Costa Rica - 2. rész

Március 14.

Screenshot a google.maps-ből

Jól alszunk, bár én reggel felé gyakran ébren vagyok. 6-kor reggelizünk, gyümölcs, rántotta és házi lekvár van. A hajnali kilátás a ködfelhőkkel telt Turrialba völgyre csodálatos.

6:45-kor már elindulunk az Irazu vulkánhoz. Hiába, hogy csak 43 km-re van, borzalmas kanyagrgós és rossz minőségű úton megyünk, egyszer el is visz a navi máshova. Fél 9-re érünk oda. A vulkán az azonos nevű nemzeti parkban fekszik. Minden nemzeti parkba 15 USD körüli belépő van fejenként. Ide 15, plusz 2000 Colon (3 Euronak felel meg) a parkolásért. 

A parkolóban őr van, így most meg is bánjuk, hogy amiatti félelmünkben, hogy a telepakolt kocsit feltörik, inkább még egy éjt maradtunk Turrialbában, mert délutánra nem nagyon van programunk és sokkal jobb lett volna már ma délután elmenni Cahuita és a tengerpart felé. De amikor az ember előre megtervez egy ilyen nagy utazást, lehetetlen minden részletét úgy kigondolni, hogy majd a valóságnak meg is feleljen. Gyönyörű tiszta napos idő van, így láthatjuk az azúr színű tavacskát a vulkán kráterjében, ami egyáltalán nem egyértelmű, mert a passzátfelhők általában ellepik a vulkánt és akkor semmit sem lehet látni. Szóval szerencsénk van!

Costa Ricában kb. 60 vulkán van, ebből még 6 működik. Az Irazu 3.432 m magas és 1994-ben tört ki utoljára. 

Sajnos egyik kilátóhelyről sem lehet teljesen belelátni a kráterbe. Igazából 30 Dollar csak azért, hogy az ember belenézzen egy kráterbe, igen sok, de másrésztről meg, hol lát az ember ilyet még az életében? Visszafelé az autóhoz vezető úton rengeteg időt töltünk el nagyon mini kolibriket figyelve. Még felmegyünk a fenti kilátóhoz is egy rémes kátyús úton autóval és a piknik helyen eszünk, utána sajnos, semmi tervünk nincs, a környéken nincs sok látnivaló, ami meg érdekelne, mint a Turrialba vulkán, ami 2016-os kitörésekor 4 km magasra köpte a hamut az égbe és azóta le van zárva. 

Az Irazu három kátere és mögötte a Turrialba vulkán

 

Akaratlanul lekeveredünk Cartagoba és ott egy mekiben üldögélünk shakekkel. Az ottani internetre rácsatlakozva nézelődök, mit lehet még megnézni és csak egy vízesést találunk, ami érdekes lehet. Cartago, mint város nem érdekel. Utána hazajövünk csak lepakolni, mert a szállás úgyis útba esik és elmegyünk egy 10 km-re fekvő kis vízeséshez (Aquiares), ahova egy keskeny köves, meredek, de terepjáróval járható út vezet le az őserdőben. A vízesés nem nagy szám, de a környezet nagyon vadregényes. Utána hazajövünk és zuhanyozunk, majd enni megyünk. 

Feltűnő itt, hogy a házak magasan körül vannak véve kerítéssel, néhol vasráccsal és még a teraszok is ketrec szerűen be vannak építve. Sok helyen van egy magas, szuronyos hegyű kerítés a kert körül, és pár méterrel beljebb, ahol a ház verandája van, ott vannak a kerti bútorok, ahova kiül a család, és mellette a verandán parkol az autó és a motor és ez a rész a földtől a ház tetejéig mégegyszer körbe van rácsorva, mint egy börtöncella. A későbbiekben ezt szinte mindenhol ugyanígy látjuk, úgyhogy nagyon nagy lehet itt a betörési ráta. Sajnos ilyen häzakat nem tudtam fönyköpezni, mert soha nem voltam rákészülve, és mire elősátam a fényképezőt, addigra már tovább voltuk onnan, egyszer csináltam egy hosszabb videót, de ezeket nem töltöm fel a netre.

