November 16.
7:15-kor kelünk és előbb szendvicseket készítek, meg összepakolunk, és menetre készen megyünk reggelizni. Reggeli után indulunk Adejebe, mert a mai napra belépőt foglaltunk 10 órára (előzetesen az interneten) a Barranco del Infiernoba (Pokol szurdok).
A szurdok egy teljesen átlagos szurdokvölgy, ami a sziget belsejéből indul egészen szűken és a tenger felé szélesedik, kis patak folyik benne. A szűkebb szakaszán többször előfordul, hogy a sziklafalakból elszabadul egy kőomlás, ez főleg esős idő után valószínű, amikor kilazul a kőzet. 2009-ben, egy halálos baleset után lezárták a szurdokot és 2015-ig zárva volt. Akkor újból megnyitották és kicsivel ezután ismét halálos baleset történt. Ezután egy időre ismét lezárták.
Most látogatható. Viszont naponta csak max. 300 látogatót engednek be, ezeket is fél órás időközönként induló kisebb csoportokban. 8:30-tól 14:30-ig lehet indulni, és aki biztosra akar menni, itt tud időpontot és jegyet foglalni (8 Euro).
A bejárat Adeje város egy igen meredek utcájának legtetején van, parkolási lehetőség nem igen akad, nekünk szerencsénk van, hogy pici autónk van, mert egy mini lukba bepréseljük magunkat. Már fél 10-kor ott vagyunk. Ki kell tölteni egy papírt, hogy saját felelősségünkre megyünk és milyen szabályoknak kell eleget tenni. A túra kényelmes tempóban, sok nézelődéssel kb. 3 órát tart és a szurdok 6 km hosszú.
Egy túravezető elmondja spanyolul, angolul és németül a fontos dolgokat és utána mindekinek egy védősisakot tesznek a fejére, amit végig kötelező hordani. A túra fentről indul lefelé és összesen 300 m magasságkülönbség van. Az egész szurdok természetvédelmi terület!
Szép, napsütéses időnk van, melegben indulunk. A túra nem megerőltető. A szurdok növényvilága is szép és időnként látunk kanári sólymokat és vörösbegyet is.
Amikor elérjük a szurdok szűkebb részét, ott egy vezető várja az embereket és elmondja mégegyszer a szabályokat, miszerint nem szabad sehol sem pár másodpercnál tovább megállni és ahol kőomlás tábla van, ott egészen gyorsan át kell menni.
Nem érezzük veszélyesnek a túrát, de persze egy kőomlás kiszámíthatatlan. Viszont ha azt nézem, az osztrák és német Alpokban tacatnyi helyet tudnák felsorolni, ahol már jártunk és ettől veszélyesebb volt, illetve nagyobb valószínűsége volt egy kőomlásnak, ennek ellenére ezeken a helyeken, ezt meg sem említik. Pedig hány haláleset van csak a Watzmann körül évente? Mégsem zárják le ezeket a helyeket.
Minden esetre azért egy minimális nem jó érzés van bennünk és a szűk, sziklás helyeken, inkább sietünk és nem fotózok.
Mivel 8 hónapja nem esett a szigeten az eső, borzasztó szárazság van és a vízesésben is éppen csak pár csepp víz csordogál.
A túra után hazafelé veszünk két dorádát és fél kiló garnélát, majd pakolászunk és lemegyünk a strandra fürdeni. Az Atlanti-óceán, mint mindig hideg, de azért elég sokáig kibírjuk benne. Sajnos azután ismét beborul és így hamarabb hazamegyünk, mint szerettünk volna.
Koraeste megcsináljuk a garnélákat, rájöttünk, hogy megint túl sok mindent vettünk, ezért a garnélák előétel és egy jó órával később esszük a dorádákat, de most is majd szétpukkadunk. De annyira finom minden, hogy nem bírunk nemet mondani és utána ismét elmegyünk sétálni. A sétának más oka is van: a halas, garnélás szemetet nem lehet a szobában hagyni, mert iszonyú büdös lenne reggelre, úgyhogy több zacskóba csomagolva el kell vinnünk nagyobb szemeteskonténerig, amikből az utcákon bőven akad.
Hú, de nagyon szép ez a kanyon! Szerencsések vagytok hogy most épp megint nyitva van :-)
VálaszTörlés