2019. április 25., csütörtök

Costa Rica - 4. rész, Cahuita


Március 17.

Továbbra is szakad az eső. Ma is egy órával korábban felébredek. Reggeli után elmegyünk Manzanilloba, ahol a Gandoca-Manzanillo Wildlife Refugióban akarunk kirándulni. Nagyon szürke, ronda idő van. Útközben megállunk a Punta Uvanál. Sok szép strand lenne útközben, de az esőben ki sem tudunk szállni, meg amúgy is minden szürke.










Látunk egy zölddel benőtt hajóroncsot és egyszer csak egy pillanatra két kék-sárga ara papagájt reptében. Az egyik hotel alkalmazott mondta, hogy sokszor van rablótámadás a refugióban, ne menjünk oda guide nélkül, egyedül veszélyes, mert kevés ember megy be mélyre a parkba és a hátsóbb részeken egyedül leszünk. Megijeszt. Úgy döntünk, helyben fogjuk eldönteni, mi legyen majd, hogyan néz ki az egész. Amikor odaérünk, a strand teli van helybéliekkel, és sok turista is jön a parkba, így bemegyünk mi is. A bejáratnál két gépfegyveres őr áll, ez egy kicsit furcsa. Nincs belepő. Elindulunk, de az ösvény hamarosan totális sárdagonyába vált át és csak nagyon nehezen járható, meg csúszik is, így hamar vissza is fordulunk. (Itt csak nagyon kevés pénz, az útleveleknek és jogosítváyoknak csak a fénymásolata és a régi, kissebb kamera van nálunk, minden más a hotelben a széfben van.)







Útközben egy nagy üzletben veszünk innivalókat és végül a Cahuita NP-ba megyünk ismét. A főbejárat felől, ott fizetünk 10 dollár belépőt kettőnknek és két és fél óra alatt bejárjuk csak a stéges, fahidas 2 km-es részt, oda-vissza, de egyetlen állatot sem látunk. Az eső továbbra is esik és nagyon fülledt, párás, meleg a levegő. Visszafelé felveszünk két stoppos francia lányt. Itthon zuhanyozunk és kicsit később visszamegyünk Cahuitába vacsorázni. Oda megyünk, ahol tegnap is voltunk és nagyon finom húsos ételeket eszünk potom pénzért. Jól lakva és elégedetten jövünk vissza.

ez a nyitott főzőhely az étteremben

Békákat keresünk a kertben, de egyet sem találunk. Végül kint ücsörgünk, de én ma már fél 8-kor nagyon fáradt vagyok és alig bírom. M mégegyszer szétnéz a kertben és talál pirosszemű zöld levelibékákat. 7-8-at találunk és másfél órán át fotózom a tök sötétben, úgy hogy M rájuk irányítja a zseblámpa fényét. Elég nehéz éles képeket kapni. Két éppen párzó pár is van. Nagyon szépek. Alig tudunk betelni velük. 10 után kicsivel lefekszünk.

Ezen a képen szándékosan van az összes fotó elhomályosítva!

Március 18.

Screenshot a google. maps-ből

5-kor megint felébredek és nem nagyon tudok visszaaludni, nagyon kábán érzem ma magam. Reggelizünk és meglátunk egy lajhárt a nagy fában, bébi lóg a hasán. Egy kisebb pedig a parkolóban egy bokorban van, szemmagasságban. Kicsekkollunk, fizetünk és még fotózom a lajhárt.








Kicsivel 10 óra előtt indulunk el, ez a mai az utazásunk során a leghosszabb napi szakasz, 255 km. Unalmas az út, nagyon sokáig csak egyenes és nincs semmi érdekes, a táj sem feltűnő. Puerto Viejo Sarapiqui után eszünk ebédet egy útszéli étteremben, finom, mint mindig. Felhős az ég, de útközben már nem esik az eső és fülledt 31 fokos meleg van. Csak az utolsó 31 km-re lesz érdekesebb a táj, amikor elkezd az út felfelé kanyarogni és erdős, ködös, zöld bujába vált a táj.







Kicsivel mielőtt elérjük 7 órás autózás után a Poas vulkán oldalában levő szállásunkat, még látjuk a La Paz vízesést és a parkolóban egy pizotit, vagyis egy fehér orrú ormányos medvét. Egy helybéli pár eteti valami perecfélével és invitálnak minket is. Otthon megfogadtuk, hogy semmilyen állattal nem fogunk érintkezni, mert veszettséget terjeszthetnek, de olyan gyorsan történik minden, kezünkbe kerül a perec és ahogy lehajolunk, már eszi is a medve a kezünkből és nyalogat utána. Nagyon cuki. Utána lefertőtlenítjük a kezünket, és reménykedünk, hogy nem beteg az állat. A vizesénél fényképezünk még és fél órára rá megérkezünk a szállásra (Altura Hotel), ami egy alpesi biofarmra emlékeztet.






Tehenek legelésznek az udvar mellett. A ház, a kert és a szobánk nagyon szép, de nagyon hideg van itt, 19 fok és egyre hűvösebb, de hát nem csoda, mert 2.000 méter felett vagyunk. A kertben sok kiülős lehetőség van, az egyiknél a tulajék egy hatalmas fémwokszerűségben tüzet raknak, oda kicsit kiülünk, de hiába a tűz, csak elölről melegít, hátulról jön a hideg. Egy másik pihenőrész félig nyitott kilátó, innen messze San José felett ellátni és több féle kényelmes ülőalkalmatosság van ott. Az egész hely totál egyedi, divatos szóval leírva, autentikus és csodaszép. Forró zuhany után fagyoskodunk és látjuk, hogy van fűtőtest is, hát befűtünk, szinte hihetetlen, hiszen délután 31 fok van sültünk. Nem tudok aludni egyrészt nagyon hideg van, hogy vacogok, másrészt elrontottam a gyomron és többször fel kell keljek, hasmenésem van.

1 megjegyzés:

  1. Ó, de kár, hogy a nap végére így elromlottak a dolgok. 😮
    Olvasom gyorsan tovább, remélem, hogy másnapra minden ok.

    VálaszTörlés

Fontos adatvédelmi információ!!! Kérlek olvasd el!!!

Kedves Követő! Minden hozzászólásnak örülök és megpróbálok, amennyire időm engedi, válaszolni is mindegyikre. Gyűlölködő, politikai tartalmú vagy reklámcélt szolgáló hozzásólások automatikusan törlésre kerülnek.

Az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) szerint fel kell hívjam a figyelmét a megjegyzést hátrahagyó személyeknek, hogy aki itt megjegyzést hagy hátra, az annak nyilvánosságra tételével elismeri, hogy tudomásul vette, és egyetért vele, hogy adatai ezen a weboldalon (a Google és Blogger által) tárolásra és feldolgozásra kerülnek. Lásd: főcím: Felvilágosítás adatvédelmi irányelvekről