Vacsorázni megyünk, tőlünk kb. 1 km-re lentebb az út mentén, egy kanyarban van egy szimpatikus kinézetű étterem. Jó választás, mert hatalmas adag kaját kapunk és nagyon finom. M megint fajitast eszik, én valami rizses garnélás ételt. A rizs száraz, apró zöldségdarabkák vannak benne és kicsit ázsiaias ízű. Rengeteg garnéla van benne és nagyon finom. Meg sem tudunk mindent enni, átszámítva kb. 13 eurót fizetünk.

Este megpróbálunk tovább fent maradni, de csak 20:30-ig bírjuk.

 

Március 15.

Screenshot a google. maps-ből

Én már 04:30-kor felébredek és nem tudok tovább aludni. Hajnalban madárkoncert van, jó hallgatni. 7-kor reggelizünk, kiadós zöldséges rántotta, gyümölcs, süti van. Csodás madarakat látunk. 8:40-kor indulunk el Cahuita felé. Egy órán át kanyargós út vezet szép buja zöld tájban. A parti síkság felé egyre felhősebb és parásabb lesz az idő. 31 fok és kb 100%-os páratartalom van. A síkságon elérünk egy főutat, ahol ezrével jönnek a nagy truckerek szembe. Egyre rondább ipari területek jönnek, ahol hajókontenerek vannak egymásra halmozva. Puerto Limonnál térünk rá egy sokkal szimpatikusabb kisebb és szögegyenes útra. Balra az Atlanti-óceán kísér, vad, fekete homokos, hullámos partokkal, az utat pálmaligetek szegélyezik és sokszor legelő marhákat látunk. Minden marha körül van egy csapat pásztorgém.

 
Délben érkezünk meg a Suizo Loco Lodgehoz („svájci őrült lodge“). A tulaj egy svájci férfi, aki már 20 éve itt él, már leveleztem vele előzőleg. Hihetetlenül kedves, szimpatikus. A szállás egy gyönyörű trópusi kertben van, rögtön látunk szép madarakat és két nagy leguánt egy fán. A bungalónk is aranyos, kis puccos. Iszonyatos a páratartalom, rögtön a medencébe megyünk felfrissülni, de annak a vize sem különösen hűs. A medence és a svájci tulaj, és német nyelv, miatt foglaltam ezt a szállást. Nagyon tetszik. Két óra múlva elmegyünk körülnézni. Ahogy kihajtunk a szállásról, azonnal látunk két kisebb tukánt (jobban mondva pontosan örvös arasszárit) és vagy jó fél órát ácsorgunk ott.

Látunk egy igazi nagy színes szivárványcsőrű tukánt is és az orrunk előtt egy fán lajhárt is. Kiszúrja a szemünk, de magunktól soha nem vettük volna észre, egy lovas mutatja. Wow, hihetetlen, hogy miket látunk direkt a szállásunk előtt. Hosszú ideig figyeljük, de a lajhár a fa mögött van, csak alig látni. A part menti úton autózunk, előbb pár száz métert északra és megnézzük a partot. Kétszer átszalad az úton egy aguti és gyakran látunk hollókeselyűket is. A part nem szép, de az állatoktól totálisan be vagyunk zsongva. Majd Cahuitába megyünk, pici falu, tele éttermekkel, és turistákkal, hippikkel és rasztákkal. A kis szupermarketek méreg drágák. Egy étteremben eszünk, én fajitast, M egy makrélás ételt. Mindkettő finom és nagy adag, árban hasonló, mint Németországban. Utána hazajövünk és a teraszon ücsörgünk. Hihetetlenül szép ez a hely.