Tenerife - La Gomera 2017/3.

November 15.

A tegnapi nemalvást bepótlólag, ma úgy aludtam, mint atom és 7:15-re állítottuk a vekkert, mert túrázni akarunk. Ma akartuk megmászni lefelé a Teidéről a Pico Viejot, de lebeszéltek róla. Felvonóval mentünk volna fel a Teidére, onnan pedig a Pico Viejo nagy krátere mellett le a kalderaútig...de ha oda jöttünk volna le, ahova a túrakönyv leírja, 8 km-re lettünk volna az autónktól, ha meg a Roque de Garciahoz jöttünk volna le (onnan már csak 4 km vissza), akkor teljesen úttalan utakon kellett volna jönni, ami pontosabban azt jelenti, hogy a Teidétől kezdve nincs kitaposott vagy jelzett ösvény. Végig durva, nagy köves lávatörmelék között kell a lábnyi széles ösvénynyomot kiszimatolni. De ez is csak az első verzióra vonatkozik. Barátunk sógora, akikkel tegnap este vacsorázni voltunk, nagyon lebeszélt, szerinte könnyű eltévedni a lávamezőben és bajunk is eshet. Bevallom őszintén, kicsit besz@rtunk. Csak egy mobiltelefonunk van, mert páromé céges, azt nem hozhatja el nyaralásra, az enyém meg régi, pár órát bír csak ki az aku, a gps sem a legjobban működik benne. Komolyabb navigációs eszköz nélkül végül megfutamodtunk sajnos, amit nagyon bántunk, le elhalasztottuk egy másik nyaralásra a túrát. 

Ma a szobánkban, saját reggelit fogyasztunk, nincs kedvünk a tegnapi cirkuszhoz. 

Helyette kikerestük az egyik csatorna túrát Güimarnál, amit már évekkel ezelőtt is nézegettünk. Itt egy vízcsatorna mentén, egy barrancoban (szurdok) és annak kőfalába vésett alagutakon át vezetett volna ez az út. De nem találjuk meg. Az első nyaralásunk ez évek óta, amikor annyira felidegesít mindkettőnket a Rother Wanderführer, hogy legszívesebben lehajítanám egy hegyről. Eddig mindig jól segített ez a túraleíró gyűjtemény, de most mind Tenerifén, mind La Gomerán egy katasztrófa volt és más németek, akikkel útközben találkoztunk és beszélgettünk, szintén használhatatlannak ítélték meg. Olyan kusza és érthetetlen volt sokszor a leírás, hogy egyszerűen nem lehetett rájönni, mit akart az író. 

Szóval Güimarba érve mindent a leírás szerint csinálunk, a templom után elkanyarodunk, ahogy le van írva, felfelé megyünk a meredeknek leírt úton, amíg végetér és poros földúttá válik, minden megyegyezik a leírással, és csak megyünk felfelé meredeken egy iszonyat kanyargós erdei poros úton, de soha nem jön a baloldali leágazás. Végül másfél óra felfelé menetel után visszafordulunk és úgy gondoljuk, hogy nem baj, legalább megint van miért visszajönni újból a szigetre! :-) 

Érdekes, ahogyan nagy sebességgel zubogva folyik ezekben a nyílt csatornákban a tiszta víz.

Nagyon sajnáljuk, hogy nem találtuk meg a szép túrát, visznont nem bánjuk meg a túrázást így sem mert mentünk eleget felfelé, megdolgoztunk, nem voltunk lusták és szép tájakat láttunk így is. Az eredetiről itt van egy youtube videó-részlet. 

Gyönyörű napos, és forró idő van ma, de ahol lakunk, nem volt ilyen, sötét felhős volt az ég, amikor elindultunk, ezért még nem indulunk vissza, hanem lemegyünk Candelariába, ahol csak a legelső, 2004-es utazásunkkor voltunk és azóta egyszer sem. 

Candelaria iszonyatosan kiépült, nagyon nagy lett. Elsétálunk a nagy katedrális teréig és ott iszunk egy kávét. (2,90 Euro egy csésze).

Hazafelé vásárolunk a Mercadonában 1 kiló garnélát, jobban mondva, fél kiló nagy langusztát (szürke) és fél kiló nagy gambaszt (piros). Mindezt 11 Euróért. 

Még mindig korán van és nem akarunk még hazamenni, mert strandolni akartunk, de totál borús az idő, így elautózunk még a másik irányba, Los Giganteshez, picit szétnézünk és hazamegyünk. 

Lassan megcsináljuk a garnélákat. Sok munka és baromi undorító, de minket ez nem izgat, közben beszélgetünk, együtt vagyunk és az eredmény olyan isteni, hogy azért mindent megéri. 

Aki érzékeny gyomrú, az innen ne olvassa tovább!!

Le kell tekerni az állat fejét, onnan aztán mindenféle trugyi kijön, azután leválasztani a lábaival együtt a páncélt és M. fel szokta vágni a hasát (másik fajtáknál a hátát) és kiszedi késheggyel a belet is, de ezek akkora nagyon voltak, hogy amikor letekertük a fejét, kilógott egy kis bél, azt papírtörlővel megfogva egy darabban ki lehetett húzni. Ezt csak azért írtam le, mert meg lehet szokni. Minket csak az első alkalommal undorított, de azóta úgy csináljuk ezt, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Sok idő és macera, aprólékos munka. Kevés olajat kell felforrósítani és sok felalprított fokhagymát beletenni. Kis oregánót is hintek bele. A garnéláknak elkezd megváltozni a színük, minél jobban fehérednek, annál jobban keményednek is, hamar meg kell fordtani őket és amikor bekunkorodnak, kész vannak, azonnal ki kell venni, mert ha hosszabb ideig sül, bekeményedik és már nem lesz finom. Nekünk ízre a languszta volt finomabb és inzenzívebb. 

Csak salátát csinálunk hozzá, és az erkélyen esszük meg az egy kiló (32 darab) garnélát. Isteni finom, de a fele is elég lett volna. De mind betermeljük és majd szétpukkadunk, hogy muszáj mozogni kicsit, így elmegyünk utána még egy kört sétálni.