Skiathos - 3. rész

Jó volt, hogy egy kicsit erősebb motort béreltünk, mert rettenetesek a földutak. Kár, hogy eszembe sem jutott fotózni párat belőlük. Csak a déli part vonalában van aszfaltút. Itt is rengeteg szép strand sorakozik. Egyáltalán, Skiathoson minden strand szép. Ahogy elindulunk az első, igen hűvös délelőttön nyugatnak, az első strand, ahol megállunk Troulos, majd a következő a sziget egyik legismertebbje, Koukounaries. Mindenhol kristálytiszta a víz. Minden strand szép és másképp szép. Mindegyikhez odaérve volt egy "Wow-effektus", egy elájulás tőle és hogy "ide jövünk vissza holnap strandolni" és mégis az utána következő ezt is felülmúlta és majd az azután következő az előbbit és így tovább. Minél jobban az északi oldal elérhetetlenebb strandjaihoz közeledtünk, annál szebbek lettek.

fent Troulos, lent Koukounaries

A Koukounaries után a két Banana beachet nem értük el, mert mindkét odavezető útat sorompó zárt le. Sokan gyalogoltak innentől, de ehhez lusták voltunk, így ezt a két strandot nem láttuk sajnos. Innentől kezdve földút volt már csak. Kezdetben igen jó minőségű, széles és síkra ledöngölt, de minél mélyebbre hatolt az ember az északi oldal illatos pínea erdeibe, annál durvább lett az út minősége, meredek lejtők, kanyarok, a kanyarban az úton kereszbe vízmosás vájta mély hasadék, nagy kövek, gyökerek. A legtöbb ilyen út sem visz le egészen a strandig, hanem valahol az erdőben kell parkolni és onnan még 100 métert gyalog lefelé menni. De megéri!

Agia Eleni:

Krifi Ammos:

Viszont mindenhol rengeteg vizifű volt, annyira sok, hogy kivetődik a parta, méteres dombokban áll, ugye elkezd rohadni, szóval büdös, a homoki bolhák kedvenc fészkelő helye, és nem takarítják el, bár azt gondolom, ezt már csak így szezon végén nem teszik, nyáron biztosan, mert akkor ezek a partok sokkal jobban tele vannak, mint most. Még a legeldugottabb parton is van legalább egy mini büfé, ahol lehet innivalót is chipset venni, de általában van egy taverna, ahol rendesen enni is lehet.

Mandraki Beach:

Elias Bay:

Agistros:

Azt gondoltuk, ilyen pici szigeten egy nap alatt körbemotorozzuk az egész szigetet, de tévedtünk. Három napunkba telik teljesen bejárni, mert ezeken a végtelen borzadalom utakon alig lehet haladni, főleg, hogy érkezésünk előtt és majd később is két napot erősen esik az eső, így vannak méteres átmérőjű, mély, dagonyás pocsolyák, ezeken kismotorral áthajtani egy rémálom.

Megalos Aselinos:

Skiathos városban a kikötőben rengeteg hajó áll, kisebb és nagyobb kirándulóhajók, de vitorlás yachtok is, amelyek tulajai esténként kiállnak a hajójuk elé és kínálják a programokat. Azokból pedig bőven van. Csak Lalaria öböl, vagy Lalaria és egy másik, vagy szigetkörbehajózás, vagy három sziget, Skopelos és Alonissos érintésével. Na erre nem mentünk volna el, mert itt minden a Mamma Mia filmről szól, annak helyszíneit látogatják, ami eleve nekünk nem a stílusunk, hogy valami film után loholjunk, másrészről meg akkora egy gagyi filmbe ilyen neves, híres színészeket nem tudom hogyan tudtak befogni, ennyire semmilyen szerepet eljátszani. Mi nem csak rossznak, hanem kifejezetten cikinek találjuk ezt a filmet, szóval már csak dacból sem mennénk oda, ahova a rajongók mennek.

Este Skiathos városban:

Gavros és Stifado a reptér melletti Mylos étteremben és a fejünk felett landoló gép:

Befizetünk a Lalaria - Castro öblökhöz vezető 4,5 órás hajkirándulásra, ami kétszer megy egy nap, mi a délelőettire, így a délutánt még ki tudnánk használni másra. Mondja a jegyárús, hogy héfő és kedd a legjobb napok, mert utána rossz idő jön. Keddre fizetünk be, 30 Euro kettőnknek. De kedden reggel szürke, borús az idő. Ez ez egyetlen nap, amikor korán kell felkelnünk és felszerelkezve egy nagy zsák strandcuccal elmotorozunk a fővárosba, a fenti parkolóból lecaplatunk a kikötőbe, ekkorra már szemerkél az eső. Korán odaérünk, így beülünk egy kávézóba és figyeljük a dolgok lefolyását. Utazási irodás nénik háromszor hoznak csoportot és odavezetik egy hatalmas nagy hajóhoz az embereket, felteszik őket rá és elmennek. Jujj, de nagyon nem szeretnénk ezt mi így csordában! A mi hajónk kicsi, direkt ilyet választottunk, de sajnos nem indul. A rossz idő miatt és vissza is adják a pénzt. Szakadni kezd az eső. Másfél órát ülünk kb. a kávézóban, amikor annak napernyői már nem bírják el az esőt és kezd befolyni fentről az ülőhelykre a víz. Nagyon fázunk, shortban, topban és mezítláb. Elcaplatunk a bárok ernyői alatt ugrándozva egy utcasarokig, hogy el kellene arra indulni a motor felé, valahogyan haza kellene jutni, de rájüvünk, hogy nagyon eláznánk, nem csak mi, hanem a nagy táska a sok strandcuccal és itt ebben a sós nedves levegőben esély sincs arra, hogy vastag csurom vizes törölközők megszáradjanak. Elérjük már majdnem a fenti keresztfőutcát, ott találunk egy márkás ruhaüzletet, aminek kirakata előtt széles falappal fedett lépcső van és széles napvédő ernyője is, így leülünk ide és nézzük, ahogyan szakad az eső és szétfagyunk és megesszük a szendvicseinket. Egyre több ember sétál a szakadó esőben a legelképzelhetetlenebb színű csiricsáré esőkabátokban. El nem tudjuk képzelni, hogy ezek mind magukkal hozták ezeket az egyforma szabású kabátokat otthonról. Valahol itt veszik, de hol? Körülnézek a sarokról minden irányba, de nem jövök rá. Nem tudunk elmenni, de egy óra ücsörgés után az üzlet előtt már szétzsibbadt a hátsónk, így átszaladunka szemközti kávézóba, ami tömve van, csak egy szabad hely van és itt teázunk egy órát. Közben meglátom, hogy hol lehet kapni esőkabátot és elszaladok venni és felgyalogolunk a motorig. De hogyan menjünk haza ketten esőkabátban és egy hatalmas strandtáskával, amit M. lábai közé keresztbe kell betenni, benne van a kamera is, ami tönkremenne, mert a tasak nem vízálló. Végül abban maradunk, hogy M. hazamegy motorral és esőkabátban, én pedig a helyi busszal. Így is történik. Utána még két óra hosszát ülünk a szobában, mert az erkélyre annyira beesik az eső, mire végre délután fél 3 körül eláll.