Az összefoglalómban kiemeltem a negatív dolgokat. Ez nem azt jelenti, hogy a nyaralásunkat bármi is elrontotta volna, vagy nem éreztük jól magunkat. Ez csak egy felsorolás volt, ami főleg másik utazóknak szóló, amolyan tanulság féleség, hogy mikre érdemes odafigyelni vagy mi az, ami más masképp csináljon, hogy ne járjon úgy. De ezek csak apró részletek voltak és a nyaralásunk nagyon jó volt.
és akkor most indul a részletes beszámolóm:
2014. szeptember 19.
Korán kell felkelnünk, mert 2 órával korábban kint kell lenni a reptéren és 8:50-kor indul a gépünk (Air Berlin, Münchenből Heraklionba). Legalábbis így gondoltuk. Végül 40 perces késéssel indulunk. Az előttünk lővő sorban és mellettem két kisgeyerek (másfél év körüli) ül. A mellettem lévőt nagyon jól lekötik végig a szülei, de a szegény kislány előttünk egész végig olyan kétségbeesetten üvölt, hogy végül már belefárad a saját folymatos sírásába és néha csak totál kimerülve hüppög, de aztán újból rákezd. Sajnálom szegényt, de a végén már majd beszakad a dobhártyánk a hangos sivítástól. Azért 2,5 óra így elég idegörlő. De azért próbálok a könyvemre koncentrálni.
Az érkezésnél minden simán és gyorsan megy, hamar a buszban találjuk magunkat és egy órát döcögünk papmákon át, míg kirakosgatja a busz az utasokat. Meglepődünk azon, hogy milyen sokan mennek ilyen hotelekbe, amik a nagy semmi közepén állnak, ahonnan még sétálni sincs hova kimenni.
Az egy órával előretolt görög idő szerint 14:30-kor érkezünk meg a szállásunkhoz. Nagy hőség és viharos szél fogad. A szállásunk nagyjából rendben van. Nagy, régimódi a berendezése, van szép nagy terasz is. A fiókok és szekrények belül nagyon koszosak. Fogok egy nedves papírzsepit, hogy kitöröljem, és az egyik fiókban egy pár zoknira lelek. Ez ugye annak a jele, hogy a takarítónők a fiókokat soha még csak ki sem húzzák. De az ágy és a türülközők tiszták, a többi annyira nem számít.
Az érkezésnél minden simán és gyorsan megy, hamar a buszban találjuk magunkat és egy órát döcögünk papmákon át, míg kirakosgatja a busz az utasokat. Meglepődünk azon, hogy milyen sokan mennek ilyen hotelekbe, amik a nagy semmi közepén állnak, ahonnan még sétálni sincs hova kimenni.
Az egy órával előretolt görög idő szerint 14:30-kor érkezünk meg a szállásunkhoz. Nagy hőség és viharos szél fogad. A szállásunk nagyjából rendben van. Nagy, régimódi a berendezése, van szép nagy terasz is. A fiókok és szekrények belül nagyon koszosak. Fogok egy nedves papírzsepit, hogy kitöröljem, és az egyik fiókban egy pár zoknira lelek. Ez ugye annak a jele, hogy a takarítónők a fiókokat soha még csak ki sem húzzák. De az ágy és a türülközők tiszták, a többi annyira nem számít.
Földszinti szobánk van, szerencsére a medencétől (és az éjfélig mindig hangos bártól) jóval hátrább. Kimegyünk a két házzal mellettünk lévő kisboltab, veszünk pár üverg vizet és utána egy kis időt a medencénél töltünk el.
A felfrissülés után nekivágunk Stalis felfedezésének. Mi a főút hegy felöli oldalán lakunk, innen kb. 10 percnyi sétába telik a parttal párhuzamos "turistazónás" utcában a falu centrumát elérni. Stalis nyugodtabb település, mint a szomszédos Hersonissos vagy Malia, így aki egy picit kevesebb nyüzsit vár az utcákon (de még így is eleget), annak inkább Stalist ajánlanám.
Ebben, a parttal párhuzamos utcában sorakoznak az éttermek, bárok, autókölcsönzők, mini marketek és szuvenírárusok, meg egy picúrka templom.
Ebben, a parttal párhuzamos utcában sorakoznak az éttermek, bárok, autókölcsönzők, mini marketek és szuvenírárusok, meg egy picúrka templom.
Erős szél tombol, sőt szélviharnak is nevezhető, a víz nagyon hullámzik. Mindkettőnknek ez a szeles, hullámos Krétai part él a korábbi utazásunkból a fejében. A parton szünet nélkül sorakoznak a napozóágyak, ami nekünk nem olyan szimpi.
Hamar átlátjuk az egész település struktúráját és az éttermeket szimatolgatjuk, hol lenne jó vacsorázni, de mivel pont egy óra van még a kocsi átvételéig, az idő már túl kevés és hogy utána együnk, ahhoz már túl nagyokat korog a gyomrunk, szóval gíroszt keresünk inkább. Két gíroszbüfésnek a nyársa pont üres, így egy étteremnél (Mythos) kérünk kettő pitagíroszt és az árától majd hanyatt esünk, mert 9 Eurót fizetünk a kettőért. Nem mondom, hatalmas nagyok, sőt a megszokottnak majdnem a kétszerese, jól vannak fűszereve és sok krumpli is van bennük, de a régebbi utazásainkról 1,50 és 2,50 Euro közötti gíroszárakra emlékszünk, így ez egy kicsit padlóhoz vág.
Pontban 19 órára megyünk, német pontossággal az autókölcsönzőhöz, arról megfeledkezve, hogy a görög pontosság mást jelent. a végtelenségig húzódik a történet, amit most nem részletezek, mert az összefoglalómban már leírtam részletesen. Onnan folytatnám, hogy végül is 20 órakor lesz autónk és még sikerül bevásárolunk a német L-betűs diszkonternél, ami számunkra fontos, mert a termékeket ismerjük, nem kell vadul keresgélni nekem reggelire való sajtok és sajtkrémek után, olcsón megvesszünk mindent, vizeket, söröket, egyebeket. Hazatérve, még egy görög salátát csinálunk és fogyasztjuk egy az erkélyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Fontos adatvédelmi információ!!! Kérlek olvasd el!!!
Kedves Követő! Minden hozzászólásnak örülök és megpróbálok, amennyire időm engedi, válaszolni is mindegyikre. Gyűlölködő, politikai tartalmú vagy reklámcélt szolgáló hozzásólások, vagy amelyek egyáltalán nem tartoznak a témához vagy a blogba, automatikusan törlésre kerülnek.
Az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) szerint fel kell hívjam a figyelmét a megjegyzést hátrahagyó személyeknek, hogy aki itt megjegyzést hagy hátra, az annak nyilvánosságra tételével elismeri, hogy tudomásul vette, és egyetért vele, hogy adatai ezen a weboldalon (a Google és Blogger által) tárolásra és feldolgozásra kerülnek. Lásd: főcím: Felvilágosítás adatvédelmi irányelvekről