November 25.
Ma is 10-ig alszunk. :-) Felhős az idő, de hideg nincs, de már nincs ötletünk, mit csinálhatnánk ma és csak tötyörgünk, a házban is olyan jó lenni. Aztán jönnek a szomszéd házba új lakók, azokkal beszélgetünk sokáig, La Palmaról jöttek és innen még Fuerteventurára mennek.
Aztán dél körül elautózunk a San Sebastinnal párhuzamos völgybe, ahol három víztározó van: Presa de Chejolipes, Presa de Palacios és Presa de Izcagüe, mindegyikben kevés víz van, de a völgy nagyon szép. Esik az eső.
Utána még San Sebastianba megyünk a Tu Trebolba, hogy ma estére halat vegynk, de ma nincs doráda, lubilla nevűt kapunk (magyarul farkassügér), hosszúkásabb, dorádához hasonló húsú hal, kicsit zsírosabb.
A délután hátralévő részét otthon töltjük.
November 26.
7 órakor kelünk és 8-kor indulunk a reptérre. A hágóra felérve elnyel minket a sűrű köd, de olyan sűrű, hogy 2 méterre előttünk az utat sem látjuk, úgy tapogatózunk, mint vak a sötétben, 20 km/h-val haladunk és borzalmas az egész. Csak Playa Santioagoba leérve múlik el a köd, de így is 1 óra 10 perc alatt odaérünk a reptérre. Előttünk csak hárman állnak, előbb becheckolunk és utána visszaadjuk az autót. A gép pontosan jön és indul, most jól számítottuk ki, hogy visszafelé is az északi oldalon repül, tehát Teide jobbkézfelé lesz, úgy is ülünk, de hiába, mert minden felhőkbe van burkolózva.
Tenerifen egy Opel Zafirát kapunk, az autóink egyre nagyobbak lesznek. :-)
Jól ismert utakon autózunk el Icod del Altoig, ahol a szállásunk van, egy Casa Rural hotel. Kicsit lerobbant, de mindegy, egy napra nem olyan rossz.
Elmegyünk Los Realejost megnézni, ahol korábban még nem voltunk és utána lemegyünk Puerto de la Cruz széléhez, a Maritimonak nevezett részhez, itt van egy
L és ott akarjuk megvenni a szalámikat és sajtokat, amiket hazaviszünk, de nem vagyunk benne biztosak, hogy elállnak hűtés nélkül olyan sokáig, így aztán mégis csak holnapra halasszuk az egészet.
A maradék időben a szálláson ücsörgünk és este találkozunk a szomszédos La Guanchában egy nagyon régi blogos ismerősömmel, aki már elég régen a szigeten él és 5 évvel ezelőtt is találkoztunk. Egy Tapas bárban üldögélünk jó néhány órát, az ételben nincs valami nagy választék, de finom és jól is lakunk és hihetetlenül olcsó minden. Egy sajttál, egy nagy agyagedény valami chillis gombával és egy nagy tál pörkölt szerű étel, négy emberre és az italok összesen mindenért csak 20 Eurot fizetünk. Kapunk ajándékba saját készítésű mojo szószt ás avokádókat a kertjéből.
Nagyon jól érezzük magunkat együtt és már éjjel 11 óra lesz, mire hazaérünk. Jó későn fekszünk le. Ez a szállás nagyon hideg, de vastag a takaró, szerencsére nem fázunk. Nem is értem, hogyan lehetett a la gomerai kőház olyan kellemesen meleg, mert tavaly La Palman is nagyon hideg volt és még a fűtést is be kellett kapcsolnunk, de a la gomeraiban még csak fűtés sem volt.
November 27.
Reggel 9-ig alszunk, a reggeli pocsék, nem is részletezem. Fél 11-kor hagyjuk el a szállást, elmegyünk a L-be, megvesszük a sajtokat (szalámi sajos nincs olyan, amilyet akartunk. Három sajtot veszünk. Ezek háromfajta tejből (tehén, juh és kecske 33%-os arányban) készült sajtok, nagyon finomak. A piros az érettebb, ami már keményebb, a kék puhább.
Még túl korán van, lassan autózunk a déli reptér felé és picivel előtte, letérünk egy Mc Donald's-hoz egy kávét inni. A Condornál megint minimum 3-400 ember áll előttünk, három gép indul szinte egy időben. Jó fél órát állunk a sorban. Ennyi erővel megéri sokkal későbbre is ideérni, mire a sor már rövid.
A hazafelé repülés gondtalan. Mivel a Condor már nem ad enni, a L.-ben vettünk tonhal krémmel töltött rudakat és leveles tésztás süteményeket.
Szuper nyaralás volt, mást nem is tudok már mondani róla, hiszen mindent leírtam.