Barcelona - Güell Park

Minden nap 8:15-kor kelünk fel és semmilyen látványosság kedvéért nem kelnénk fel ennél korábban. Tegnap még azt terveztük, hogy ma nyitás előtt odamegyünk a Sagrada Familiához, hogy akkor talán nem kell majd órákig sorba állnunk, de nem volt erőnk emiatt korábban felkelni. Az alvás szebb, mint bármely látnivaló! :-)  

Amikor odaérünk, a sor még hosszabb, mint tegnap délután, az épület bal oldala végéig áll. Olyan 2-3 órára tippeljük a sorbanállási időt, és ennyi időt nem akrunk egyetlen napból sem áldozni, így most is itt hagyjuk az egészet. Azt gonodjuk, hogy ennyi volt, többet már nem jövünk. 

Elindulunk a Güell Park felé, ami a térképen nem is tűnik annyira nagyon távolinak. A Carrer de Sardenya nevű utcában masírozunk egy jó háromnegyed órát hegymenetben. Előtte még veszünk a Sagrada Familiával szemközti sarkon lévő Baugetina-ban egy nagyon fincsi baguette szendvicset, amiben spanyol szárított sonka és sajt van.  Leírhatatlanul fincsi!

A hosszú, egyenes, lejtős utca után, kacskaringós utcákon át érjük el a park egyik egészen fenti, oldalsó mellékbejáratát. 

A Güell Park 17 hektáros városi park, építészeti különlegességekkel Barcelona Gràcia negyedében. Ma Antoni Gaudí épületeinek keretében az UNESCO Világörökség részét képezi. A kert Antoni Gaudí tervei alapján épült 1900 és 1914 között, Eusebi Güell megbízásából. A kert névadója, Güell eredeti elgondolása alapján egy parkos kertvárosi városrész kialakításával bízta meg Gaudít, ám az épületek közül csak kettő készült el. A Güell család lakóházán kívül itt található Gaudi lakóháza is, ami 1963 óta múzeumként működik. A park épületeit Gaudi abszolút a természet adta formákhoz igazította, hogy ne kelljen a terepet mesterségesen átforgatni. A sok kerámiatörmeléket egy közeli porcelángyár lomtelepéről gyűjtötte össze...(forrás: wikipedia)

 

 

 

A hatalmas teraszon embertömegek osztódnak el és szinte minden egyes fotóért küzdeni vagy perceket várni kell. 

 

naspolya

Szuvernírárusok kínálnak hűtőmágnest és egyéb turista csecsebecsét, sokkal olcsóbban, mint a Ramblákon a városban, de állandóan bújkálniuk kell, mert rendőrök vadásznak itt rájuk. 

A nagy teraszon percekig kell várni, hogy valahova odaférjen az ember fotózni, de többnyire akkor sem sikerül anélkül, hogy idegenek lennének a képen.

 

Gyakran hallunk papagájrikácsolást, de magukat a zöld papagájokat csak ritkán látjuk, akkor is csak gyors röptükben és sok időbe telik, mire észrevesszük, hogy a pálmafák tetején rakott hatalmas fészkeken dolgoznak. Sok türelemmel sikerül lencsevégre kapnom egy párat.

A park alsó, főbejárat felőli részén már alig tudjuk árverekedni magunkat a sok emberen. Mindenki a gyíknál fényképezkedik, lehetetlen a motívumot idegen ember nélkül lefotózni. Itt már menekülhetnékünk van és hamarosan el is hagyjuk a parkot.