Costa Rica - Összefoglaló (közkívánságra)

Amikor írtok, hogy várjátok, mindig "szemétnek" érzem magam, hogy van, aki ennek örül, és én "cserbenhagyom". Szóval, ilyenkor kicsit mégis összeszedem magam. Így ma este összedobok egy összefoglalót és holnap reggel közzéteszem. 

Costa Rica - 3 hét

Repülés a Swissair szervezésében: München - Zürich - San José és ugyanezen az útvonalon vissza. 

Az oda 12,5 órás Zürich - Saj José (vissza csak 10,5) távolságot a svájci Edelweiss (= "havasi gyopár") céggel tettük meg. Első alkalom volt velük és az olcsóbb charter szolgálatok közé tartoznak, így nem is nagyon vártunk el többet, mint amit annó az Air Berlintől kaptunk. De sokkal több volt. Beléjük szerettem!!

A gépben hatalmas hely volt, ülésfelosztás 2-4-2 és a térdemtől még jó 20 cm volt a következő ülésig, ami nem csak ülni kényelmes, hanem a filmet nézni az előző ülés hátában is sokkal jobb a szememnek. Nagyon kedves utaskísérők voltak, sokszor kaptunk inni, az étel meg nagyon jó volt, kétféle svájci tipikus kaja közül lehetett választani, friss kenyér volt hozzá, olyan sok szelet, amennyit csak akartál és fém evőeszköz, egy üvegpohár és a kispárnán nem papírhuzat, hanem rendes, színes, szép huzat, mindenen egy havasi gyopár. Tisztaság és az üléstámlában állítható fejtámla. Tényleg szuper volt velük és az ár vert minden mást, ráadásul nem kellett átszállni Amerikában vagy Panamában, a svájciakban meg megbízom, hogy nem kallsztják el a bőröndömet. 

Autó

Europecartól volt, drága volt, teljes önrészkiváltó biztosítással, SUV-t foglaltunk, valami ismeretlen nevű kínai gyártmányt kaptunk. Nagy volt kényelmes, de egy négykerékmeghajtású autótól az ember sok lóerőt vár el, ebben meg annyi sem volt, mint a mi otthoni autónkban, amiben éppen csak 80 van, szóval meredek lejtőn még 1-esben is alig ment fel. Benzines volt, a benzin literára 1 USD körül van. Hatalmas csomagtartója volt és nekünk sikerült ezt is pukkadásig teletömni. 

Szállások és étkezés

Finomabb, drágább, előkelőbb szállásokat foglaltam, egy-kettő kivételével, és azokkal a kivételekkel mind nagyon szuper is volt. Reggeli mindig volt velük, a legtöbbnél nem büfés, hanem eléd tették a rántottát rizzsel és fekete babbal, plusz gyümölcs. Amelyik büfés volt, annál csomó olyan főtt kaja volt reggelire, amiket mi ebédre eszünk. Nehéz volt olyat találni, ami jól esett. Sajt, sonka csak ritkán volt, müzli is. 

A szállásokon főztek vacsorát, de nekünk az fejenkénti 17-22 USD áron túl drága volt. Mindig bementünk a közeli falvakba vacsorázni, rengeteg étterem volt az utak mentén. Legtöbb mexikói, vagy helybéli, vagy staek house ételeket kínált, de pizzéria is volt. Árban sokkal kedvezőbbek voltak, általában 12 és 15 Euro közöttinek megfelelő összegért ettünk ketten. Hatalmas adagok voltak, a helyi kajákat végigettük, mind nagyon ízlett. Soha nem volt bajom tőle, illetve az utazás végére kicsit gyakrabban mentem Wc-re, de nem volt vészes. 

Utak

Borzalmasnak írták le őket. Hát nem voltak azok. Szuper jó minőségű, sokszor vadi új utak voltak. Okés, hogy a sebességkorlátozást valami földönkívüli találhatta ki náluk, mert az autópályával egyenrangú úton is csak max. 80-nal lehet menni, amúgy főutakon a 40 és 60 tipikus, lakott területeken belül meg 25 és 10 méterenként fekvőrendőr. De senki nem ment ennyivel. Mi nem akartunk bűnözni, nehogy bajunk legyen belőle, de ha ilyen előírt sebességgel mentünk volna, mindenhol feltartottuk volna a közlekedést, általában az előbbieknél írtaknál 20-szal többel ment mindeki, így mi is, de még akkor is minket folyton megelőzgettek. Ahol beton vagy aszfalt út van, az nem rossz, ami rossz, az, ha nincs út, azaz kőkemény, köves földút van, na az kirázza a nemlézető vesekövet is. Azokon tilos beszélni vagy enni 😁vagy legalábbis jobb, ha az ember nyelvét nem a fogai között tartja!!! 

