La Palma - ismertető és saját gondolatok és miért utazunk így?

Mielőtt elindítanám a tényleges beszámolóm, egy hosszabb bevezető rész lesz most a szigetről és saját gondolataimról is. 

La Palma a 7 nagy Kanári-sziget egyik kisebbike, és az északkeleti utolsó tagja a szigetláncolatnak, mely déltől észak felé a következőkből áll: Lanzarote, Fuerteventura, Gran Canaria, Tenerife, El Hierro, La Gomera és La Palma. 

kép forrása: https://de.wikipedia.org/wiki/La_Palma#/media/File:Kanaren_Lage.jpg

Első uzatásunkkor a szigetekre (2004: Tenerife) elhatároztuk, hogy az összes szigetet be fogjuk utazni, mert mindegyik egyedülálló és csodaszép, klímájuk bármikor lehetővé teszi az utazást és számunkra, Németországból a legolcsóbban elérhető utazási célok közé tartoznak. 

Azóta jártunk 5 alkalommal Tenerifén és egyszer Lanzarotén, Fuerteventurán, Gran Canarián, most La Palmán, már csak La Gomera és El Hierro várat magára. 

Nálunk a Kanári-szigetek ún. töltelékek, ami azt jelenti számunkra, hogy háromszor szeretnénk utazni egy évben, kétszer szeretnénk újat látni és felderíteni és egyszer csak lábat lógatni, és a megmaradt szabadságnapokból általában novemberben rakunk össze egy olcsóbb utazást, ami egy exotikus utazás esetében az olcsóba már nem férne bele, de a Kanári-szigetek erre tökéletesen alkalmasak, hogy átvészeljük a hosszú téli időszakot egy kis napsütéssel feltöltődve a következő nyári utazásig. 

La Palma hasonlóan zöld és hegyes, mint Tenerife, de sokkal kisebb, kevésbé ismertebb és ezáltal olcsóbb és nyugodtabb is. Mindazonáltal van egy repülőtere, ami által mégis könnyen megközelíthető. Német charter járatok heti egy alkalommal fordulnak meg a szigeten, de ha ezekkel egy szomszédos másik nagyobb Kanári-szigetre utazunk, akkor onnan fél óra alatt átpropellerezhetünk a Binter Canaria vagy Canary fly nevezetű légitársaságokkal. Vagy pedig európai városokból Madriba vagy Barcelonába repülhetünk és onnan tovább az Iberia járataival a szigetre. 

Mi ezúttal ezt a verziót választottuk, azaz az Iberiát: München - Madrid - La Palma (ugyanígy vissza), másfél órás madridi átszállással, egy jegy ára 300 Euro körül volt. Az Iberia járatain csak pénzért lehet venni ételt, italt, de ez nem gond, mi viszünk szendvicseket, illetve veszünk innivalót a reptéri autómatákból. 

La Palma a Kanári-szigetek geológiailag nézve legfiatalabbik tagja, a pajzs formára emlékeztető szigetet észak-dél irányban egy hegyhát mentén (Cumbre Vieja) egy egész vulkánláncolat vezeti, valamint a sziget északi részének nagy részét kitöltő Caldera de Taburiente, amely az idők során egy hatalmas méretűre kierodálódott kaldera lett, emlékeztetnek a sziget egykori vulkanikus aktivitására. Az ezekből a vulkánokből kiömlő láva építette a sziget partvonalait. 

A sziget klíamtechnikailag hasonlóan működik, mint Tenerife (erről már írtam sokat korábban). A passzát szeleknek köszönhetően, a tengerből felszálló páratartalom reggel elkezd gyülekeni a sziget kelet felé néző oldala mentén, és felfelé száll. A magasabb légkörben lehűl a párás levegő és átalakul a pára esőfelhőkké, majd beleütközik a hegyhátakba, amik felett általában nem száll át, így a keleti oldal rendszeresen felhős, esős és hűvősebb, mint a nyugati. A nyugati oldal ezzel szemben gyakrabban naposabb és melegebb klímájú, valamint itt található a legtöbb strand és ezáltal kiépült üdülőközpont is. 

A sziget számomra Tenerife kis ikertesója. Lent zöld és szubtrópusi, fent szikár és hegyes és hideg. 

La Palma megfogott, megtetszett. Sokkal többet őriz még az eredetiségéből, mint bármely más Kanári-sziget, amiken eddig jártam és a kevés turista miatt, még egy nyugodt, békés, igazán relaxáló hangulatot sugároz magából. Amolyan békesség szigete.

