Costa Rica - 1. rész

Március 12.

5:20-kor kelünk. Pontosan indulunk a Helvetic géppel Zürichbe.

A reptér modern és nagy, földalatti vasúttal megyünk a célépületünkbe. Pontosan indulunk. Az ülőhelyek nagyok, jó 20 cm van még a következő ülés a térdünk között, és kényelmesek, a filmprogram is elég jó, vannak új mozifilmek is. Ebédnél kettő közül lehet választani és az étel igen finom. Mi sült kolbászt eszünk tócsnival és friss finom kenyér is van hozzá, amiből annyit lehet venni, amennyit akarunk. Mindenen ott van az Edelweiss (havasi gyopár) jel, a kisspárna színes anyaghuzattal van felhúzva és nem papírba, van üvegpohár is és az evőeszköz is fémből van. Tetszik az Edelweiss. Adnak gyakran és mindent inni. Félidőben egy fagyit szolgálnak fel. Az utataskísérő fiú, aki nálunk szolgál fel, nagyon barátságos. Nagyon elégedettek vagyunk. Megérkezéskor minden simán megy, bőröndök érintetlenül megjönnek, a pénzváltás nagyon rossz árfolyamon van, de szükségünk van Colonra és mivel erre külön egy adag Eurót előkészítettünk, és egy halom USdollar is van náunk, nem akarunk most csak a jobb árfolyam miatt még extra pénzt kivenni bankautomatából, így elfogadjuk a váltást a rossz árfolyamon.  A repülőút Zürichből 12,5 órát tartott, M. dohányos és már szétrobban a vágytól, így kint azonnal rágyújt, és azonnal jön is valaki és rászól, hogy tilos a dohányzás. Ez az egész nyaralás során így van, szinte az egész országban nem lehet nyilvános helyeken dohányozni!

Costa Ricában az európai téli időszámítás idején 7 órávval van vissza az idő, így most este 19 és 20 óra között van itt, az otthon éjjel 2 óra lenne. Érezzük a fáradtságot, a repülőn semmit sem aludtunk, de nem is voltunk fáradtak. Pár perc múlva jön a Europecaros kisbusz, mert a cég nem a reptéren van, hanem kb. 500 méterrel odébb, egy főút mellett. Autófelvétel is problémamentes, kértünk gps-t is még otthon, mert azt gondoltam, hogy ha a mobilomé nem mindig fog működni, a helybéli jobb lesz, csak a gps-re kell 50 dollar kauciót letenni, az autóra semmit, de utólag jól megbánjuk, mert drága volt és semmire sem jó, szinte semmit sem fogad el, vagy keres, csak ha direkt a gps koordinátákat adjuk meg, azokat meg csak a szállásoknál tudjuk, de nem fogad el település nevet, hotelnevet és más látványosságot sem. Az autó egy SsangYoung, (nem ismerjük a márkát, eredetileg Toyota Rav4-et rendeltünk) régi, de okés, leszámítva, hogy iszonyű kevés lóerővel bír, amit az ember nem várna el egy négykerékmeghajtású SUV-tól. A kölcsönző melletti Walmartban bevásárolunk igen drágán pár alapdolgot, mint 3 tartály 6 literes vizet, pár gyümölcsöt és tonhalkonzervet. A hotelhez (Country Inn by Radisson) levezető utat nagyon nehezen tálaljuk meg. Már 22 óra van, mikor megérkezünk. A szoba okés, de nem a legszebb. Zuhanyzunk, eszünk kenyeret, tonhalkrémet, sajtot, sört és lefekszünk (otthon ajnali 5 van már). M rögtön alszik, én egész éjjel vergődök, képtelen vagyok aludni.

Március 13, szerda

 

Én már fél 5-től csak a telefonomat babrálom unalmamban, fél 6-kor felébred M is és kicsivel 6 után már reggelizünk és 8:15-kor elindulunk. A hotel előtt a körgyűrűre kerülünk, ahol dugó van. 25 fok van, de 30-nak érezni. Sokáig tart, mire a sűrűn lakott területekből kikecmeregve az Orosi völgybe érünk, ott buja vegetáció fogad és rengeteg színes madarat látunk, amik szuper hangokat adnak ki. Rengeteget fényképezek.

Screenshot a google.maps-ből

Cartago

Látunk tenyérnyi nagy kék lepkéket is, ezeket az egész utazás során gyakran látjuk, de soha nem szállnak le, vadul repkednek ide-oda, egyszer sem sikerül lefényképeznem. Tetszik minden. Egy végtelen kanyargós úton autózunk a szállásunk felé és 14 órakor érünk oda. Pont ekkortól van a check in. A szállás (Altura Hotel) egy csupán 3 szobából és egy apartmanból álló privát ház, hatalmas nagy terasszal és csodálatos kilátással az egész völgyre. Egy idősebb hölgy fogad, a tulajdonos, csak sapnyolul beszél, de kézzel-lábbal elvagyunk. Hullák vagyunk. A kertben látunk színes madarakat, zöld és kék kolibrit, beoszerűségeket, egy nagy raj zöld-narancssárga papagájt. Kicsit kipakolászunk és visszamegyünk Turrialbaba éttermet keresni, de csak kis bódék vannak vagy pizzériák, mi meg valami helyi hangulatosra vágyunk. Végül egy kintebbi út mentén találunk egy éttermet, ahol fajitast és quesedillast eszünk, elég jó és nem is drága. 18 órára érünk haza, pont akkor sötétedik. Zuhanyzunk és ülünk kint, az erdő hangosan ciripel korülöttünk. 19 órakor már alig bírunk ébren maradni. 20 órakor lefekszünk. Az időeltolódés ebben az irányban sokkal bruálisabb, mint visszafelé. Amikor itt korán este van, otthon már hajnalodik és az ember ezt érzi, hogy baromi álmos, le akar feküdni, de ha ezt teszi, akkor minden reggel fent lesz már 4-kor, így muszáj kihúzni a lefekvés idejét minnél későbbre.