Andalúziai körutazás, 13. rész - Cordoba

Az Alhambra után egy alsóbbrendű utat választunk Cordobába, amin 3,5 órát megyünk, szinte csak olívákkal teli dombos tájban. Időnként feltűnik egy-egy falu várral a tetején. Egyikben iszunk kávét. Fél 5-kor elérjük Cordobát, de sehogyan sem érjük el a szállás környékét, mert Krisztus mennybemenetele van és körmenet van, szinte az egész város le van zárva és a folyó másik oldalán meg búcsú van. Egy órás keringés után elérjük a parkolóházat, ami a szállásunktól gyalog kb. 50 méterre van, és előre kinéztem, hogy ott fogjuk hagyni az autót, de teltház van. Utána megpróbálunk több parkolót is, de minden tele van. Ami rettentően idegőrlő, hogy akárhol van az ember, mindig amerre menni akar, egyirányú utcák vagy behajtani tilosak vannak és nem lehet a tervezett irányba menni, a navi meg csak mondja és megpróbál minden következő lehetőségnél ugyanoda visszairányítani. Azon gondolkozunk már, hogy kintebb parkolunk és taxival bejövünk, de kintebb is minden tele van, vagy túl lepukkadt a környék. Felhívjuk a szállást, mondják hogy van egy utcával odébb egy mélygarázsuk, megadja a címet. Remek, de mivel oda csak az óváros egyirányú szűk utcáin vezet az út, amik komplett le vannak zárva a körmenet miatt és bekamerázott busz/taxi utcákkal is tele van, mint tegnap Granadában. Addig várunk míg a rendőrség elmegy és átengednek, de rögtön belekényszerülünk a tiltott zónába. Végül 2,5 órás horror bolyongás után megérkezünk. Totálisan ki vannak az idegeink.

 
Gyorsan betesszük a cuccokat a szobába (Hostal Almanzor) és elindulunk a Mezquita irányába. Éppen bent van a körmenet és megint le vannak zárva az utcák, lovasok és lovaskocsik jönnek-mennek, végül a díszes nép és a körmenet kocsija is kijön. Már semmi másra nem marad idő. A városmag hihetetlen hangulatos, a legszebb város nekünk a látottak közül.

A városmagban több ilyen magpörkölő üzlet is van, sokái elnézegetjük, ahogyan csinálják és veszünk is belőle, nagyon finom, mind a sós, mid a karamellizált változat. 

Utána éttermet keresünk, mindenáron paellát akarunk enni és szinte sehol sincs, azt mondják errefelé nem tipikus. Hát, megjártuk, hogy nem etttünk valahol máshol, ahol annyiszor láttunk. Végül szinte a szállással szemben találunk, de nagyon leszariak a pincérek, kint nincs már ülőhely, így beülünk egyetlen benti vendégként a vendégkőbe, de a picérek csak a kinti emberekkel foglalkoznak, mintha mi ott sem lennénk. Egy serpenyő paella két emberre 23 euro. Én sangriat iszom, de bele van keverve valami nagyon kiütős rumféle is. Utána még a szállás előtt üldögélünk a kövön. Igen későn kerülünk az ágyba. Csak légkondival lehet kibírni a szobában. Nagyon, de nagyon tetszik Cordoba hangulata.