Tenerife - La Gomera 2017/14. Cedro-völgy

Novermber 24. 

10-ig alszunk és mivel borús az idő, nem tudjuk eldönteni, mit csináljunk, mert fent a hegyekben ez jelenthet sűrű ködöt, esőt és hideget is. Reggel kinyitom az ajtók felső ablak részét és éppen a teát öntöm le a forró vízzel, amikor majdnem szívrohamot kapok: egy nagy koppanással ugrik fel az ajtó tetejére egy hatalmas fejű kandúr és máris ugrik befelé a lakásba. Kizavarom. Csak hát olyan váratlanul ért. Ettől kezdve ahányszor kinyitunk valamit, az egész ház tele van macskákkal, a picik tök aranyosak. De bolhás mind, kaparják magukat, mint az őrült, és mi is a lábunkat, szóval nem feltétlenül szeretnénk őket bent tudni a házban.

Először megállunk Hermigua felső település részében, mert ott van egy, az 1600-as évekből származó kolostor és ott körülnézünk.

A Cedro-völgyet mindenképpen szeretnénk látni és a Garajonay túrához autózva, láttunk egy keskeny utat, ami Cedroba vezet le, tehát autóval is elérhető. Így oda autózunk. Igaz, hogy a hágón fent hideg volt és köd, de a Cedro-völgy valahogy le van választva a hegyekkel attól a résztől és itt vakítóan kék ég és kellemes meleg fogad. Nem a túracipőkben jöttünk, most bánjuk. Előbb elindulunk Hermigua irányába és kb. egy km után elérjük az éttermet (Bar La Vista), ahova az errefelé túrázók betérnek. Innen le lehet látni az egész Hermigua völgybe. Lélegzetelállítóan szép látvány. A túrakönyven van egy túra, ami Hermiguától ideág megy, 900 m szintkülönbséggel. Ha az ember talál megoldást, hogy busszal felmenjen az El Cedro-i elágazáshoz, akkor onnan lehetne lefelé, visszafelé a szálláshoz túrázni. Ezt az ötletet félretesszük a következő nyaralásra.

kivi?

Azután visszatérve a kiindulási pontunkhoz, még nincs kedvünk elmenni innen, mert más program mára nem jut eszünkbe és másfelé felhős az ég is, így elindulunk a túraösvényen egyszerűen a másik irányba. Hamarosan elérjük a nemzeti park legszebb és legvédettebb erdejét, ahol egy patak folyik és ennek köszönhetően minden zöld, tele van páfrányokkal és azokkal a fákkal, amik Tenerifén az Anaga-hegységben is vannak, olyan szarvasagancsszerű ágakkal és ahogy enyhén fúj a szél, kattognak, csattognak, nyikorognak és furcsa huhogó hangokat adnak ki, hogy néha halálra rémülök. Szellemeerdő! Nem szeretnék egyedül vagy este sötétben itt lenni.

Jó másfél km után elérjük az Ermita de Nuestra Senora de Lourdes, kis erdei templomot, aminél egy piknikhely is van, ami igen hangulatos, asztalokkal, fapadokall, egy fa törszéből folyó vizzel, kis fahíddal és szelektált szemétgyőjtő kukákkal. Innen egészen a Garajonayig fel lehet túrázni, ami már nincs is olyan messze. Szuper túraútvonalak cikázzák át az egész szigetet. Innen egy felső ösvényen megyünk vissza az autónkig, ami a nyári táborhelynél áll, ahol talán régebben iskolai nyári táborok lehettek.

15 óra körül elindulunk innen San Sebastianba, elverni az időt. Megnézzük a város mögött vezető utat és a kikötő mögötti strandöblöt. Ez utóbbi alkalmas főrdeni. Így lassan már ki is alakul bennünk, hogy ha mégegyszer jönnénk La Gomerára, bizony akkor is ugyanott laknánk, és akkor lenne már két közel fekvő strandunk, ahova járhatnánk fürdeni, és még pár túra is a szigetnek ezen az oldalán...

Elmegy az idő, már nincs idő elmenni sötétedés előtt a párhuzamos völgybe, ahol három víztározó van. Hazamegyünk és kint ülünk a házunk előtt teázva, macskázva. Estére a másik két lefagyasztott (és reggel már felolvadni kivett) dorádát készítjük el.

Még soha nem fedeztünk fe a Kanári-szigetek egyikén sem ennyi féle trópusi gyümölcsöt, mint La Gomeran: kivi, csillaggyümölcs, avokádó, mangó és marakuja. Utóbbi a fenti macskás képeken is látszik. Futónövény, elsőre valami töknek gondoltuk, mert a termések sokkal nagyobbak, mint a szokványos marakuja. De aztán találtunk pár érett gyömölcsöt is, azok sárgák voltak és kisebbek és megettük és a belseje nagyon finom volt. 

Ez a marakuja, vagy más néven passziógyümölcs virága:

ez pedig a még éretlen termése: