Costa Rica - 6. rész, Tenorio NP

Március 21.

Screenshot a google maps-ből

Fél 7-kor kelünk és reggeli után fél 9-kor el is indultunk a Tenorio NP felé. Az út a végtelenségig húzódik, sok helyen útépítések miatt lezárás van és van, hogy fél órát várakozunk, hogy áteresszenek. Végre ma nem esik az eső és süt a nap, a hőség és páratartalom miatt gőzfürdőben érzi magát az ember, állandóan folyik rólunk a víz. Fél 12-re érkezünk meg. A hotelszoba (Tenorio Lodge), jobban mondva hatalmas bungaló totál luxus. Az ára is. 😄😱

Összepakolunk a kiránduláshoz és elindulunk a Rio Celestehez, azaz a kék folyóhoz. Csak 12 km-re van. Rekkenő hőség van, 32 fok, 24 dollar a belepő kettőnknek. Gyönyörű ösvény a kék folyó mentén, türkiz vízesés, a két folyó összefolyásánál két színű víz találkozik és minden kénszagú. Fürdeni nem szabad sehol sem, mert a folyó mérges, kénes gázokkal van telítve, ezek és különböző ásványi anyagok adják a színét.  

Jön egy éhes pizoti, kunyerál, de elhessegetjük. Összesen 3,5 órát tart a túra oda-vissza. Hazajövünk, zuhanyzunk és a faluba megyünk enni. Pár étterem van, a szokásos kínálattal, most fajitast eszem, M kotlettet. 

Mikor hazajövünk, ülünk még egy sörrel a teraszon. Nagyon különleges ez a hely és a szoba ismét a vadonra és a Tenorio vulkánra néz. Este hűvös van és fúj a szél. Innentől kezdve, az utazás végéig, végig viharos szél kísér. Egy madár egész éjjel folyamatosan rikácsol. Fáradtak vagyunk, már 10-kor lefekszünk. Sajnáljuk, hogy ilyen rövid ideig vagyunk csak ilyen paradicsomi helyen. A kertet "hangyautcák" szelik keresztül-kasul. Szorgos levélvágó hangyák hada megy libasorban egyik irányban a levéllel a hátán, másik irányból meg levél nélkül vissza, ahol az útjuk van, ott a fű is szabályosan ki van taposva, ösvények szelik keresztül a kertet. Sokáig elnézegetem és filmezem őket. 

Costa Rica - 5. rész, Arenal

Március 19. 

Screenshot a google maps-ből

Összesen csak 2 órát alszom és szörnyen zombi állapotban vagyok. A reggeli jó, gyümölcs, tükörtojás, rizzsel, babbal, de van a tányéron egy darab igen finom, házilag készített sajt is, ettől teljesen oda vagyok, mert én otthon mindig sajtot reggelizek és a tojásért egyáltalán nem vagyok oda, itt viszoont 3 héten át nem látok sajtot és minden nap tojást kapok reggelire. Az amerikai család, akik meg mellettünk esznek, mind hozzá sem nyúlnak a sajthoz. Utána rögtön a Poás vulkánra megyünk. 20 percenként, huszas csoportokban engednek fel, sisakkal. A belépőt csak és kizárólag a park vezetőségének oldalán, igen bonyodalmas módon lehet, előre, percre megaddott időpontra megvenni, enélkül más úton nem lehet ide jutni. Ára a szokásos 15 USD, amit előre ki kell fizetni.

Itt találkozunk egy magyar családdal is, akik Kanadában élnek. A krátert ellepik a ködfelhők és csak egy pillanatra tisztul ki, de az egészet nem lehet belátni. Utána visszamegyünk a hotelba összepakolni és indulunk az Arenal vulkánhoz. Az úton bóbiskolok. Fél egyre odaérünk, odaadják a szobát (Arenal Volcano Inn) és addig elkezd esni az eső. Innen az Arenal NP-ba megyünk (15 USD belépő fejenként) és 2 óra alatt vegigvágtatunk az egyik ösvényén, mert a parkok 16 órakor bezárnak és ha nem mész ki, az autódat is bezárják. Eleinte unalmas, nádas, utána már jó őserdős, de állatokat csak valami fácánszerűt látunk (hokkotyúk a neve) és egyszer egy agotit. Rohanunk, mert 4-kor zár be a park. A kaput már becsukták, csak még nincs lelakatolva. Még egy kis kört teszünk a tó csücske körül és hazajövünk.

este egy pillanatra előbújik az Arenal vulkán

Utána bemegyünk La Fortunába pénzt kivenni bankból, de normál bankkártyával nem működik, csak kreditkártyával, az meg most nincs nálunk, majd enni megyünk. Egy szörnyű pizzériába megyünk, a pizza jó, de a kiszolgálás rémesen lassú és béna. Nem bírjuk mind megenni, becsomagoltatjuk és hazajövünk. Későn fekszünk le. 22:40 -kor. 

Március 20. 

Screenshot a google maps-ből

A reggeli büfés, de a legtöbb étel főtt, ebédnek való szaftos meleg étel, ami nekünk nem reggeli, ezekhez hozzá sem nyúlunk. Más dolgokban meg igen kevés a választék, nyamvadt sonka és nyamvadt sajt és müzli. Kényelmesen készülődünk, fél 10-kor érkezünk a Mistico függőhíd parkhoz, a belépőt előre interneten vettük. Lehetett foglalni vezetővel és magunk vezetésében is. Mi utóbbit foglaltuk, 25 USD fejenként. Hol esik, hol nem. A függőhidak között kanyargós ösvény vezet, látunk kolibriket, két mérges kígyót, egy piros nyílméregbékát, egy rufous motmot (rozsdásfejű szalakóta) madarat. Az út gyönyörű és a függőhidakon lenni nagyon szuper élmények. Lassan megyünk, van időnk és minden nagyon tetszik. Sajnos a végére elkezd szakadni az eső. A parkolóban egy kis pavilonban ebédelünk, a tegnap estéről elhozott fél pizzát és calzonét, meg egy csoport otthagy egy negyed felvágott dinnyét, azt is megkapjuk. Jóllakottak, elégedettek vagyunk. Tukánok repkednek a fákon körülöttünk. Még másfél óránk van a canopyig, így hazamegyünk átöltözni, mert az eső nem áll el, és hogy olyat vegyünk fel, aminek nem kár, ha szétázik, meg vékony anyagú, különben itt esélye sincs megszáradni a magas pártaratalomban.

pizoti vagy fehér orrú ormányos medve (a vöröses színű a coati)

Kolibri

eper jeans-nadrágos nyílméregbéka és Schlegel-lándzsavipera

rozsdásfejű szalakóta

Ezt a tenyérnyi méretű kék lepkét napjában többször láttuk, de mindig vadul repkedett, nincs róla egy fotóm sem sajnos.

Picit látszik az Arenal vulkán

Swainson tukán

A canopy társaságot gondosan előre választottam ki. Rengeteg ilyen dróton csúszós vállalkozás van az Arenal vulkán körül és egész Costa Ricában. Az útikönyvünk is felsorolt jópárat és összehasonlította őket, már ez alapján tudtam, hogy melyik szimpi, de azután megnéztem több féle társaságtól you tube videókat és ott látszott, milyen a kilátás, milyen a technikai megoldás (mert majd később még írok arról, hogy vannak nagyon gagyi kivitelezések is). Így az összes közül a legdrágábbat választottuk ki (80 USD fejenként), de a legjobbat! A honlapjukon láttam, hogy ha egy-két nappal egy dátum előtt nézem, már szinte nincs hely, így nem mertünk a spontán ottani jegyvételre alapozni és jó előre megvettük a jegyeket a neten, amit az összes többi programmal is így tettünk, aminek gazdaságilag is volt egy oka és előnye számunkra, mégpedig, hogy több hónapra felosztva foglalgattunk, fizettünk előre ki dolgokat, így nem terhelte az utazás során hatalmas összeg egyszerre a kreditkártyánkat, mert azzal már csak a szállásokat fizettük helyben. Minden egyéb vagy ki volt fizetve előre vagy készpénzzel fizettünk helyben. A canpoy társaságunk Monteverdében is megtalálható, de ott másodjára nem akartunk ismét ilyen sok pénzt kiadni, nagy hiba volt, egy olcsóbb társaságnál foglaltunk és nagyon vacak volt minden, de erről majd abba a részben írok, amikor odaérek a meséléssel.

