanat is és azután közölte a srác, hogy az autóra még egy órát várni kell, amin igen bepöccentem, mert mi mindenáron a közeli L-ben akartunk minden alapdolgot olcsón és sokat bevásárolni, és az addig bezárt már volna. Az asztalra csaptam, hogy most azonnal kerítse elő az autót. Így átvittek a hersonissosi irodába, ahol éppen akkor hoztak vissza egy autót és meg kellett várnunk, míg kiporszívózzák, de a fele koszt benne hagyták így is. Éppen még be tudtunk várásolni, mert önellátósok voltunk, így reggelire valóra is szükség votl és ezeket nem akartuk drágább helyi szupermarketből megvenni. 

Szállás. 

A szállásunk az árának tökéletesen megfelelt. Olcsó, egyszerű, alapszinten berendezett, kicsit lepukkadt (a képeken jobbnak mutatott) apartmanok voltak. Számunkra tökéletes volt. Stalis központjától kb. 10 percnyi sétára kintebb esett, Hersonissos irányába. Nagy medence és bár tartozott hozzá, ezekből csak a medencét használtuk kétszer. Semmi különöset nem tudok róla írni. Önellátósok voltunk. A konyha minden átlagnál, amit eddig megéltünk, rosszabbul volt berendezve, alapdolgok sem voltak, főzni nem is lehetett volna, de nem is akakrtunk, de még egy salátás tál, vagy két darab kés sem volt benne. 

Hely. 

Fogalmunk sem volt, hova utazunk, mivel egy gyorsan lefoglalt, és az összes kínálat közül a legolcsóbb utazás volt, nem is igazán érdekelt, hova kerülünk, lényeg, hogy pihenjünk, tehát nem az én általam megszokott, körültekintő úton történt a kiválasztás. De utólag örültünk nagyon, hogy Stalis lett és nem a szomszédos Malia vagy Hersonissos, amik nem tettek ránk jó benyomást, Totálisan elturistásodott helyek, ahol turista turista lábára lép, ahol a régi, hangulatos tavernák helyett bárok és divatárú üzletek váltogatják egymást. Semmi eredeti görög hangulat. Hemzsegnek az oroszok mindegyik településen, Hersonissosban a főút mentén, kb. 12 orosz szőrmebundaüzletet számoltunk, ami letaglózott, mint ahogy az is, hogy az eladók és pincérek oroszul szólítanak meg, és finoman mondva, az árak is "oroszok". Kicsit kiábrandító volt, Görögországban úgy érezni magunkat, mintha Orozsországba utaztunk volna. 

Volt az e régi mondásunk, ami az egyik német tévéreklámból származik. Fetesajtot esznek valahol és ahogy a szájába veszi a férfi, mennyei élvezetet mutató ábrázattal mondja, hogy "ez az én Patros-om". Patros a feta sajt márkája. Nekünk pedig hosszú évek óta ez volt a mondáunk, ha egy helyen megtaláltuk azt az igazi görög eredetiséget, akkor csak annyit mondtunk, hogy ez az én Patrosom. Hát Kréta nem az. Sőt semmi köze nincs már ahhoz a bizonyos Görögországhoz. A görögök eladták a lelküket. Ez volt a benyomásunk. Valószínűleg a nagy krízishelyzetükben, mindent odaadtak a pénzért, és ezt most az orosz turisták tűnnek hozni számukra. 

Szóval két kivételes epizódon kívül, az egész nyaraláson semmiféle görög érzés nem érintett meg, sőt Hresonissosban folyamatosan azt éreztem, hogy Thaiföldön, Phuketen, Patong üdülőváros bazárutcáin sétálok, mert pontosan ugyanazok az üzletek sorakoztak itt is, pontosan ugyanúgy csak oroszokkal találkoztunk, mint ott, és görög helyett kínai volt az étterem és thai a masszázs és minden 100 méteren volt lábgomba lerágó halas lábaztató üzlet. Ez nem az én Patrosom. 

Kérdés, hogy egész Görögország ilyen lett-e, vagy csak bizonyos részei. Négy éve nem voltunk ott és sajnos nem mondhatom azt, hogy nagyon visszajött volna a kedvem egy következő odautazáshoz. 

Ételek. 

Sok pénzt kiadtunk étkezésre. A legjobb volt a gírosz, ami sokkal nagyobb volt, mint bárhol eddig Görögországban és sokkal ízletesebb is. Ebben sosem lehetett csalódni. Éttermekben sikerült többször is kifognunk jókat, ahol igazán jót ettünk, kicsit drágábban, mint évekkel ezelőtt, de még normális áron. Kétszer ért nagy csalódás. Egyik a Lassithi-fennsíkon volt, egy tradicionálisnak nevezett étteremben, ahol M. gírosztálat evett, amin a hús jéghideg volt, nem volt megsülve, nem volt fűszerezve és disznónak adták el, holott egyértelműen csirke volt. A másik egy Mochos nevű hegyi faluban kapott kecsketál, amin csak csontok voltak és nem volt rajta egy gramm hús sem. Na meg volt egy tengerparti tavernás igen érdekes élmény is, de ezt majd a beszámolómnak abban a részében írom le, ha odaérek. Már nehéz találni jó éttermet, kedves kiszolgálással. 

Találkozás.

Találkoztunk a "fahéj és feta" blog szerzőjével és tüneményes kislányával. Kétszer is. Leírhatatlanul szimpatikusak és nagyon jól éreztük magunk együtt. Nagyon sajnálom, hogy a távolság nem fog lehetővé tenni jővőbeli találkozásokat, mert egy jó barátnőre leltem Vikiben. Az ő általa adott étterem és strand tippek voltak a legjobbak, ezeket itt is külön köszönöm neki.

A megszokott mennyiségű fénykép most nem készült, több nap is volt, amikor még 20 képet sem lőttem. Sokat autóztunk, de nem néztünk meg történelmi látványosságokat, nem találtunk különleges szépségű partokat. Nem akadt sok fotótéma.
A beszámolóm pár nap múlva indítom, amint utólérem magam sok mindennel, ami egy hétig kimaradt.