Sajnos elkéstünk, de útközben telefonáltunk a csónakosunkkal és szerencsére rugalmas volt, nem volt probléma, hogy jó fél órával később értünk oda. Vízvár faluból legyalogoltunk egy meredek úton, egy csodálatos erdőben, ahol a fák köpködtek ránk (sajnos nem tudom, milyen fák voltak, de ragacsos, nagy esőcseppszerű levet petyegtettek ránk) a Drávához.
Barátnőm, Évi és M. indulás előtt. |
Itt a Dráva a közvetlen határt alkotja Horvátország felé, de annyira kanyarog, meg annyi szétágazó holtága van, hogy van amikor ez innenső oldala is már horvát résznek számított.
Nagyon nagy volt a nyugalom, amit csak mi vertünk fel a motor zajával. Eleinte csak lassan csurogtunk az árral lefelé a folyón, motor nélkül, de madarat alig láttunk.
csérek, messze, egy homokpad szélénél |
Egy magas löszfal, amiben több száz parti fecske és a tetején pedig gyurgyalagok fészkeltek.
gyurgyalag |
gyurgyalag reptében |
szürke gém |
már nem dolgozó kotróhajók |
Mivel elég kevés dolgot sikerült csak látnunk, elindultunk a folyón full gázzal felfelé, így ha láthattunk is volna valamit, azt a motor iszonyatos hangos hangja elzavarta és sok madarat csak nagyon távolból, felreptében láttunk, így gémeket és kormoránokat, valamint a partról belógó faágakon háromszor jégmadarat is.
Visszafelé is megálltunk a löszfal előtt:
Egy bácsika ezzel a hagyományos halászhálóval próbálkozott valamit fogni. Az egésznek nagyon olyan beállított hatása volt, mintha a bácsi kb. az afrikai szafarin gps-szel megkeresett oroszlán lenne, vagy aki direkt a mi kedvünkért odament mutatványozni. Hogy vajon mennyire volt valódi a történet, sosem tudjuk meg, de jópofa volt. - utólag szeretném korrigálni, hogy a bácsi mindig ott halászik és természetesen nem csak a turistáknak "állítják" oda.
Este 7 óra felé brutálisan lehűlt az idő, majd szétfagytunk. A szervező azért javasolta az alkonyatot, mert akkor látni hódot. Már, ha a csónakos tudja, merre kell keresni. Végülis kétszer sikerült egy pillanat töredékére látni hódot, aki rögtön lebukott a víz alá, így fotózni nem tudtam.
Összességében egy kicsit csalódás volt a csónaktúra. Az ára pokolian magas volt, le sem írom ide és ennek fejében több állatot is vártunk. Ennek ellenére élveztük az egészet. Eredetileg a Tiszat-tóhoz akartunk menni, de oda nagyon sok turista jár, azt gondoltuk, hogy ebben a kevésbé látogatottabb környezetben több szerencsénk lehet a madarakkal.
Sajnálom hogy nem igazán jött be a madárles. Pedig bevallom, mikor az előző posztban említetted, azonnal rákerestem és kitaláltam, hogy a gyerekekkel milyen jó program lenne a nyárra. A Balatonra biztos hogy megyünk, onnan meg egy ugrásra van. Ezek után elbizonytalanodtam :-( Persze van még rengeteg más programtervünk is, csak én szeretem a természetközelieket, mert jó dolog a kalandpark meg a csúszdás medence, de azért nem szeretném "városi patkánynak" nevelni őket (ezt anno ránk mondták, hogy mi a tesómmal városi patkányok vagyunk :-))
VálaszTörlésA szervező ez volt: http://varadrava.hu/madarmegfigyeles/
TörlésNyáron azért több madár lehet, de a vízállástól függ, hogy hova tud a csúnakkal bemenni és hova nem.
Kedves Flögi!