Közbiztonság, emberek

Nahát ettől féltem rendesen. Az első napokban majd belediliztünk, hogyan és hova dugdossuk főleg útközben (mert a szállások zömén volt széf) a több részre szétosztott Dollárunk, Colonunk és Eurónk, de végül mind egy hátizsákban landoltak. Ha szállásról mentünk valahova akkor csak max. 50 USD-nak megfelelő pénzt vittünk magunkkal és az útleveleknek és jogosítványoknak csak a színes fénymásolatát. Soha nem tapasztaltunk félelmetes vagy veszélyesnek tűnő helyzetet. A benzinkutaknál golyóálló mellényes gépfegyveres őr volt, ami azért elmondja, hogy valami csak nincs rendjén, de ha oda behajtottál, rajtad volt az őr szeme, szóval vigyáztak rád. Az autót mindig bezártuk bentről. A nagyobb üzleteknek elkerített parkolójuk van és abban is van pár fegyveres biztonsági őr, így ott lehet hagyni a kocsiban a cuccot, ugyanez vonatkozik a nemzeti parkok parkolójára is. A házak mind el vannak kerítve, brutálul, én ilyet még soha sehol máshol nem láttam. Képzeljetek el egy utcát kis házakkal vagy nagyobbakkal, amik kis kerttel vagy előkerttel vannak szegélyezve. Mindnek van egy verandája, szépen lecsempézve, szép nagy zöld virágokkal, hintaszékkel, kerti bútorokkal, függőággyal, ahova kiülnek és ugyanitt, ezen a lecsempészett teraszon parkol a motor, az autó, a biciklik,a babakocsi és az egész körbe van véve a földttől a ház tetejéig vasráccsal, de előtte még ott van a kis út, ami az utcai kapuhoz vezet a kerten át és az utacai kerítés is fel van húzva 2 méteresre, szuronyos, szögesdrótos és van, ahol még ketrec szerűen teteje is van, ami egészen a házig megy. Így a ház és a veranda kvázi egy duplaketrecben vannak. Ámulatba ejtő. Szóval ez is arról mesél, hogy nem lehet valami nagy közbiztonság. De az emberek mindenhol nagyon barátságosak, mosolygósak, segítőkészek voltak, vagy csak úgy üdvözöltek. És ha valamit kérdeztünk, ha csak spanyolul beszéltek, mi meg nem értettük, akkor is minden áron kézzel-lábbal el akarták magyarázni a választ. Szóval a kezdeti szorongásunk nagyon hamar elűnt e téren. 

Klíma, állatok, szúnyogok

Különböző klímazónák vannak, eleve az atlani és csendes-óceáni parti klíma különbözik egymástól. A középső, vulkánikus hegység klímája megint más, és van trópusi esőerdő, köderdő, de száraz szavannás rész is. Így a 16 foktól a 42-ig mindenben volt részünk. Elvileg a száraz évszak áprilisig tart, így nekünk márciusban még száraznak kellett volna lennie, de 5 nap esőben volt részünk. 

Costa Ricában 162 kígyófaj él, ebből 22 mérges!! A megynyugtató számunkra, hogy a kígyók nappal keveset mozognak, éjjel aktívak, így valóban kevés az esély az átlag turista számára, hogy egyáltalán kígyóval találkozik. Mi kettőt láttunk, azokat sem vettük volna észre, ha nem mutatták volna. 

Számtalan majmot (három faj él itt: bőgőmajom, csuklyás majom és a mókusmajom) láttunk, ormányos medvét, mosómedvét, hatalmas kék pillangókat, leírhatatlan sok féle színes trópusi madarat, gyíkokat, iguánákat, kolibriket és lajhárokat. 

Érdekes módon az első 4-5 napban nem csípett meg szúnyog, de azután hadával. Sajnos nem lehet perfektül védekezni. Az ember az erdei túrára befújja magát, már a szabadon álló részeit, magas DEET tartlamú szerrel, ami úgy bűzlik, mint a leégett kábel és döglött hal keveréke, de a szúnyogok megtalálják azt a kis helyet, ahol nem vagy befújva, vagy megcsípnek ruhán át. Az utolsó helyek kivételével, a középső részeken nem a mi általunk ismert tipikus szúnyog volt megtalálható, hanem az ún. púposszúnyogok vagy cseszlék, amik max. 2 mm nagyságúak, úgy néznek ki, mint a muslinca otthon. Nem szuronnyal csípnek, azaz szívnak vért, hanem harapnak és belénk köpnek véralvadásgátlót, majd a kifolyt kis vértócsából lefetyelnek. Na hát ezeknek a csípése brutális volt. Kis kőkemény piros duzzanat lett, ami veszett módon viszketett vagy 5 napig és ha elkapartuk, akkor perceken át folyt belőle mézga szerű folyadék. Ezek akkor is megcsíptek, amíg az ember az zuhany alatt állt, vagy kijött megtörölközni, így lehetetlen védekezni ellenük, hiszen az ember nem DEET-tel zuhanyzik és mégkevésbé vágyik arra, hogy frissen lemosott bőrét azonnal befújj a bűzös méreggel. 

Természet és kalandparkok

A természet lenyűgöző, a vegetáció sokfélesége leírhataatlan. Trópusi esőerdők, gigantikus fákkal, aktív vulkánok, 2000 méter felett, két óceán, a legkölönbözőbb partokkal...A nemzeti parkokban kijelölt ösvényeken lehet túrázni, de állatokat ritkán látni. Több állatot láttunk a hotelek paradicsomi kertjeiben, mint a nemzeti parkokban, amikbe többynire 15 USD fejenként a belépő. 

Kalandparkok tucatjai vannak mindenfelé. Regneteg lehetőség van mindenféle adrenalintúrára. Amiken mi voltunk, azokról majd külön írok. Szuperek voltak, de nagyon drágák. 

Korábban itt írtam az útitervről, a helyszínekről és hogy miket csinálunk, későbbi leírásban azt is elmeséltem, hogy a Tortuguero sajnos kiesett...