2015. május 6., szerda

Drezda - Schloß Pillnitz

A kastély előtt egy nagy parkoló van, de ez már az érkezésünkkor tele volt turistabuszokkal és amikor meg kifelé jöttünk fél 2 körül, akkor meg már egy hely sem volt benne. 3 Eurót kellett fizeni érte. A kastélykert látogatásáért (pálmaházakkal egyben) pedig csak 2 Eurót, ami vicces, hogy a parkolás drágább, mint a belépő. 
Az előző bejegyzésben látott kastélyrész az Elba partján, belépő nélkül látogatható, illetve ami benne van múzeum, abba van csak belépő. Viszont a nagy kastélykertbe kell a 2 Eurót fizetni, ami nagyon megéri, mert csodálatosan szép. 














Itt kezdődött ennek a napnak a hátulütője, amiért a guta majd megütött, ugyanis elkezdett pislogni a fényképezőgépemben az elem. Mivel új a gép, még nem ismerem ki magam annyira az elem élettartamát illetőleg, a régi gépnél 3 vonal volt és mindháromnál kb. 100 képet lehetett készíteni. Itt viszont nem így van, a harmadikról a másodikra lemenve, 40 kép és utána egy vonal és sípoló hang és kampec. Az oroginál elemnek horrorisztikus ára van, így tartalékot még nem szereztem be és ez lett itt a vesztem.


Itt a tónál elkapott minket egy tíz perces záporeső.




Ez egy különös nagy kacsa, majdnem olyan nagy, mint egy vadlúd...és szegénynek hogy el van szorítva a nyaka azzal a jelzéssel. Nem is értem, hogy lehet ilyet csinálni, miért nem a lábára tesznek gyűrűt? Még nézni is rossz. 







Szóval még éppen a gémeket fotóztam, amikor a kettesre ment le a jel és gondoltam, hogy Szász Svájcot beleértve nem lesz egész napra elég és elkezdtem kétségbe esni. A kis objektívvel ment még, de ahogy feltettem a nagyot, az kiszívta pillanatok alatt és ott álltam a kastélyparkban letörve. Egyetlen szerencsém volt, hogy csodálatos párom van és tudja, hogy mit jelent nekem a fotózás (no meg azt is, hogy milyen az, ha morcosan és hisztérikusan kell engem elviselnie), így a kastély után visszamentünk a hotelbe, ami összesen 3 órát rabolt el a napból...





Ezek a virágok kaméliák. Még soha nem is hallottam róluk. A leírás szerint, 82 fajta örökzöld kamélia létezik, a teacserjék családjába tartoznak és Dél-kelet-Ázsiáiból származnak. Európába a 17. században hozták be őket a kereskedők. Itt, a pillnizti kastélykertben van egy példány, amit 250 évesnek tartanak és egy hatalmas üvegház veszi körül. 





A virágaik engem a duplaszirmú leandervirágra emlékeztetnek. 






Egy üvegház és egy pálmaház is van a kertben. Sajnos előbbiben mondta fel véglegesen az akkum a szolgálatot, pont amikor az itt később jövő mini tyúkféléket akartam fotózni. Ezek a fél tenyérnyi tyúkszerű madarak a melegházban csicseregtek és egészen miniatűr, 3-4 cm-es kis csibéik voltak. 









Pár kép még a kastélyparkról mobiltelefonnal fotózva: 








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Fontos adatvédelmi információ!!! Kérlek olvasd el!!!

Kedves Követő! Minden hozzászólásnak örülök és megpróbálok, amennyire időm engedi, válaszolni is mindegyikre. Gyűlölködő, politikai tartalmú vagy reklámcélt szolgáló hozzásólások automatikusan törlésre kerülnek.

Az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) szerint fel kell hívjam a figyelmét a megjegyzést hátrahagyó személyeknek, hogy aki itt megjegyzést hagy hátra, az annak nyilvánosságra tételével elismeri, hogy tudomásul vette, és egyetért vele, hogy adatai ezen a weboldalon tárolásra és feldolgozásra kerülnek. Lásd: főcím: Felvilágosítás adatvédelmi irányelvekről