TörlésElőször is gratulálok és köszönöm, hogy ilyen fantasztikus képeket készítettél a mi szeretett Drávánkról, ezzel is felhívva a figyelmet erre a "szellemvilággal" körülvett csodálatos természeti kincsünkre. Sajnálom, hogy csalódottan emlékszel vissza a nálunk tett kirándulásra és fontosnak érzem, hogy válaszoljak néhány gondolatodra. Köztudott, hogy a természetben élő madarak és egyéb állatok nem parancsszóra jelennek meg, fotóztatják magukat. Ennek ellenére gyönyörű képeket készítettél gyurgyalagokról, parti fecskékről, csérekről, hattyúkról, récékről, szürke gémekről és láttatok kormoránt, kócsagot, jégmadarat és hódot is - amint azt említetted. Természetben felnőtt, horgász, vadász emberként és a Dráva Somogy megyei szakaszának megyei halászati őreként büszke vagyok az állatokról és növényekről eddig megszerzett ismereteimre, de felajánlottuk számotokra a Nemzeti Parknál dolgozó madarász szakember kolléga kíséretét is a túra során, hiszen mindig igyekszünk legjobb szolgáltatást nyújtani vendégeinknek. A Dráván - határfolyó révén - a motorcsónakos kirándulás nem elterjedt, igazi ritkaságnak számít. Az itt élő állatok nincsenek hozzászokva a motorcsónak hangjához, látványához (mint más forgalmas vizeken) ezért nem várják be azt, hamar elriadnak. Éppen ettől különleges egy drávai madárles. A folyón lefelé szinte hangtalanul vitethetjük magunkat a sodrással, de árral szemben csak egy nagyobb teljesítményű csónakmotor képes haladni - aminek sajnos hangja is van. A Dráva talán az egyetlen olyan folyónk, ahol még ilyen vadregényes, érintetlen a természet. Mi pontosan ezt szeretnénk megmutatni a hozzánk érkezőknek. Ezért is elképzelhetetlen számunkra az, hogy bármilyen előre beállított, mesterkélt helyzetet teremtsünk, ez teljes mértékben ellentmond az általunk képviselt értékeknek. Ha most vízre szállnánk, nagy valószínűséggel Pista bácsi ugyanott halászna kis szerszámos emelőhálójával, ami évtizedek óta elterjedt, engedélyhez kötött halászati mód azon a partszakaszon.
Úgy érzem lelkiismeretesen kísértelek végig Benneteket a túrán és a tőlünk megszokott módon a menet közben felmerülő kéréseket rugalmasan teljesítettem. Éppen ezért érintettek kellemetlenül csalódott megjegyzéseid, bár az építő jellegű kritikát mindig szívesen fogadjuk, hogy a jövőben hozzánk érkező vendégeinknek maximális szolgáltatást nyújthassunk.
Szeretettel várunk Benneteket, ha visszatértek hozzánk, hiszen a Dráva mindig más és más arcát mutatja, folyton új, addig nem ismert értékeit fedezhetjük fel.
Tisztelettel és üdvözlettel:
Bencze Ádám - "A csónakos"
Ui.: Ezúton is köszönöm a kapumban hagyott apró figyelmességet.
Kedves Ádám,
Törlésköszönöm a teljesen korrekt hozzászólást. Amennyiben valami bántó jellegű dolgot írtam volna, azért elnézést kérek, nem állt szándékomban.
Én egy nyílt és őszinte ember vagyok, amit megélek, mindig a saját látószögemből ítélve írom le, mint szubjektív véleményt. Semmiféle szemrehányás vagy rosszindulató szándék nincs benne. Ha valami nem úgy alakul, ahogyan elképzelem előre, azt is mindig leírom, hogy a várthoz képest, tehát amit szerettem volna, ahhoz képest, nem úgy lett, erről senki sem tehet, ezt is leírtam, csak szeretném más utazó szemében is ezt kiemelni, amit te is leírtál, hogy a természetet nem lehet beprogramozni, hogy mit látunk, az szerencse kérdése és lehetséges, hogy minden nap egészen mást látunk, ezért ne úgy induljon neki bárki is, mint én, hogy hatalmas magasra emelt elvárásai vannak és azután csalódottnak érzi magát.
Ennek ellenére nagy élmény volt és elmennék máskor is, ha úgy adódna. A végén nagyon kitetted a leked értünk, hiszen még egy kört mentél velünk, hogy a hódot is megtaláljuk, ezt nagyon értékeltük.
Kérlek ne értsd félre az írottakat, veled száz százalékosan elégedettek voltunk.
A Pista bácsis mondatod pedig viccesnek szántam, mindig kell valami feldobó rész is, hogy az ember kicsit elmosolyodjon.
Kihangsúlyoznom, hogy ez egy útinapló, személyes élményeimről, amiket mindig abból a szemszögből írok le, ahogyn én rám hatottak, így ez kizárólagosan egy egyedi vélemény, egy adott pillanatból, ami egy másik pillanatban egészen másmilyen is lehet. ;-)
üdvözlettel: Andi