Ma spontánra hagytuk a programot, így tovább alszunk és nehezen döntjük el, mit is csináljunk.
Előbb lehajtunk Hermigua partjához, mert olvastuk, hogy ott van egy természetes, a hullámok által tengervízzel telítődő medence (Piscina Natural), amiről a neten szép képeket is láttunk, teli fürdőző emberekkel. Mikor a parkolóhoz érünk, mögötte vaskerítéssel van lezárva a további út és az egész hegyoldal úgy néz ki, mintha lecsuszamlott volna és eltörölte volna az egész utat. A kerítés mellet be lehet menni. Nincs bennünk jó érzés, autó méretű legurult sziklákat látunk. Elmegyünk az út végéig és lent az üres, elalgásodott medence birazz látványt nyújt, a régi halfeldolgozó üzem hajórakodó pillérei mellett. Nehezen tudjunk elképzelni, hogy itt valamikor szuper strand volt, pedig több Hermiguaról készült képen is látni és értékelő oldalakon egészen idei év október végéig értékelik pozitívan. Vajon mi történhetett itt?
Végül elautózunk Aguloba és onnan akarunk egy túrára menni, ami két tengerpartot érint, de már az elején félreértelmezzük a leírást és rossz felé indulunk el, mad visszajövünk és mire megtaláljuk a megfelelő utat, már nincs kedvünk hozzá.
Utána felmegyünk a Garajonay N.P. látogató központjához (ahol a kis botanikus kert van), mert onnan indul jó néhány keskeny út a nemzeti park mélyébe, és kiválasztunk egy fél órás túrát a könyvből a Meriga-tóhoz (víztározó), de mikor ennek kiindulópontját megtaláljuk, le van zárva, mert az odavezető úton munkálatok vannak és időnként hatalmas dömperek dübörögnek le a hegyről, aki az úton van, azt simán kilapíthatja egy, így ez is ugrott. Közben meg az idő is totálisan lehűlt.
Még mélyebbre autózunk a völgyben, szeretnénk akkor az elmaradt dolgok helyett a Cedro völgybe picit túrázni, de mire odeérünk, már csak 17 fok van és viharos szél és már nincs kedvünk semmihez sem. Ez egy ilyen félresikerült nap.
Ezután elautózunk Vallehermosoba, mert egy képeslapon láttunk türkis színű vízes nagy medencéket egy parton, és mivel nincs sok fürdési lehetőség a szigeten, ez tökéletes lenne, kicsit napozni, úszkálni. Parque Maritimo a neve (neten rákeresve csodaszép képeket lehet találni), de már a parkolóból látjuk, hogy zárva van és a medencék szinte üresek, ami még bennük van víz, az zöld, algás. Itt már régen nem csináltak semmit sem. Pedig az interneten kerestem utána és azt írták, hogy 2015-re lett felújítva és újramegnyitva, most meg két évvel rá már hagyták tönkremenni???
Minden nagyon hasonló itt a hermiguai állapotokhoz. A medencéktől balra kicsivel odább egy vár, a Castollo de Mar (Playa de Vallehermoso), ami 1981-ben épült és egy banáncsomagoló üzem volt benne, és annak a hajórakodó része volt. 2001-ben restaurálni kezdték, és éttermet nyitottak meg benne, de vandálok mindent tönkretettek. Pár éve zárva van. És a medencéktők hozzá vezető út úgymond, eltűnt a föld színéről. Az aszfaltút helyén annak köves alapzata, és az alá elhelyezett csövek láthatóak, hatalmas repedések, lyukak és rengeteg omladék. Mintha egy hatalmas kőlavina pusztított volna el mindent. Próbáltam az interneten földrengésre, földcsuszamlásra utalást találni, de nem találtam semmit, így rejtély marad, mi történhetett itt.
Nagyon sajnáljuk, hogy itt sem tudunk strandolni. Valamikor ez egy nagyon klassz hely lehetett, sok kép az interneten erről tanúskodik.
Utána megállunk még Vallehermosoban, mert képeslapokat kell még vennünk és szigeten nincs belőlük nagy választék, és itt sem nagyon találunk választékot belőlük, de azért sikerül megvenni őket. A nagy parkolóban parkolunk, ahol legutóbb is, és egyszer csak összetalálkozunk azzal a német párral, akikkel két nappal korábban, a Hermigua - Agulo túránál, Aguloban a kávézóban. Ismét leragadunk sokáig beszélgetni, hihetetlen, hogy hogy jönnek a témák, így aztán fél óra múlva megbeszéljük, hogy csütörtökön elmegyünk együtt vacsorázni, ők is Hermiguában laknak és tudnak is egy helyet, így megállapodunk és csak a biztonság kedvéért cserélünk telefonszámot.
A képeslapárusoknál itt nem lehet kapni bélyeget, csak postán, így hazafelé megnézzük a postát Aguloban és Hermiguában is, csak délelőtt vannak nyitva.
Utána megállunk még Vallehermosoban, mert képeslapokat kell még vennünk és szigeten nincs belőlük nagy választék, és itt sem nagyon találunk választékot belőlük, de azért sikerül megvenni őket. A nagy parkolóban parkolunk, ahol legutóbb is, és egyszer csak összetalálkozunk azzal a német párral, akikkel két nappal korábban, a Hermigua - Agulo túránál, Aguloban a kávézóban. Ismét leragadunk sokáig beszélgetni, hihetetlen, hogy hogy jönnek a témák, így aztán fél óra múlva megbeszéljük, hogy csütörtökön elmegyünk együtt vacsorázni, ők is Hermiguában laknak és tudnak is egy helyet, így megállapodunk és csak a biztonság kedvéért cserélünk telefonszámot.
A képeslapárusoknál itt nem lehet kapni bélyeget, csak postán, így hazafelé megnézzük a postát Aguloban és Hermiguában is, csak délelőtt vannak nyitva.
Két nagy doradát sütünk vacsorára.
Ó, ez egy elég szerencsétlenül sikerült nap, leszámítva hogy újra találkoztatok a korábban megismert párral.
VálaszTörlésÉrthetetlen, hogy miért hagyták ezeket az egykor szép helyeket pusztulni. 😞
Igen :-) Meg a halvacsora. :-)
Törlés😊
TörlésMeg szerintem nem jön annyi turista, hogy megérné a sok pénzt beleruházni.
VálaszTörlésDe hisz egyszer már beleöltek egy csomó pénzt... Már csak karban kéne tartani...
TörlésNem egészen, mert ha az odavezető út összeomlott, akkor az utat újra kellene építeni, meg a hegyoldalt megerősíteni, hogy ne omoljon újra le és a strandot rendben kell tartani, kell személyzet, meg a vizet cserélni, és ez mind pénz, ha csak napi 3 ember megy oda, nem éri meg nekik - így gondolom, de persze biztosra én sem tudom.
Törlés