Azóri-sziegetek, São Miguel - 1. rész

A szigetcsoport fő szigete, a legnagyobb sziget is egyben és a legfejlettebb. A mérete alapján 10 napot szántunk rá, ami alapjában már nem is igaz, mert az első napon késő este érkeztünk volna meg és az utolsó napon meg reggel mentünk volna tovább, így 8 teljes napunk lett volna a szigetre, de mivel egy nappal később érkeztünk meg, csak 7 nap maradt. 

Miután előző nap délelőtt indultunk el otthonról és az egész délutánt és éjszakát a lisszaboni reptéren egy sorban állva töltöttük el, nagyon örültünk, hogy másnap reggel 9-kor mégis sikerült elrepülnünk Ponta Delgadaba. Elég valószínűnek tartottuk, hogy a bőröndök a lisszaboni káosz után nem jönnek meg és hosszas várakozás után így is lett. Sok ember arcát már ismertük, akikkel végigálltuk az egész éjszakát, nekik egyikőjüknek sem jött meg a csomagja. Az elveszett bőrönd felvételére egy alkalmazott volt és fél óráig vacakolt egy emberrel.

Az autót az Autatlantis nevű cégtől béreltünk, szuper kedvesek voltak és minden rendben volt. Nagyon korrekt cég. 

Mikor megkaptuk a kis Opel Karlt, hulla fáradtan elmentünk az egyik Sol M. üzletbe, ami az otthoni hatalmas hypermarketekhez hasonlít, mindent lehet kapni benne. Itt bevásároltunk mindnet, ami csak kellhet az első napokban. Már itt nehéz volt dönteni, hogy vegyünk-e valamit, ami a bőrőndben van (mint só, cukor, tea...), de ezen a napon még azt reméltük, hogy az esti géppel meg fognak jönni a bőröndök, így nem vettünk.

Mivel már Münchenben is személyzethiány miatt bőrőndkáosz van és el sem indítják sokszor onnan, ott már több ezer bőrönd ácsorog, így a biztonság kedvéért, alap kozmetikumokat, gyógyszeretket, 4 napra való ruhát és még ami csak belefért a hátizsákba, azt oda bepakoltuk, így az első napokra volt mindenünk, leszámítva a teámat, édesítőt, a fűszereket, napozókrémeket, testápolót, esernyőt, pizsamát, melegebb időre való holmikat, szandált, bikinit....ezek mind nagyon hiányoztak. 

Délután 2 óra is elmúlt, mire tényleg zombi üzemmódban megérkeztünk a házunkhoz. Útközben már teljesen lenyűgözött a rengeteg hortenzia, amik néha 2 méteres magasságban, falként sorakoztak kilométereken át az út mentén. A házunk egy házaspár nagy telkén állt, akiknek a saját házuk, plusz négy kiadó apartman van egy hatalmas, óceánra néző, virágokkal teli telken. Imádtunk itt lenni, de sokat kint ülni nem lehetett. Összességében 17 és 22 fok között mozgott a hőmérséklet a szigeten töltött időnk alatt, illettve a végére már feljebb ment 24 fok felé, de reggel, meg este, amikor otthon voltunk, nagyon hideg volt és folytont szitált a felhőkből a nedvesség.  

Ezen az első fáradt délutánon legszívesebben azonnal az ágyba zuhantunk volna, de nem akartuk felborítani a ritmusunkat, így inkább autóba ültünk és két órát kocsikáztunk a környéken. Már az első látnivalók teljesen lenyűgöztek. 

Lépten-nyomon ott vannak ezek a pihenő-, és grillezőhelyek, nagyon szépen karbantartva, sokszor WC is van, vagy farakás oda van készítve, amivel grillezni lehet.
 

Lent a Sete Cidades nagy krátertava, ennyit lehetett csak látni belőle és ez szinte soha nem volt másképp.

Az éjszaka hideg volt és soha nem lehetett tudni, milyen lesz a következő nap, mert a felhők egész nap jöttek-mentek, 5 percenként változott az idő, meleg-hideg vagy eső, napsütés. 

Elindultunk másnap az északi part mentén keletnek és spontán azt néztük meg, ami éppen érdekelt. Mivel autópálya nincs, mindig a partmenti igen lassú és kanyargós úton kellett döcögni, oda és vissza is, ez nagyon sok időt elvett a napból. 

 

A szigeteken mindhol fellelhetők különféle formájú, fürdésre alkalmas természetes lávamedencék, de nekünk a víz túl hideg volt, mert nem is volt 3 napon át fürdőholmink. Máshol pedig medencéket építettek a parton vagy kombinálták a sziklákat medencékkel és napozóteraszokkal. 

 

A természet üde zöld, néha annyira mesebeli, pl. a páfránypálmákból rengeteg van, amit előtte csak Réunionon láttunk, de sokkal ritkábban, mint itt. Ezek teljesen olyan hangulatot idéznek, mint a iskolai tankönyvek oldalain, a cikászok korában, amikor dinoszauruszok fejei kukucskálnak ki közülük. 

 

Az Caldeira Velha termál vizes parkban (belépő 3 Euro) forró vizes natúrmedencékben lehet fürdeni, ezt szívesen kipróbáltuk volna, ha a bőröndjeink megérkeztek volna. De így is bementünk megnézni. 

Innen felmentünk a Lagoa do Fogo krétertóhoz és itt sok időt töltöttünk el. Különböző helyeken kiszállva az autóból mentünk dombra fel-le, hogy különböző szögekből csodálhassuk meg azt a gyönyörű látványt. 

A hegygerincen át a sziget másik oldalán mentünk le ismét a partra és Lagoában kötöttünk ki, ahol nagyon vonzó strandot találtunk, el is határoztuk, hogy majd ha lesz fürdőruhánk, visszajövünk ide, de akkor meg rossz idő volt. 

Hazafelé a sziget belsején, a Sete Cidadesen keresztül mentünk, hátha ma kibújnak a tavak a ködből és szerencsénkre láthattuk is őket. A szigetet mindenhol cryptomeria erdők borítják (japán ciprus - egy fenyőszerű tűleveles örökzöld fa). Ezeket a fákat is eddig csak Réunionon láttuk és ott ritkaságképp voltak leírva. Az ember magához sem tér a sok gyönyörűségtől, amiket úton-útmentén lát. 

A következő napon Lagoa felől folytattuk a déli part mentén a felfedezőtúránkat. Felautóztunk a Lagoa do Congro krátertóhoz, itt egy kb. 20 perces gyalogtúrával az erdőben értük el a zöldes vízű tavat. Majd utána a nagy Furnas tóhoz érkezve, ott néztünk kicsit körül és végül Furnas faluban sétáltunk. Itt sajnos már olyan késő volt, hogy a sárga vízű tónak a parkja már bezárt éppen. 

A szigeteken eszméletlen sok a marha/tehén, néha totál egy alpesi tájra emlékeztet a látvány. 

Itt a gőzölgő fumeróláknál a forró földbe ásott lyukakban főznek ételt, amit a turistáknak szolgálnak fel.

A harmadik napon este 9-kor felhívtak a reptérről, hogy megjöttek a bőröndök. Azonnal mentünk is értük. Volt ám boldogság!