Tenerife - La Gomera 2017/8. Túra Hermiguából Aguloba

Novermber 19.

Jól alszunk és mára egy igen nagy túrát választottunk ki, ami a szállásunktól indul. A szállásunk völgyét szemközt határoló hegyláncot kell megmászni (kb. 750 m) és azután annak hátsó oldalán továbbmenni, majd leereszkedni Aguloba. Alternatívaként egy kis kitérőt lehet tenni a Mirador de Abrantehez. Amikor tegnap ott voltunk autóval, láttunk ösvényeket és még gondoltunk is arra, hogy brutál lehet ide felmászi, ezt biztosan ki fogjuk hagyni, erre ma mit csinálunk? Na, jó, nem mászunk fel egészen a Miradorig, bár már majdnem ott vagyunk, mert az egy kitérő lenne és minek, ha már tegnap voltunk, de egészen a közelében vagyunk egyszer...

Forrás: google maps satellit

Amint elindulunk szép, napos, meleg időben a banánültetvények között, folyamatosan cserkésszük a hegyvonulatot, vajon hol lehet azon egy ösvény, ami a legtetejéig vezet. Abszolút elképzelhetetlen. Minden túl meredek. 

A poros földúton elérjük Hermigua templomát és onnan egy darabig a falun át megyünk, majd Ibo Alfaro falurészen keresztül kell elindulni a hegyre fel. Itt már a faluban vezető meredek és igen sokáig tartó lépcsősor totálisan kikészít. Elérve Ibo Alfaro tetejét, egy víztározó felett tartjuk az első pihenőt és alig kapunk levegőt. Innen belátni az egész völgyet. Lehet látni a szállásunkat is és a háttérben a Teidét is. 

Mégegyszer, az előző képen bejelölve a szállásunk:

Azután egy kis pálmaligeten kereszül haladunk és az ösvény egyre meredekebb lesz, kaktuszok közt vezet, míg a végén már sziklákon megy tovább, és nagyon meredeken emelkedik. Egyszer le kell ülnöm kicsit pihenni és enni, mert reszket mindenem. 

A túra gyönyörű szép, de nagyon megerőltető és úgy érezzük, hogy szinte soha nem érjük el a hegy csúcsát, mert ahányszor csak felnézünk, úgy tűnik, hogy a következő kanyar után elérjük és azután megint hosszasan elhúzódik az ösvény. 

A Lomo Gordo hegységet megmászva egy poros, vöröses földes kis fennsíkra érkezünk. Itt nagyon erős a szél és be is felhősödik és néha szemerkél az eső. Leereszkedünk egy kisebb völgybe. Totálisan más a növényzet és a táj megjelenése, mint előzőleg volt. Azután lehet dönteni, hogy megtesszük-e a Mirador de Abrentehez a kitérőt vagy leereszkedünk Agoluba.

Elmegyünk egy víztározó mellett (Embalsa de Agulo) és utána egy szélviharos kanyar után az Auglo fölé emelkedő, vöröses és szögegyenesen a magasba törő sziklafal tetején találjuk magunkat. Kicsivel felettünk van az üvegkilátó. Keskeny, sziklás, meredek szerpentinekben megy lefelé az ösvény dikrekt Aguloba. Hihetetlen, hogy a kilátó magasságáig fent voltunk!

Ki vagyunk purcanva és alig várjuk, hogy Aguloban valahova beülhessünk, igyunk kávét és kólát és együnk valami édességet. A főút menti kávézóba ülünk be, más lehetőség nem is nagyon van. Az innivalókon kívül még egy sajtos szendvicset rendelünk, amiben helyi sajt és paradicsom van, finom, meleg baguette (+ két kávé, két Cola ˛= 9 Euro). Itt sokáig elüldögélünk, nincs sok lelki erőnk továbbindulni és mellénk ül egy másik német pár, akikkel azonnal beszélgetésbe elegyedünk és pillanatok alatt annyi sok hasonlóságot fedezünk fel egymás között, hogy a beszélgetés érdekes lesz és ezzel el is megy sok idő. 

Végül elindulunk Agulo kis főutcáján át, a lépcsőzetes mezőgazdasági tájban meredeken lefelé, ahol a régi és már kihalt banántermelő falun, Lepén keresztül elérjük Hermigua tengerpartját. Csomó gyümölcsöt látunk, elhagyatott kertekben: hatalmas érett mangókat és avokádókat, és életünkben először csillaggyümölcsöt, ami szászával hull le az útra és már erjed. Párat, ami keményebb, leszedek a fáról megkóstolni. Amúgy nem illendő és lopásnak is számít valakinek a kertjéből kilógó gyümölcsöt szedni, de ez nem lóg ki, hanem az utcán van és tonnaszámra hullik az utcára. 

Ilyen túratáblák vannak az egész szigeten, nagyon sok helyen, szóval az ösvények jól ki vannak táblázva: 

A tengerpartot elérve, a völgyünk közepén, a banánok között vezető földúton megyünk vissza hazafelé és így végül egy nagy kört leírva érkezünk haza. Ledobunk mindent a ház előtt és az első, hogy kiszabaduljunk a túracipőkből és igyunk valami jót. Narancslét kortyolgatva üldögélünk a házunk előtt és felnézegetünk a hegyre, ami olyan magas és meredek, hogy el sem hisszük, hogy megmásztuk. Elképzeljük a régen itt lakó öregeket, akik görcsös fabotra támaszkodva üldögéltek valamikor a padon a ház előtt. Mi is szívesen öregednénk meg itt. 

 7,5 órát tartott a túránk és 11,5 km hosszú volt. 

Vacsorára paradicsomos tésztát főzünk, veleaprítunk még sok zöldséget és egy kis maradék sonkát is, sok sajttal fogyasztjuk és igen finomra sikerült. 

A mai túra gyönyörű volt, nagyon tetszett.