Még egy dolgot szeretnék itt kicsit jobban kifejteni, amit nem feltétlenül ért meg sok másik utazó. Miért akarunk mi folyton önellátósak lenni, sok időt bevásárlásokra, főzésre és egyéb ilyen dogokra fordtabi, miért nem megyünk all inclusive-os hotelbe??? "Hiszen csak az a nyaralás, ha kiszolgálnak." Van akinek igen, nekünk nem. Nem kell ezt megérteni, mindenki csinálhatja úgy, ahogyan neki jó, nekünk pedig így jó.

Minden ember másképp szeret élni. Mivel mi az életünk nagy százalékát olyan munkával töltjük el, ahol egész nap idegen emberek kedvére ugrálunk, sokszor kibírhatatlan természetű emberek megalázó, parancsolgató házsártjának kell alávetnünk magunkat, elemileg keressük a nyaralások során a nyugalmat, elszigeteltséget. Nem kívánunk nagy szállodákban hangoskodó emberekkel együtt lenni, nem kívánunk tömegétkezéseken részt venni, ez a fajta nyaralás nem pihentet, hanem még jobban idegesít minket.

Évek óta olyan szállásokat részesítünk előnyben, amik ha lehet még csak nem is egy apartmenegyüttes részei, hanem privát, elszeparált magánlakások, házak, valahol a természetben, messze várostól, mindentől, paradicsomi kerttel, esetleg medencével, jól felszerelt konyhával, kilátással a tengerre. Olyan lakás vagy ház, amiről álmodozik sok ember, mint mi is, hogy milyen jó is lenne az életünket egy ilyenben leélni, de mivel erre nincs lehetőség, legalább egy cseppnyit, legalább egy nyaralás rövid ideje alatt, lehessen az az érzésünk, hogy megérkeztünk oda, ahova mindig is vágytunk, ahogyan mi élni szeretnénk. 

Reggel, ha felkelünk, kinyitjuk az ajtót és kiülünk pizsamában, fésülködés nélkül, ahogy az ágyból kikeltünk az erkélyünkre, senki sem lát, nem kell a szállodai büféhez kiflancolni magunkat, közben fő a kávé és tea, és reggelire azt fogyasztom, amit a szállodákban még csak nyomelemekben sem kapok meg, kedvenc sajtjaimat, finom barna, magvas kenyerekkel és élvezem a nyugalmat, a békességet. 

Aztán az estékhez persze be kell vásárolni, ami sok időt elvesz, vagy még időre is kell hazaizgulni, hogy be ne zárjon az üzlet, ami nincs is közel, hanem külön városokba kell érte autókázni, de ez valahogy eddig még soha csöppet sem zavart. Majd későn hazaérve előkészíteni husokat, grillt, salátát, két-három órát ezzel foglalkozni, közben mindkettőnknek meg van a bevált feladat része, ami nem munka, nem kényszer, hanem az, amit akkor is tennénk, ha itt élnénk és közben jókat beszélgetünk, feldolgozzuk a nap élményeit és együtt vagyunk, ami a legfontosabb, együtt készítjük el életünk legfinomabb ételeit, különleges halakból, vagy itt a Kanári-szigeteken gyakran nyúlból vagy más olyan alapanyagból, ami otthon egyáltalán nem, vagy nem frissen és nem ezen az áron elérhető. Olyan ízre, ahogyan mi szeretjük. Így a hosszas főzőcskés estékkel elmegy annyi idő, hogy a napi ritmusunk átalakul. Este 11 körül lesz, mire ettünk, elmosogattunk stb. és akkor ülünk le beszélgetni, kártyázni vagy tévézni, ami belehúzódik messze az éjszakába, így aztán másnap nem is tudunk felkelni korán és így a következő nap sem kínál már időben oyan sokat, mint amennyit tudna. 

Persze, megyünk utazni is, más helyekre, mint pl. májusban bejártuk 10 nap alatt Portugáliát, megnéztünk akkora mennyiségű látnivalót, hogy körülbelül nulla dolgora emlékszem belőle, se nevekre, sem hogy egyáltalán mi volt, mert kora hajnaltól késő estig csak bombáztuk magunkat a sok új infóval az ember agya nem tud ennyit befogadni. Szép akkor persze, amikor ott vagyunk, de nem hagy nyomot bennünk. 

Kell az ilyen relaxálós utazás, vagy nyaralás, vagy pihenés is, ezért van ez, hogy a Kanári-szigetek egész életünkben visszatérő célpontok lesznek, mert míg az év másik részeiben felfedezünk ezerrel újakat, addig itt meg mgkapjuk az évek kiérdemelt pihenésünket. Míg más helyere utazni járunk, ide nyaralni.

Nos ennyi előszónak és elmerengésnek.