Andalúziai körutazás, 11. rész - Frigiliana, Granada

Május 29. 

Korán kelünk, kényelmesen készülődünk és valamivel 10 előtt elindulunk Granada felé. Ismét hőség van és nem sok kedvünk van már városról városra vándorolni és mindent megnézni. Majdnem két órát autózunk Frigiliana faluig, tele van turistákkal, valóban hangulatos, de közel sem olyan érdekes vagy szép, mint amilyennek le van írva. 

Utána már egyenesen Granadába megyünk, ahol 3-kor érkezünk a szállásra (Cerro del Sol). Casa rural, a táblája szerint 68 ezer Eurót fordítottak a renoválására, és 19 ezret adott az állam. Nem szép, annyira régies, hogy inkább lepukkantnak tűnik. De tiszta és rendben van, 4 km-re van az Alhambratól kifelé.

A felsőképen látszanak kicsit a Sierra Nevada havas csúcsai, az alsón pedig egy ilyen ponyvákkal fedett utca- Sok ilyen van, hogy árnyékot adjon a nagy hőségben, de nagyon sok árnyékot vagy hűvösséget nem igazán ad, de azért egyedi hangulata van. 

Kis gondolkozás után úgy döntünk, bemegyünk a városba autóval és majd egy mélygarázsában parkunk. De belekavarodunk a kaotikus egyirányú utcák rengetegébe, az egyik mélygarázshoz állítom be a navit, de amerre vinni akar, egyirányú, nem lehet behajtani és végül ahogy kört akarunk leírni, rákeveredünk a csak busz és taxi utcára, ahol lekameráznak.

 

Ezután találunk egy kicsi és borzalmasan szűk helyekkel bepréselt parkolóházat és onnan a központba gyalogunk. Van pár szép utca, a katedrális környéken, de nem hagy nyugodni, mennyi lesz majd a bírságunk, így elmegyünk a parkolóházunk melletti rendőrségre. Ott mondják, hogy nem ők az illetékesek, hanem egy másik rendőrség, ami 4 km-re van. Odamegyünk. Ott mondják, hogy nem lehet helyben kifizetni, majd küldik a bírságot, ami kb 50 Euro. (De még el kell meséljem, hogy előtte egy idős férfit kérdeztünk az utcán, aki azt mondta, hogy szerinte pár száz Euro a bírság, ettől rezeltünk be annyira és ezért nem tudtunk megnyugodni és mentünk el a rendőrségre.) Nekünk ez mindig nagyon rossz érzés, ha valami rosszat teszünk és nem szándékosan és nincs is módunk ott helyben a szituációból kimenekülni. Nagyon kellemetlen egy ilyen bírság, és a pénz is fáj. Megnyugszunk legalább, hogy nem százas értékrendbe megy majd. Ha nem lettünk volna ennyire feldúlva a lefilmezés miatt, hogy csak erre tudtunk godolni, akkor még órákat maradtunk volna a városban szétnézni és enni valamit.
Hazafelé kifelé eső részen akarunk éttermet keresni és végre egy paellát enni, amit kezdettől terveztünk, de mindig halogattunk, de semmit sem találunk. A közlekedés totál vad és kaotikus, össze-vissza bolyongunk, míg végül egy mekibe ütközünk és már mindegy, csak kaja legyen. Ott eszünk. 8 után érünk haza.

(Az utazás óta egy jó hónap telt el, a bírság eddig még nem jött, de ez még nem jelenti azt, hogy megússzuk. Azt mondták, kb. egy hónap, mire kidolgozzák, majd előbb az autbérbeadó céghez megy és az küldi tovább nekünk.)