Kréta - gyorsösszefoglaló (képek nélkül)

Pár órája érkeztünk meg Krétáról. Nem jó itthon lenni. A nyaralás/utazás a legjobb dolog az életünkben és nem szeretünk hazatérni, mert az a kötelességeket jelenti, munkát stb...

Gyorsan összegzem a krétai benyomásainkat. 

Egy hetet töltöttönk szervezett úton (német N. utazási iroda) Stalisban (vagy Stalida) Kelet-Krétán. 

A szervezett utazásról csak annyit, hogy nem a mi világunk egy busznyi emberrel együtt ülni és hosszasan kanyarogni az utakon, míg ki nem raknak a mi szállásunknál, de így minden 7 évben egyszer ki lehet bírni. :-)  Ez esetben a szállás olyan jelentéktelen lehettt az utazási iroda listáján, hogy nem volt kitéve N. füzet és nem is jött fogadóórára "néni". Ezek nem is izgattak minket, csak hát így a visszafelé útra sem tudtuk meg a transzferbuszunk érkezését. Adtak egy hotline számot, azt hiába hívtuk, folyamatosan ment a zene és "please hold the line...please wait". Nem sikerült ott elérni senkit. Az apartmanos végül kinyomozott egy Neckermanos telefonszámot és így lekérdezte nekünk a transzfer időpontját. Eme eseményeken kívül semmi más közünk nem volt az szervezett utazáshoz. 

Bérautó. 

Mivel a transzfer a kész utazási csomagban volt és akármilyen hihetetlenül is hangzik, de nem lehetett nem kérni, azaz kötelező volt kifizetni, és 60 Euro felett volt fejenként oda-vissza, ezért nem akartuk veszni hagyni és azonnal a reptértől reptérig autót bérelni, hanem az érkezésünk estéjétől az utolsó nap estéjéig béreltünk autót helyi bérbeadótól (caravel). Ennek honlapján az állt németül a reklámban, hogy a teljeskörű biztosítás önrész nélküli.
6 napra 132 Euróért béreltünk egy kis autót (Hyundai I10). Este hétre fixáltuk le a foglalást, de nem is tudtak róla. Majd amikor már kitöltöttük a papírokat, jött az, hogy ha baja esik a kocsinak, 1.500 Euróig terjed az önrész (kártól függőleg) és ha önrész nélkül akarjuk, akkor plusz napi 10 Euro, azaz 60 Euro befizetése esedékes még. Az én szememben ez ügyfélátverés, de hát nem akartunk kockáztatni, kifizettük ezt a hatvanat is és azután közölte a srác, hogy az autóra még egy órát várni kell, amin igen bepöccentem, mert mi mindenáron a közeli L-ben akartunk minden alapdolgot olcsón és sokat bevásárolni, és az addig bezárt már volna. Az asztalra csaptam, hogy most azonnal kerítse elő az autót. Így átvittek a hersonissosi irodába, ahol éppen akkor hoztak vissza egy autót és meg kellett várnunk, míg kiporszívózzák, de a fele koszt benne hagyták így is. Éppen még be tudtunk várásolni, mert önellátósok voltunk, így reggelire valóra is szükség votl és ezeket nem akartuk drágább helyi szupermarketből megvenni. 

Szállás. 

A szállásunk az árának tökéletesen megfelelt. Olcsó, egyszerű, alapszinten berendezett, kicsit lepukkadt (a képeken jobbnak mutatott) apartmanok voltak. Számunkra tökéletes volt. Stalis központjától kb. 10 percnyi sétára kintebb esett, Hersonissos irányába. Nagy medence és bár tartozott hozzá, ezekből csak a medencét használtuk kétszer. Semmi különöset nem tudok róla írni. Önellátósok voltunk. A konyha minden átlagnál, amit eddig megéltünk, rosszabbul volt berendezve, alapdolgok sem voltak, főzni nem is lehetett volna, de nem is akakrtunk, de még egy salátás tál, vagy két darab kés sem volt benne. 

Hely. 

