Tenerife 2010/1.

Tenerife 2010. Október 17-26.

Negyedik alkalommal utazunk a szigetre, de ez az első alkalom, hogy saját szervezésünkben és nem utazási irodával. 

Adatok

Repülőjegyek: 

München – Madrid (Lufthansa, oda-vissza) 99 Euro/fő

Madrid – Tenerife Norte (Iberia, oda-vissza) 112 Euro/fő

Szállásunk, mint mindig, Puerto de la Cruzban az Apartamentos Casablanca 9 éjszakára 477 Euro kettőnknek. Ez egy nagy apartmanegyüttes, ahol a stúdiótól, a két szobás apartmanon át, a 6 fős nagy apartmanig több különböző verziójú szoba foglalható önellátással vagy reggelivel. 

Autókölcsönzés: 

Az economycarrentals közvetítőn keresztül a tenerifei Goldcar cégnél landolunk (autó 10 napra 200 Euro). 

2010. október 17. Az utazás napja

A Lufthansa a legjobb európai légitársaság a mi szemünkben, és ezért megéri nekünk a néha kicsit drágább jegy is. A váróban ingyen napilapok és meleg italok közül válogathatunk, a repülőn mindig nagyon kedves a személyzet. A csupán két órás útra most ebédet kapunk, ami életem legjobb repülős kajája (a standard bolognaikhoz képest): csirkemell nemes gombákkal és szósszal, zöldséggel és nokkedlivel, ízre is nagyon finom, mennyiségre is bőséges. Italt háromszor szolgálnak fel a rövid út alatt is! 

A madridi reptér kész őrület. Bár Frankfurt a világ legnagyobb repterei között a 8. helyen áll, Madrid pedig a 11-ediken, nekem a madridi nagyobbnak tűnik, legalábbis kiterjeszkedésében. 

Az 1-es terminálba érkezünk és onnan busszal megyünk át a 4-esbe. A buszút kb. tíz percet tart és autópályán is megyünk. A 4-esben becsekkolunk, (bőröndök mennek továbbküldéssel) és lemegyünk a futurisztikus épületben x szintet mozgólépcsőkön és ott pedig be kell szálljunk egy modern földalatti vasútba. Azzal is jó néhány percet utazunk, míg elérjük a célállomásunkat. Mire mindezzel végzünk és leülünk a váróban, már alig kell várni, el is telt a 2 és fél óra. Beszállunk a hatalmas Airbusba, amibe 2-4-2 elrendezésben 50 üléssor van, tehát 300-nál is több ember fér bele. A madridi reptér tetszett, hatalmas, de nem kaotikus, jól ki lehet igazodni rajta. 

A repülés jól telik, de az Iberia nem ad enni, sem inni, egyszer járnak végig az utasok között és pénzért lehet kaját venni, egy dobozos üdítő 2,50 Euro, egy szendvics 6-8 Euro között. Éhesek nem vagyunk, de inni kell, így muszáj vennünk. Amúgy meg a gép teljesen le van pukkadva, az ülések huzata már foszlik szét és némelyik ülést nem lehet visszaállítani egyenesbe. Szóval nem a legújabb gép ez. 

Landoláskor a naplemente fényében a Teide

Kifacsarva érkezünk meg este 7-kor Tenerifére. A reptéren simán megy minden, csak az autókölcsönzéssel van némi probléma. Először ott ácsorgunk, ahol a kölcsönzős papíron le van írva, de nem jön értünk senki sem. Majd jön még egy idősebb német pár és két gyerekkel egy belga pár és ők is a Goldcar emberére várnak, ami némi megnyugvással tölt el, hogy nem nem csak mi várunk valami bizonytalanra. Jó 20 perc múlva jön egy fickó a cégtől és egy másik parkolóhoz visz, onnan pedig kisbusszal a reptérrel szemközti kölcsönző telepére. A megbeszélt kisautót kapjuk, Fiat Pandat, de az alkalmazott nő megpróbál rábeszélni nagyobb kategóriás autóra, napi 5 Euróval drágábban. Nem kérjük. Ezután közli, hogy a teljeskörű biztosítás nincs benne a bérleti árban és arra is napi 5 Eurót kell fizetnünk. Ebben biztosak vagyunk, hogy nem igaz, mert a közvetítő honlapján szerepelt, hogy csak olyan cégeknek közvetít, ahol a biztosítás benne foglaltatik a bérlési árban, de mivel erről papírunk nincs és a fogszabályzós és nagyon szenvtelen nő nem hajlandó bemenni az internetre, hogy megmutassuk neki, hogy ezt hol olvastuk, így muszáj kifizetnünk a plussz 50 Eurót. De itt még nincs vége az átb…ásnak. Ezután jön az a mondat, hogy az autó teli tankkal van, de üres tankkal hozzuk vissza. Érdekes és logikátlan. Majd aláírunk mindent és ezután jelenti be, hogy még 41 Eurót kér a teli tankért. Erre már bekattanunk és magyarázom neki, hogy ne nézzen hülyének, Tenerifén 80 Cent egy liter benzin és a Pandába talán 30 liter fér, osszon-szorozzon és ne akarja ezt beetetni velünk. De közli, hogy ez így van és a különbözet az az ügyintézési díj. Beszólok neki, hogy ez az egész így „Bullshit”, párom pedig közli, hogy ez egy „fucking company” és megyünk máshova. Erre már tépné is szét a csaj a szerződést, de hát akkor odaveszne az előlegként befizetett pénzünk is. Így most 114 helyett 200 Euróba kerül már a kocsink, de ha ezt lebontom tíz napra, még akkor is napi 20-22 Euro jön ki, ami jó ár. Nem csak a pénzről, hanem elvekről van itt szó! Mivel már este 9 van és be is kell vásárolnunk kajákat, a végén már nincs kedvünk vele vitatkozni. Elmegyünk az autóval. 20 perc alatt beérünk Puerto de la Cruzba, ahol a várt üzlet nincs nyitva, de egy másik igen (vasárnap este fél 10-ről lévén szó). Be tudunk vásárolni kenyeret tejet a kávéhoz, zöldséget, sajtokat…és irány a szállás. Jó érzés bármit azonnal megtalálni, tudni, hogy melyik utca lehet zsákutca, melyik bolt hol van…mintha századszor járnánk már itt. 

Több recepciós hölgy is van, de aki most fogad, őt már ismerjük régebbről, és ami meglepő, azonnal megismer minket arcról és már veszi is elő a papírjainkat és mosolyogva mondja, hogy ugye a „10401-es szobát kérték?” – amit meg is kapunk. Visszatérő vendégként kapunk egy ajándékbont másnapra reggelihez. A szobában szokás szerint egy üveg bor fogad az asztalon és a lelkünk megnyugszik, úgy érezzük hazatértünk. Egy különös meleg érzés árad szét bennünk a szeretett helyre érkezve, és a személyzet meglepően kedves fogadtatásától. Éjfélkor kerülünk ágyba és olyan nyugalommal alszunk el, mintha csak otthon a saját ágyunkban feküdnénk.