A Sky Adventures parkban van Costa Rica legmagasabban vezető és leghosszabb, leggyorsabb canopy pályája. Három nyitott kabinos felvonóval visznek fel. Szakad végig az eső és csak 21 fok van. Az első kábelpálya nagyon hosszú és 70 méterrel van a fák felett. Hihetetlen hamar felgyorsul az ember egy nagyon gyors sebességre. Az elsőnél nagyon fura még a dzsungel felett ilyen sebességgel a levegőben száguldani. Rendesen kilövell az adrenalin bennem és végig síkitok, mint egy őrült. A megállástól mindig félek. Ha nem fékeznének le a segítők, akkor az ember beleszáguldana a szivacsfalba. A segítők nagyon barátságosak, szuper az egész. 7 dróton csúszunk, a másodiktól már nem félek, hanem élvezem. Sajnos a ködtől, felhőktől semmi sem látszik az Arenal vulkánból, pedig főleg emiatt választottam ezt a társaságot, mert szuper rálátás lenne a vulkánra. A száguldásnál meg annyira vág az eső a szemünkbe, hogy fáj, és sokszor be kell csukni a szemünk, nagy kár, hogy ilyen sz@r időben csináljuk ezt. Az utolsó szakasz a legmeredekebb, ott iszonyúan felgyorsulunk. Hihetetlen egy élmény! A kábelből spriccel az eső által kimosott kosz, hogy az egész arcunk és ruhánk tele van sáros lével. Szét is vagyunk ázva és fagyva, de szuper volt. 

Itt még röviden írnék a rendszerről: itt egy acélkocsit akasztottak a drótra, erre voltunk a beülővel és egy karabínerrel ráfogva, ennek kétoldalából egy kapaszkodó kar jött ki, ami igen kényelmes volt, és a jobbra-balra forgatásával lehetett lassítni. Egy fékrendszerrel a segítők is befékezték az érkező embert, hogy ne csapódjon be. A beülő is vastagabban párnázott övből állt, ami nem vágott be. Egy második felfüggesztés karabínere közvetlenül a drótra volt akasztva, biztosítékképp, ha az egyikkel valami történne. Az egészben az ember kényelmesen ült és a fékrendszer is jól múködött, valamint csúszás közben nem tudott az ember elfordulni oldalirányban. Mindezeket azért írom le, mert a másik társaságnál ez mind másképp volt, forogtunk a saját tengelyünk körül és a beülő csak simán a mezei szíj volt, ami a saját súlyunkat behúzva majd szétvágta a vesénket és a felcombunkat, fájdalmas volt és a saját kesztyűs kezünkkel a dróton kellett lefékezni magunkat, ami szintén nem volt kellemes. Ha visszamennénk Costa Ricaba, elmennénk ismét a Sky Adventures-hoz és csak is velük mennénk mégegyszer! A segítők is szuper kedvesek, barátságosak voltak, míg a másik társaságnál abszolút nem. 

Íme egy összevagdosott, nagyon lerövidített videóverzió: 

saját videó 

Utána a hotelben a forró vizes jacuzziba ülünk. Későn, fél 8-kor indulunk el La Fortunába, előbb vásárolunk italokat, kiveszünk pénzt, utána egy útmenti steak housban eszünk, drága, de nagyon finom és nagy az adag. M grillezett bordát eszik bbq szósszal, én valami ismeretlen nevű halat avokádó szósszal. Alig bírjuk megenni, olyan sok. A tulaj és a felszolgáló nagyon kedvesek. Fél 10-kor érünk haza és még sokáig pakolászunk, megbeszéljük a másnapot és kint sörözünk. 11 után fekszünk le. Este eláll az eső.