Fogalmunk sem volt, hova utazunk, mivel egy gyorsan lefoglalt, és az összes kínálat közül a legolcsóbb utazás volt, nem is igazán érdekelt, hova kerülünk, lényeg, hogy pihenjünk, tehát nem az én általam megszokott, körültekintő úton történt a kiválasztás. De utólag örültünk nagyon, hogy Stalis lett és nem a szomszédos Malia vagy Hersonissos, amik nem tettek ránk jó benyomást, Totálisan elturistásodott helyek, ahol turista turista lábára lép, ahol a régi, hangulatos tavernák helyett bárok és divatárú üzletek váltogatják egymást. Semmi eredeti görög hangulat. Hemzsegnek az oroszok mindegyik településen, Hersonissosban a főút mentén, kb. 12 orosz szőrmebundaüzletet számoltunk, ami letaglózott, mint ahogy az is, hogy az eladók és pincérek oroszul szólítanak meg, és finoman mondva, az árak is "oroszok". Kicsit kiábrandító volt, Görögországban úgy érezni magunkat, mintha Orozsországba utaztunk volna. 

Volt az e régi mondásunk, ami az egyik német tévéreklámból származik. Fetesajtot esznek valahol és ahogy a szájába veszi a férfi, mennyei élvezetet mutató ábrázattal mondja, hogy "ez az én Patros-om". Patros a feta sajt márkája. Nekünk pedig hosszú évek óta ez volt a mondáunk, ha egy helyen megtaláltuk azt az igazi görög eredetiséget, akkor csak annyit mondtunk, hogy ez az én Patrosom. Hát Kréta nem az. Sőt semmi köze nincs már ahhoz a bizonyos Görögországhoz. A görögök eladták a lelküket. Ez volt a benyomásunk. Valószínűleg a nagy krízishelyzetükben, mindent odaadtak a pénzért, és ezt most az orosz turisták tűnnek hozni számukra. 

Szóval két kivételes epizódon kívül, az egész nyaraláson semmiféle görög érzés nem érintett meg, sőt Hresonissosban folyamatosan azt éreztem, hogy Thaiföldön, Phuketen, Patong üdülőváros bazárutcáin sétálok, mert pontosan ugyanazok az üzletek sorakoztak itt is, pontosan ugyanúgy csak oroszokkal találkoztunk, mint ott, és görög helyett kínai volt az étterem és thai a masszázs és minden 100 méteren volt lábgomba lerágó halas lábaztató üzlet. Ez nem az én Patrosom. 

Kérdés, hogy egész Görögország ilyen lett-e, vagy csak bizonyos részei. Négy éve nem voltunk ott és sajnos nem mondhatom azt, hogy nagyon visszajött volna a kedvem egy következő odautazáshoz. 

Ételek. 

Sok pénzt kiadtunk étkezésre. A legjobb volt a gírosz, ami sokkal nagyobb volt, mint bárhol eddig Görögországban és sokkal ízletesebb is. Ebben sosem lehetett csalódni. Éttermekben sikerült többször is kifognunk jókat, ahol igazán jót ettünk, kicsit drágábban, mint évekkel ezelőtt, de még normális áron. Kétszer ért nagy csalódás. Egyik a Lassithi-fennsíkon volt, egy tradicionálisnak nevezett étteremben, ahol M. gírosztálat evett, amin a hús jéghideg volt, nem volt megsülve, nem volt fűszerezve és disznónak adták el, holott egyértelműen csirke volt. A másik egy Mochos nevű hegyi faluban kapott kecsketál, amin csak csontok voltak és nem volt rajta egy gramm hús sem. Na meg volt egy tengerparti tavernás igen érdekes élmény is, de ezt majd a beszámolómnak abban a részében írom le, ha odaérek. Már nehéz találni jó éttermet, kedves kiszolgálással. 

Találkozás.

Találkoztunk a "fahéj és feta" blog szerzőjével és tüneményes kislányával. Kétszer is. Leírhatatlanul szimpatikusak és nagyon jól éreztük magunk együtt. Nagyon sajnálom, hogy a távolság nem fog lehetővé tenni jővőbeli találkozásokat, mert egy jó barátnőre leltem Vikiben. Az ő általa adott étterem és strand tippek voltak a legjobbak, ezeket itt is külön köszönöm neki.

A megszokott mennyiségű fénykép most nem készült, több nap is volt, amikor még 20 képet sem lőttem. Sokat autóztunk, de nem néztünk meg történelmi látványosságokat, nem találtunk különleges szépségű partokat. Nem akadt sok fotótéma.
A beszámolóm pár nap múlva indítom, amint utólérem magam sok mindennel, ami egy hétig kimaradt.